1936. november 16-án született Eldában Antonio Gades spanyol táncművész, koreográfus, aki forradalmasította a színpadi flamenco táncot.Eredeti neve Antonio Esteve Ródenas volt.
  Családja meglehetősen szerény körülmények között élt, a jobb megélhetés reményében 1937-ben Madridba költöztek. Kőműves apja a spanyol polgárháborúban (1936-39) a köztársaságiak oldalán harcolt. Antonio már tizenegy évesen dolgozni kezdett, az ABC című újságnál lett kifutófiú, később gyakornok. A tánc iránti vonzalma akkor lobbant fel, amikor megtekintette a híres flamenco-táncosnő, Pilar López Júlvez együttesének előadását - 1951-től már ő is a társulat tagja volt.
Gades már első nyilvános felső nyilvános fellépésével felhívta magára a szakma figyelmét. 1962-ben alapította meg saját társulatát, amellyel kezdetben Olaszországban ért el nagy sikereket. Carmen előadásuk már Rómában és a spoletói fesztiválon is nagy visszhangot váltott ki, a legnagyobb sikert azonban a milánói Scalában aratták. Gades 1963-ban - szintén a Scalában - Ravel Bolerójának főszerepét táncolta el, a következő évben a New York-i közönséget is meghódította flamencójával, majd 1965-ben a madridi Zarzuela színházban bemutatott Don Juan előadásával saját hazájában is prófétává válhatott. Az előadás nagy vihart kavart, mert a tánc- és balett részek mellett prózai elemeket is beleszőttek a darabba, amelyben így egyszerre vettek részt táncosok és színészek.
     Antonio Gades forradalmasította a táncművészetet, néptáncból attraktív, drámai színpadi tánccá tette a flamencót. A flamenco (amelyről ma már mindenkinek a tánc jut eszébe) eredetileg sevillai cigányt jelentett, később vált az ő táncaik gyűjtőfogalmává. A flamenco alapritmusa rögzített, néha énekkel, tapssal vagy gitárral kísérik. Éppen a rögzített alapritmus és a táncos a korlátok áthágására irányuló törekvése adja a flamenco "robbanás közeli" állapotát, amelyet a spanyolok a duende kifejezéssel írnak le. A duende azt jelenti, hogy a táncnak ihlető démonnal kell rendelkeznie.
Gades a hatvanas években új távlatokat nyitott a flamencóban azzal, hogy bár sokat merített az eredeti néptáncból, sok új elemet is szőtt bele. Kihasználta a klasszikus balettben szerzett jártasságát, szinte magától értetődő természetességgel fordította le a koreográfia elemeit a flamenco nyelvére. Előadásai egyszerre voltak rendkívül magas színvonalúak és a közönség számára is élvezhetőek, izgalmasai vezetés és Franco elleni tiltakozásul 1975-ben ideiglenesen visszavonult, ám önkéntes száműzetése (Franco halála miatt) alig néhány hónapig tartott. Az új Spanyolországban nagy szükség volt szakértelmére, a hetvenes évek végén őt bízták meg a nemzeti balett-társulat megszervezésével. Gades eleget is tett a felkérésnek, mégis mindössze három éven át vezette a társulatot.
      A nyolcvanas évektől a filmművészetben is kipróbálta magát. A Carmen az opera történetét vette alapul: Gades alakította a rendezőt, aki a darab táncváltozatát akarja színpadra állítani. Szinte megszállottan keresi a női főszereplőt, végül megtalálja az ideális flamenco táncost, akit szintén Carmennek hívnak. A próbák kezdetével aztán fokozatosan összemosódik a valóság és a színház, a rendező halálosan beleszeret Carmenbe, de a szerelmet lassan elpusztítja a féltékenység és a gyűlölet, akárcsak az eredeti operában. A Cannes-ban és Velencében díjözönnel jutalmazott film három nagy mester közreműködéséből jött létre: Antonio Gades koreográfusként, táncosként és színészként, Carlos Saura rendezőként, Paco de Lucia pedig zeneszerzőként dolgozott a mára már legendássá vált filmen. A Carment alakító Laura del Sol és Gades kettőse páratlan élményben részesítette a flamenco rajongóit.
Saura és Gades együttműködéséből egy másik nagy sikerű film is született: a Vérnász Federico Garcia Lorca világhírű drámájának filmes-táncos adaptációja. A történet egy szenvedélyes szerelem és lakodalom világába viszi a nézőt, amely során egy nő kegyeiért folyó harc tragikus véget ér. Az alkotóknak egészen rendkívüli hatással sikerül a tánc nyelvén bemutatniuk a tragédia ívét, ahogy a vőlegény az elrabolt menyasszonyért versengve vérbe borítja a lakodalmat. Gades és Saura többi filmje is nagy sikereket ért el, a Bűvös szerelem és a Tűz az első két film hagyományait vitték tovább.
       Gades táncos társulata 1991-ben feloszlott, és csak három évvel később, 1994-ben formálódott újjá. A visszatérés, Lope de la Vega Fuenteovejuna című regényének balett-változatával nagyon jól sikerült. A produkciót Gades szinte egymaga vitte a hátán, ő készítette a koreográfiát, ő volt a rendező, táncolt is a darabban, és nem utolsósorban ő intézte az anyagi ügyeket is.
A Magyarországon is több alkalommal megfordult Gades, a flamenco forradalmára a rákkal folytatott hosszú küzdelmet követően 2004. július 20-án hunyt el Madridban.

forrás: mtv.hu