Nevis terasza



Nevist 2004-ben ismertem meg. A versei sallangoktól mentes, hangulatokat ábrázoló írások. Nevis számomra a "pillanatok művésze", nemcsak a versei témája miatt, hanem mert a versek többsége a számítógép előtt ülve, felkerülésük pillanatában születik. Címük sincs, vagy csak ritkán. Íme :

part, hajnali hangok
Egyre sűrűbben indul vonat
Kezed a kezemben, a többit elfeledtem
Elszállt a pillanat.

Volt reggelünk, ezer az évek alatt
Mint álom sínpárok
Rohanón alattunk az évek
Semmi sem maradt

Talán rossz volt valahol egy váltó
Fel sem tűnt a vakvágány
hogy a messzeség már nem látható
és árnyékok lettünk a peronon
Itt, a semmi partján

Nincs előre és nincs hátra, szó, mi Rád találna
Belém szeretett a fájsz....
Jön, kísér szakadatlan, bennem talált társra
Ölel, csókol s vigyáz....
Nem is vágyom másra.

2004.július


Ma reggel ismét rám csodálkozott a nap.
" Álmos arccal, mogorva tekintettel
hova indulsz, ember?"
és én elszégyellem magam.

Kicsit később megsimogatott
összekacsintottunk mint cinkos csibészek,
ezért (most) vissza se nézek.
Lerázok minden fájdalmamat
ami tegnapról itt maradt.

2004. július


Éjjeli vers

És jönnek a démonok minden este
majd szépen lassan számba szedve
maradék hitem foszlányait rágják,
minden kis titkát megtalálják a
szépnek a voltnak a jövőt még váró
félig-holtnak, sötétben is álmodónak

Mosolyom nappal eltakarja féltett titkom,
hogy ami rémálmot magamban hordok
lim-lom életemből az minden éjjel előtör.
Hiába bújok álomködbe jön velem
mintha mindörökre eljegyeztem volna
és ez így megy napról, napra.
Magam sem értem miként tudok
mégis álmodni mint régen. Miért vágylak
a "semmiért egészen"?
Miért éled újra a vágyam?
Miért merlek szeretni mint
abban a nyárban, mikor
először gyönyörködtünk
fiunk mosolyában?
Hiszem, hogy karnyújtásnyira
vannak az álmok
és egy reggel újra Rád találok,
mintha ezek a fájó évek nem is lettek volna.
És lassan, néha botladozva,
de kiérünk a fényre, egy ragyogó rétre,
ahol illatos fű zöldül
s nem viszünk mást,
csak szépet emlékül.

Majd jön a reggel
és véget is érnek az álmok
....az …ébredéseddel

Vádlón mar vissza elutasításod és közönyöd.
Mindenütt ott van, körülvesz dühöd,
mivel arcul csapsz rendületlen hévvel.
Mit sem ér itt a szeretet a hit erejével.
Bűnné változik egy mosoly,
teherré egy ölelés és komoly vétek
ha mosolyogva rád nézek.
Mi végre szeretlek hát Téged?