Turms, a halhatatlan
I.e. az V.században tanúi lehetünk a ladéi görög-perzsa tengeri csatának, majd bejárjuk az Égei-tenger legfontosabb szigeteit, a korabeli Szicilia városait, Rómát és az etruszk városállamokat.
Bepillantunk a görögök és föniciaiak, szikánok és etruszkok mindennapi életébe, hagyományaiba és hitvilágába.
Lars Turms ugyanolyan gyarló ember, mint Mika Waltari főhősei. A történelem viszontagságai elszakították családjától, szülőföldjétől, még saját származását sem ismeri. A végzettel dacolva keresi önmagát, fenékig merít az élvezetekből és a megpróbáltatásokból, míg végül képes felülemelkedni minden emberi önzésen és kishitűségen. Boldogítani tudja megtalált szülővárosát és kiegyensúlyozottan készülhet az istenek lakomájára, a halálra, hogy száz vagy ezer év múlva, új emberalakba születve ismét fellelhesse egykori önmagát. A regény az etruszk lukumó*-legenda monumentális és korhű feldolgozása. Lars Turms viszontagságaiból és tépelődéseiből levonhatjuk a tanulságot: az embert csak önismeretén alapuló önbizalma és hite emelheti a magasba, a halhatatlanok közé.
(ismertető a regény fülszövegéből
* A régészeti leletek félreérthetetlenül igazolják, hogy az ősi etruszk társadalomban egyenlőség, osztály-nélküliség volt. A családi hálózatra felépülő „patriarkális monarchia” a „királynak” akit lukumó, vagy lükomo névvel illettek, s amely név később a római nemesség címévé változott a legfelsőbb bírói hivatalt is előírta és minden héten nyilvános ítéletnapot tartott, ahol a peres ügyeket intézte. A katonaságnak főparancsnoka és az egyháznak főpapja volt, tehát semmiben sem különbözött a sumír papkirályoktól. Hivatalos ténykedése idején trónon ült és arany koronát viselt, s kezében a hatalom jelvényeit tartotta, amelyek között már ott szerepelt a „fasces”. ( Zászlós-Zsóka György: Az Etruszk nép őszinte története ) ITT ELOLVASHATOD A REGÉNYT.
|