Senki nem látta, hogy Ki ő valójában
Megszokták, hogy jól húz s elbírja az igát
Vergődőtt jajtalan örök hálójában
Odaadta, de nem árulta Önmagát
Soha nem volt igaz társa, magafajta
Úgy vélte, egymaga kell megoldjon mindent
Ezért vágyakozást nem láthattak rajta
Lelke csak belül élt, úgy óvta, mint kincset
Egy egész világ volt Szíve börtönőre
Ha fájt, csak sírt a Galambok Királynője

Mindenkiben mindig keresett valamit
Hívta a Lelkeket, mint egy zúgó Harang
Ha merik követni, bárkit megszabadít
De nem vették észre, hogy ő Fehér Galamb
Idővel megszokta: nincs értelme várni
Bár nem értette meg, miért nem érzik lelkét
Miért nem tudják, milyen jó az Égben szállni
Szabadsága lassan nem volt több, mint emlék
Soha nem repült már, csak leült egy kőre
S feledte, hogy ő a Galambok Királynője

Sok idő telt így el, végezte a dolgát
Éjjel magasra szállt, elhagyta a Földet
Ébredve csak annyit tudott: messzire járt
S céljául tűzte ki: Soha meg nem törhet!
Aztán egy megszokott fényes-árnyas napon
Messzi vándort hozott az Élet elébe
Hogy miért, még nem tudta, de fura volt nagyon
Ő is munkát bízott volna rá, mint népe
De nem erőszakkal, hanem szépen kérte
Nyugodt volt, türelmes, figyelt és nevetett
Előre megmondta, nem lesz bére érte
S idővel kiderült: Szíveket keresett!
Hihetetlen volt, hogy nem kell félni tőle
Nem is hitte még a Galambok Királynője

De valami történt, a jövevény megállt
Útja ide hozta, nem kell tovább menjen
Itt, ezen a helyen végre Szívet talált
Mely, ha elaludt is, vágyja, hogy ébredjen
Vándorbotját, hosszú vándorlása társát
Állítá a földbe, nem kell már vezessen
Ide kellett hozni, örök jelzőlámpást
Aki tévelygő volt, többé ne keressen
Szabadság, Szeretet sugároz belőle
Érzi melegét a Galambok Királynője

Megengedte hát, hogy az utas betérjen
Hogyha megpihenne, itt nyugovást talál
Az még nem volt szabad, hogy lelkéhez érjen
De egy kis változás nem tessz rosszat talán
Úgy szolgálta álmát, mintha önmmagáét
Nem sejtette, hogy most talált igaz társra
Ki szintén másért tesz, és nem csak magáért
Valami erős fény süt mindig felőle
Elpihen hát benne a Galambok Királynője

Alvása békés így, s álmából, ha ébred
Nem is tudja, miért, a vándort keresi
Vonzzák és hajtják is őt a tiszta tények
Szabadon, egyszerűn kezét kézbe veszi
Éreznek valamit, egymás kezét fogva
Lelkük, Szívük tudja, hogy pont így jó neki
Titkos csodát élnek így, egymásba nyílva
Eggyéolvadt lényük az Ég felemeli
Szűnik az elméjük éjsötét felhője
Szabad lett a Galambok Királynője

Innen veszi kezdtét minden munka, játék
Nehézség, szép öröm: nekik mind csak Igaz
Nyomjelzők az úton, lelküknek ajándék
Őszinte gyerekként keresik, hogy mi az
Ami el nem múlik, nem hamis és szabad...
ISTEN neve hallik, lelkükben Szent Válasz
Kérdésük megszűnik, kételyük nem marad
Irányt nyertek, SZÍVÜK EGYKÉNT utat választ
Közösen, egységben lépnek: fel, előre
Ismeri már magát a Galambok Királynője

Rájön most, hogy végleg kibonthatja szárnyát
Hogy - mit mindig vágyott - elérje a NAPOT
Fényébe olvadva túllépi az árnyát
Fehér szikrákat szór, mind Örömcsillagok
Innentől hajnalban Ő kel fel az Égen
Friss harmattal áldja s élteti a Földet
Ő ébreszt mindenkit, aki él Szívében
Kéket ad a légnek, s a fűnek új zöldet
Fényes-fehér Szívvel száll a levegőre
Így teljes a Galambok Királynője

Szabad dala hívja a rab galambokat
Nem lehet tagadni, hogy az Ég befogad
Könnyű röpte mindnek tiszta utat mutat
Aki őt követi, saját útján halad
Egyre többen jönnek. Nem kérnek, de kapnak
Senki nem marad le, senki el nem fárad
Egy irányban, lassan messzeségbe szállnak
Királynőjük nyomán mind Igazzá válnak
Vissza nem néz, hittel repül az Erdőre
A BÉKÉT ünnepli a Galambok Királynője