"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
1901. november 22- én, Szt. Cecília napján (a zene szent patrónusa) született Sagunto-ban, Valencia tartományban. Három évesen szinte teljesen elveszíti látását egy diftéria járvány következtében, s ez a tragikus esemény irányítja a zene felé.
Zenei tanulmányait nyolc évesen kezdi, szolfézst, zongorát és hegedűt, majd tizenhat éves korától zeneelméletet és zeneszerzést tanul a valenciai konzervatórium tanáraitól: Francisco Antichtól, Enrique Gornától és Eduardo López Chavarritól. Első szerzeményei 1923- ban íródnak: Zongoraszvit, Dos esbozos ("Két vázlat") hegedűre és zongorára és a Siciliana csellóra. 1924- ben írja első zenekari művét, a "Juglares"- t, melyet Valenciaban és Madridban mutatnak be, majd elnyer egy diplomát egy nemzeti versenyen a "Cinco piezas infantiles" című zenekarra írt darabjával, amit később a Straram Orchestra mutat be Párizsban. Műveit karrierjének kezdete óta vakírással írja, majd azt követően lediktálja egy másolónak.
1927- ben elődei- Albéniz, Falla, Granados, Turina- példáját követve Párizsba költözik és beiratkozik az École Normale de Musique- ra, ahol öt évig tanul Paul Dukastól, aki klülönös ragaszkodással viseltetik spanyol növendéke iránt. Rodrigo 1935- ben Dukas emlékére írja a "Sonada de adiós" című zongorára írt művét. Hamarosan ismert zongorista és zeneszerző lesz, s baráti ismeretségbe kerül Honeggerrel, Milhaudval, Ravellel és korának más zenei nagyságaival, köztük Manuel de Fallaval, kinek tanácsai és támogatása döntö volt karrierjében. 1933- ban feleségül veszi a török zongoraművésznőt, Victoria Kamhit, aki ettől fogva egészen 1977- ben bekövetkezett haláláig elválaszthatatlan társa és munkatársa volt minden tekintetben. Zenei tanulmányait a párizsi Conservatoire- ban és a Sorbonne- on folytatja, és dolgozik Németországban, Ausztriában és Svájcban mielőtt 1939- ben visszatér Spanyolországba, hogy tartósan Madridban telepedjen le. 1940- ben Barcelonában mutatják be a "Concierto de Aranjuez" című szólógitárra és zenekarra írt versenyművét, mely meghozza számára a világsikert. Ettől kezdve számos művészeti területen tevékenykedik, gyakorlati és elméleti téren egyaránt. Legjelentősebb címei: a madridi Complutense University zenetörténet professzora, a Spanyol Rádió zenei adásának vezetője, a Vakok Spanyol Nemzeti Szervezetének (ONCE) művészeti szekciójának vezetője valamint több újság zenei kritikusa. Ezenkívül meghívásokat kap, hogy vállaljon körutakat, mint egyetemi előadó és zongorista Spanyolországban és szerte Európában, Latin- Amerikában, az USA- ban, Izraelben és Japánban. Felesége Victoria társaságában gyakran vett részt versenyeken és fesztiválokon melyeket az Ő zenéjének szenteltek világszerte.
Első művein a nagy kortársak hatása érződik mint Ravelé és Stravinskyé, de gyorsan kialakult személyes hangvétele. Művei között szerepel 11 concerto különböző hangszerekre, több mint 60 dal, kórus- és hangszeres művek, színházi és filmzenék. Számos kiemelkedő művész kéri fel művek írására, többek között Gaspar Cassadó, Andrés Segovia, Nicanor Zabaleta, James Galway, Julian Lloyd Webber és a Romero gitárkvartett. Számos állami, egyetemi, akadémiai és más zenei- valamint civil szervezetek kitüntetettje különböző országokban. 90. születésnapja alkalmából H M Juan Carlos I. spanyol király, a "Marqués de los jardines de Aranjuez' címet adományozza neki. 1996- ban elnyerte a legrangosabb spanyol kitüntetést, a "Prince of Asturias" díjat, melyet első ízben ítéltek oda zeneszerzőnek.
Saját otthonában, családja körében halt meg 1999. július 6- án.
Gitáron játszik Paco De Lucia
Az Aranjuezi koncert az Andalúzia felé vivő úton Madridtól 50 km-re levő híres királyi kastélyról kapta a címét. Ez volt a Bourbonok kedvenc tartózkodási helye. Ámbár a koncert nem programzene, a zeneszerzőnek az volt a szándéka, hogy Aranjuez életének egy meghatározott szakaszát idézze föl.: a XVIII. század végét és a XIX. század kezdetét IV. Károly és VII. Ferdinánd udvarában: azt az időszakot, amelyet mint a "Maják", a torreádorok és a spanyol-amerikai dalok korát tartjuk számon.
Eddig soha nem tapasztalt merészséggel koncertáló hangszerként szólal meg a gitár, a pikkoló - oboa - angolkürt - klarinétok - fagottok - kürtök - trombiták és vonósok összetételű zenekar mellett.
Mindvégig a gitár a szólóhangszer, a zenekar pedig áttetsző szövetével és folytonos sziporkázásával biztosít hozzá elbűvölő hátteret.
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19