|
Kerlac - 2005. november
2003-ban barangoltam a NET-en és rátaláltam egy fórumra, ahol az egyik topikban saját verseket publikáltak a hozzászólók. Mivel én is akkoriban kezdtem a rímfarigcsálást - komoly érzelmekkel, de nagy dilettantizmussal - nagyon szívesen olvasgattam őket, és tettem közzé a magamét is, beszélgettem az ottlévőkkel. Itt köszönt rám Kerlac, akinek a versei az első pillanattól kezdve megragadtak. A vele folytatott további beszélgetések adták meg a lendületet, azóta is tartó barátságunk pedig az egyik legtartalmasabb kapcsolatot az életemben.
A versei egy különös szín- és hangulatvilágot képviselnek, olyan képekben ábrázolva, amit csak nagyszerű festők ecsetjéhez lehet hasonlítani. Néhány verset abból az időből szeretnék itt megmutatni.
Ne félj
Hagyd játszani
Elcsendesült gondolataid
Legalább az álmok ujjait
Ne szorítsd ökölbe...
Miért akarsz a hideg betonon
Elszánt tömegben vonulni?
Miért nem mersz húnyt szemmel
Ringatózni a Vágy-öbölben?
Félsz. Tudom.
Mondanod sem kell.
Látom a csonkának vélt,
Vérző, félig-eltemetett lelket...
Mintha ólommal béleltek volna
Úgy vánszorogsz át
Az egyforma napok
Kőzuhatagai között
De vár Rád egy kavargó perc
És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd
Minden álom megtart, ha hiszel
Itt egy álom, vedd el; ne félj!
2002. október 16.
Se színe, se árnyéka
Hegy romjain bukdácsol a fény
ködben úszva, mint holmi remény
Se gyásza, se játéka
Se színe, se árnyéka
Mint ólmos álmú medve az éj közepén
Félig sem ébren, lustán néma fekhelyén
Se vágya, se szándéka
Se színe, se árnyéka
Télnek vége nem lesz soha már?
Rideg, dermesztő, szürke határ...
Se völgye, se tájéka
Se színe, se árnyéka
Jégbe hűtött rosszkedv, meddig még?
A semmiből mikor lesz elég?
Se lángja, se tajtéka
Se színe, se árnyéka....
2002. február 9.
Vers - haladóknak
Ebbe a szögbe is beleléptél már:
Őrült felhőkként úsznak el álmaid
S kapkodsz, mert kezed ökölbe
Mindhiába szorul
Véres fejed találta határ:
Ma sem húzták ki számaid
És ragyogsz, de a Napra örökre
Szürke fátyol borul
Állsz hát, mint kit megigéztek:
Kire nyolcat számoltak hirtelen
Szűkölsz, hisz elárultak!
Minden festmény színtelen
Föl a fejjel! Hol van még a vége?
Legközelebb néző leszel
Másra mordulnak csúf szavakkal
Te csak mély lélegzetet veszel
Úgy sajnálod, szinte együtt érzel
Példázatod bölcsebb, mint remélted
Válladon legalább sírnak
Legalább ezt elérted....
2003. november 13.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
