"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Susanne elvisz téged, lea folyóparti házba,
ahol hajók hangját hallod, s maradnál még éjszakára,
És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd,
ahogy teát s narancsot kínál, hiszen nem vagy más, csak vendég
és te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged,
mikor mint a folyó elönti a bizonyság a szíved
hogy régóta hozzá tartozol.
És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd,
és te tudod, bízhat benned, hiszen gondolatban tiéd lett már rég.
És tengerész volt Jézus, mikor átkelt a vízen
és sokáig csak figyelt, hogy a tenger miként üzen
s mikor bizonyosság érte, hogy a fuldoklókon segít
így szólt: tengerészek lesztek, míg a tenger megszabadít
de ő már akkor tudta, mielőtt az ég kinyílna emberként elhagyatva
úgy süllyed alá, akár egy kő.
És te útra kelnél véle, akárhová vakon követnéd,
és te talán bíznál benne, hisz gondolatban elfogadtad rég.
Most Susanne fogja kezed, és a folyóparthoz vezet
csupa rongy és toll ruhája, mint egy Üdvhadsereg-árva
és a napfény méze ömlik le a kikötői lányra
és a sok szemét és virág közt úgy látod, ahogy ő látja,
lent az algák közt a hősök, gyermekek hajnali fényben
szeretetre vágyakozva látod őket öröklétben míg Susanne
tükröt tart eléd.
És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd
és te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég.
Leonard Cohen Susanne című dalának magyar változata
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
