Az emberiség ellenségei
Marcus Mezentius Manilianus fia, Minutus Manilianus élettörténetével folytatódik a történelmi kalandozás, amely most Claudius és Nero korába kalauzol bennünket.
Az utóvirágzását élő, hanyatlásnak indult római birodalom mindennapi életét mutatja be Minutus naiv-ironikus közvetítésével. Nero, a világtörténelemből megismert zsarnok, akinek a nevéhez Róma égése és az első keresztényüldözések fűződnek, most más megvilágításban is szemünk elé áll. Hiú és szeszélyes művész, önmaga előtt tetszelgő "emberbarát" ez a császár, aki magatehetetlenül kapálózik a minden porcikájában romlott augustusi birodalom elkerülhetetlen végzete ellen. Valóban elbukott-e Nero? Igaz-e, hogy öngyilkos lett? Hogyan váltak mártírokká a lenézett keresztények? Hogyan hordozta magában az új vallás kezdettől fogva a későbbi szakadások csíráját? Hihet-e egyáltalán fenntartások nélkül a racionálisan gondolkodó ember? Ilyen kérdésekre keresi a választ a regényben az író Manilianus szenátoron keresztül az olvasóval együtt, s miközben következtetéseit levonja ugyanolyan ember, mint bárki, akit ugyanazok a szenvedélyek rántanak a magasba vagy a mélybe, ugyanolyan vágyak hevítenek, akit ugyanúgy a szép, a jó, a béke eszméi nemesítenek és az önzés, a hiúság és becsvágy alacsonyít le. Egy szóval Ember.
(a regény fülszövege alapján)
|