Egyik favoritom már évek óta a Bruce Beresford rendező által 1985-ben megjelenített King David - nocsak, mi is lehetne más - azaz Dávid király című film.
A film ismereteim szerint meglehetős pontossággal és nagy vonalakban a hagyományos  Dávid életrajzot követi, ami az Ószövetségen és Sámuel próféta könyveiben írtakon alapul.

Saul, Izráel első felkent királya Sámuel szerint méltatlanná vált, ezért az Isten elfordult tőle. A próféta keresni kezdte Isten újabb kiválasztottját, akit végül meg is talált egy fiatal pásztorfiú, Dávid személyében. Dávid volt a legfiatalabb Jesse fiai között. Miután Sámuel felkente őt a szent olajjal, és megmondta, hogy Saul király maga fog érte küldeni,
Dávid visszatért a munkájához és a lantjához.
S valóban, egy idő után megjelent Jessenél a király fia, Jonatán, hogy elhívja a szépen muzsikáló fiút a királyhoz, hogy dalával csillapítsa annak háborgó lelkét, és gyógyítsa álmatlanságát.
Saul háborút vívott a filiszteusokkal, de mivel Isten elfordult tőle, a katonái nem nagyon akartak megütközni az ellenséggel a király szégyenére. Az ellenség végül párbajra szólította fel, hogy vívjon meg egy vitéze a filiszteus Góliáttal.Nem akadt jelentkező, aki megvédte volna Saul becsületét, amikor Dávid Góliát elé állott, és parittyájával háromszor hajított követ az óriás felé. Az első kettő nem tett kárt a felbőszült harcosban, de a harmadik éppen
homlokon találta, s eldőlt. Dávid pedig felragadta hatalmas bárdját, és lecsapta vele az ellenfél fejét.

A filiszteusok menekülőre fogták, így Izrael fényes győzelmet aratott felettük. Saul pedig udvarába vitte Dávidot, hogy édes fiaként nevelje.

És hogyan is folytatódhatna másképpen a történet.
A felserdült Dávid tehetsége, bátorsága, haditettei elhomályosították Saul királyi dicsőségét. Az egyik győztes hadjáratból visszatérő Dávidot és Jonatánt ujjongó tömeg éljenzi, és felhangzott a kiáltás "Saul legyőzte a maga ezerét, de Dávid legyőzte a maga tízezerét".
Ezt hallva Saul lelkében gyökeret vert a féltékenység, s hogy elhallgattassa emésztő hangjait, előbb feleségül adta Dávidhoz leányát, Mikált.
Az esküvői lakomán azonban Jesse egyik fia a büszkeségtől dagadozva elszólta magát, hogy Dávidot szereti az Úr, hiszen Sámuel próféta által ki is választotta őt az uralkodásra.
Saul ekkor már habozás nélkül üldözőbe vehette Dávidot, mint a királyi hatalom ellen törő lázadót.
Jonatán segített fogadott testvérének a menekülésben, de Dávid kérésére sem tartott vele, hiszen nem hagyhatta cserben atyját, mégha el is ítélte tetteit.
Saul kíméletlenül végzett a frigyládát őrző papokkal, akik nem árulták el a menekülő útját. Dávidot hat esztendei bujdosás várta, miközben csatlakoztak hozzá a megnyomorítottak.
Közben többször is alkalma adódott a királyt megölni, de megkímélte az életét, tudatva vele, hogy nem ő Saul ellensége.
Végül a filiszteus királynál talált menedéket, aki országának kis darabkáját adta Dávidnak, hogy kísérőivel ott megtelepedjen.
Saul harcba szállt a filiszteusokkal, de Sámuel utódja, Náthán próféta is elfordult tőle, akárcsak az Isten, és ezért katonái sem voltak hajlandóak harcolni. Ekkor Jonatán, Saul fiai mind, és vezére is kiállt a király mellett. Személyes bátorságuk megfordította a katonák lelkét, és megütköztek az ellenséggel. Ám a csata már eldőlt. A filiszteusok borzalmas pusztítást végeztek, elesett Jonatán, és a megvert király fájdalmában a csatatéren végzett magával.
Dávidé lett tehát a hatalom, és győzelmes király vált belőle. Mint Isten kiválasztottja igyekezett az isteni akaratot és saját céljait, vágyait egyeztetni, de ez legtöbbször nem sikerült neki. Nem volt tartós a béke sem a házában, sem a birodalmában.
Saul büszke leánya más felesége lett, és szíve nem hajlott többé felé.
Egy éjszaka meglátta ablakából a fürdőző Betsabét, és megkívánta őt. Ám az asszony a hettita Uriás asszonya volt. Dávid egy levéllel a biztos halálba küldte a katonát, hogy megszerezze a nőt. A bujdosás alatt magához vett asszonyok sok gyerekkel ajándékozták meg, de köztük sem volt nyugalom. Egyikük erőszakot tett féltestvérhúgán, Támáron, ezért legkedvesebb fia, Absolon véres bosszút állt. A halálért halál törvénye a király fiaira is érvényes volt, de Dávid szembeszállt a törvénnyel a fiáért, és száműzte.
Kedvezni kívánt Istenének azzal, hogy a szegényes sátor helyett fényes templomot terveztetett a frigyláda számára, hiába figyelmeztette Náthán hogy ez is éppen olyan hibás döntés tőle, akár a többi. Isten nem azt várja tőle, amit tesz. 
Absolon a száműzetése alatt lázadást szított a király ellen, és híveket toborzott maga köré. Igazságtalanságról, Betsabé erős befolyásáról beszélt a király fölött, amit ő igazsággá változtathatott volna, ha az övé a hatalom.
Dávid fővezére rábeszélte a királyt, hogy ezt már mégse tűrje, engedje őt a lázadók ellen.
Dávid végül beleegyezett azzal a reménnyel, hogy barátja és vezére vigyáz Absolon életére.
Amikor Absolon Jeruzsálem ellen vonult rajtaütöttek, és szétmorzsolták a lázadást. Absolonnak gyönyörű hosszú és göndör haja lett a végzete. Menekülés közben belegabalyodott egy fa ágaiba, s üldözője vele együtt a lázadást is lefejezte.
Az apa fájdalomban fogadta legkedvesebb fia elvesztését. Lerombolta a templom terveivel együtt saját érzelmeit és vágyait, hiszen Isten nem mutatkozott meg neki, nem tudatta vele akaratát, és elvette tőle a fiát is.
Olyan király lett belőle, amilyet vártak, amilyet Istene akarhatott. Elpusztította Izráel minden ellenségét, és megnevezte a Náthán által megkent, Isten által kiválasztott utódot, Betsabé fiát, Solomont.
Halálos ágyán arra várt, hogy Isten arcával találkozzék.

Dióhéjban ennyi a sztori, ami magában is elég egy jó kosztümös filmhez, és én nagyon tudom értékelni, ha egy film kiállítása szereplőben, kosztümben, környezetben, képi világban nem okoz csalódást. Ez nem okozott, ezért is tartozik a kedvenceim közé.
Szakácsi Sándor magyar hangján megszólaló Richard Gere pedig eléggé karizmatikus, tehetséges
és szép férfi ahhoz, hogy hiteles legyen a legendás királyhoz.