Mint a violák - Come le viole
Szécsi Pál
Lent, az utcánkban áll egy kis bár, minden éjjel egy férfi ott jár. És a zenekarnak pezsgőt ígér: "Játsszák el újra nékem!" Csak ennyit kér...
Visszajössz hozzám te még, ha jön a nyár, Amikor kinyílnak majd a violák. Betoppansz úgy, mit régen, Mint fénysugár az éjben, átölelsz némán... Nem kérdek tőled semmit, ki volt, ki tőlem elvitt, nem vádol a szám.
Eszedbe jut majd a kert, a sok virág, Amikor először nyílt csókra a szád. Megérted akkor végre, amit érzek, Amikor kinyílnak majd a violák!
Megérted te is végre, amit érzek, Amikor nyílnak a violák!
|