PIETA
(Mária Magdolna)
Így látom újra, Jézus, lábadat mely hajdanán egy ifjú lába volt, mit félve bontottam ki s mostam én; hajamban míly zavartan bujdokolt, hószínű vad, csipkebokor tövén.
S mit nem szerettem, látom itt a tested, először e szerelmes éjszakán. Sosem feküdtünk egymás teste mellett, s most ámulok és virrasztok csupán.
S a két kezed, a kezed szétszakadt - : nem, kedvesem, nem én haraptalak. A szíved nyitva, bárki bekerül: az én kapum lett volna egyedül.
Fáradt vagy most, egymástól visszaretten fájdalmas szánk, fáradt, eltikkadó szánk -. Óh, Jézus, Jézus, mikor volt az óránk? Mily képtelen halunk meg mind a ketten.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
|