... tőled tanul szeretni
2006.05.05. 08:37
2005. június 17. koradélután
Ma olyan déjavu érzésem támadt.
Valamikor Zs. azt írta nekem egy versében, hogy :
"szerelmedben tanultam szeretni
mosolyodban szívemet fürdetni"
Ma ezt írta nekem sA:
"Mert ott a helyed
ahol az angyalok Veled
szeretnek nevetni
Mert Tőled tanulnak
szeretni..."
Azonkívül, hogy kellőképpen belefacsarodott a szívem, elgondolkodtatott.
A két gondolat, aminek valahol a lényege mégis ugyanaz, teljesen más körülmények miatt született.
Talán valóban ez a sorsom, ez az életem.
Állok az életben a Pusztám közepén
öreg jegyenyefa szikárbüszkén
vagy mint Csontváry vén cédrusa
törzsem körül nézd, forog a tánc
dőlj a derekamhoz, ha elfáradtál
legyezem homlokod, hűs enyhet adok
mikor lélekzeted már sima és arcod
felragyog, hát elbocsátlak, menj,
állj vissza a körbe nyújtsd a kezed
kapaszkodjon belé mind, aki gyönge
mind, aki fél, én itt vagyok ha újra
támaszt keresnél.
Én majd a szélnek feszülök, ha roskadnék
Most rögtönözve ez jutott eszembe
|