Ábrahám és Izsák
A biblia-trilógia első könyve. Szereplőit élő és félő emberekként hozza közel hozzánk az író, s próbálta megérteni, megértetni, hogy a pogány istenektől elforduló az ő Egy-istenével szövetségre lépő Ábrahám miként volt képes fiára emelni kését.
Közel a teljes kétségbeeséshez, Omaan még közelebb kúszott az oltárhoz, és elrejtőzött egy szikla mögé, néhány lépésnyire Ábrahámtól. " Hogyan is állhatnék az én uram és az ő bosszúálló Istene közé? Sára is csak azt parancsolta, hogy tartsam rajta a szememet Izsákon, de vajon nekem mi lesz a sorsom, ha azzal térek vissza hozzá, hogy végignéztem, amint a férje megöli a fiát. Vajon mi a jobb: ha Sára bosszúja, vagy Ábrahámnak és az ő könyörtelen Istenének haragja sújt le rám?", tépelődött Omaan. Nem saját fejéért aggódott, maró fájdalommal látta, hogy Izsák az oltárra helyezi az utolsó máglyafát, majd botladozva hátrál, amint apja az égő fáklyát az oltár felé taszítja és fölmarkolja a földről a kötelet és a kést. - Hiszen a fiad vagyok, atyám! - szakadt ki a szerencsétlen fiúból a kiáltás - Még ha valaha talán kétség támadt is efelől a szívedben... - folytatta zokogva. - És te is mindeddig szerető atyám voltál! Hát akkor most miért? Miért? - kérdezte elfulladó hangon. - Halál fia vagy, Izsák! Kiálts hát félelmedben! - parancsolta a próféta. Az egyiptomi lélegzete szinte elállt. - Tudom, apám, hogy meg kell tenned, amit Istened parancsol - mondta ekkor Izsák megadóan, erőtlenül. Omaan alig értette szavait. - Istennek hallania kell halálkiáltásodat, hogy lenézzen és lássa áldozatomat. Mint amikor meghallja az áldozati bárány bégetését. Kiálts már! - rázta vadul a fia vállát. - Tégy az oltárra, apám, mert moccanni sem tudok köteledben! Tedd, amit a Mennybéli... - Izsák csak ennyit tudott kinyögni. - Nehogy eszméletedet veszítsd, Izsák! Isten nem fogad el élettelennek tetsző bárányt áldozatként! Kiálts már! Ábrahám már-már rimánkodott tehetetlen félelmében. Egy pillanatig semmi sem moccant, árva hang sem hallatszott, majd Ábrahám hirtelen a fiára vetette magát....." (részlet a regényből)
|