Mielőtt Thészeusz Athén nagyhatalmú királya lett, számtalan kalandot élt át, amelyek közül Mary Renault regénye két jelentős állomást dolgoz fel.
Amikor szülőföldjéről, Troizénből az Iszthmoszon át Athénbe igyekezett, hogy jogos jussát átvegye, az út a titokzatos Eleusziszon keresztül vezetett. Eleuszisz lakói Diát tisztelték. A király uralkodása egy évig tartott, utána feláldozták az Istenanyának, hogy vére megtermékenyítse és termővé tegye a földeket.
Thézeusz azonban nem óhajtott áldozat lenni akkor sem, amikor athéni ifjakból álló rabszolgacsapat tagjaként a krétai Minósz palotájába került.

Az írónő lélegzetállító képet rajzol elénk a minószi udvar életéről, a bikaimádással kapcsolatos szokásokról és rítusokról. Megtudjuk milyen célból vitték az udvarba az Athénból adó fejében elhurcolt fiatalokat, hogyan váltak bikatáncossá (a bikaugrók létezését számos falfestmény is megörökítette) míg áldozatul nem estek valamelyik felbőszült állat patái alatt vagy szarva hegyén.
Thészeusz és társai, a Darvak azonban sikeresen túlélték a palota, azaz a Labürinthosz megpróbáltatásait. Ehhez a Minósz lánya, Ariadné hercegnő nyújtott segítséget.
Megismerjük az igazságot a szörnyeteg Minótauroszról, akivel Thészeusz a palota zegzugos folyosóin találkozik és életre-halálra megküzd vele, mielőtt elhajóznak Krétáról.
Hajóútjukon érintik Naxosz szigetét, ahol Ariadné Dionüszosz isten papnője lesz.

Vér, háború, hőstett, az ókor e hármassága szövi át az egyes szám első személyben írt történetet, ám ami mégis a mai emberhez közel hozza, és mindenkihez szólóvá teszi, az a szerelem.

Mary Renault fantasztikus írói leleménnyel fejti föl a Thészeusz-mítosz történelmi magját.
Regényei a régmúlt görögség történetéről Robert Graves művei mellett világszerte a legsikeresebbek.