A kétszeres Kossuth díjas kiváló művész 1910. január 26-án született Újpesten. A Színiakadémián 1930-ban kapta meg diplomáját, majd a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, 1931-től pedig rendes tagja lett. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefügg közéleti, politikai tevékenységével is. A harmincas évek végén, negyvenes évek elején a kommunista színművészeti mozgalom irányítója. A Független Színpad emlékezetes előadásait, a Vasas Szakszervezet irodalmi matinéit szervezte, s azok állandó szereplője volt. Szuggesztív, egyéni előadásmódú versmondó, különösen József Attila írásainak értő szívű tolmácsolója volt. 1945 és 1962 között a Nemzeti Színház igazgatója, majd főrendezője. Nagy érdemei voltak a Nemzeti Színház új játékstílusának, műsorpolitikájának megteremtésében. 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, valamint 1983-ban alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja.

Mint színész aprólékos, minden műfajban otthonos és magával ragadó jellemábrázoló. Nagy erejű drámai karakter, elhitető intrikus, derűs komikus. Kiemelkedőek Shakespeare alakításai és emlékezetes Moliére Tartuffe-jeként. Számos modern és klasszikus mű invenciózus, egyénien értelmező színpadra vivője. Eleinte ritkán filmezett, majd a hatvanas évek elejétől már rendszeresen vállalt szerepeket a felvevőgép előtt is. A biatorbágyi Matuska-ügyről szóló Merényletben éles vonásokkal rajzolta meg a Horthy rendszer cinikus rendőrtisztjének, Halmányi főfelügyelőnek portréját. Kitűnő volt mint A tizedes meg a többiek inasa és a Változó felhőzet nyomozója. A Zweig Sakknovellája nyomán forgatott magyar televíziós filmben hitelesen alakította a Gestapo fogságában akaratlanul mestersakkozóvá váló hőst.

Népszerűségét számos rádiós és televíziós kabarészerep fokozta. Közkedvelt, kiemelkedő tehetségű színészünk 1986. április 13-án hunyt el Budapesten.

Jelentősebb színpadi szerepei: Kuruzs (Csokonai: Az özvegy Karnyóné); Jago (Shakespeare: Othello); Corbaccio (Ben Jonson: Volpone); III. Richard (Shakespeare, címszerep); Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár); Hamlet (Shakespeare, címszerep); Caliban (Shakespeare: A vihar); Polezsajev (Rahmanov: Viharos alkonyat); Macbeth (Shakespeare, címszerep); II. József (Németh László, címszerep); Dundo Maroje (Držič, címszerep); Cocane (Shaw: A szerelem ára); Dr. Langyos (Nagy Ignác: Tisztújítás); Archie Rice (Osborne: A komédiás); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Lear király (Shakespeare, címszerep); Boguslawski (Spiró György: Az imposztor).

Jelentősebb rendezései: Borberg: Hol az igazság? (1941); Illés Endre: Törtetők (1941); Háy Gyula: Tiszazug (1945); Moliere: Tartuffe (1945); Csokonai: Az özvegy Karnyóné (1945); Shaw: Warrenné mestersége (1948 és 1957); Gorkij: Ellenségek (1949); Trenyov: Ljubov Jarovája (1958); Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek (1947 és 1974); Brecht: Galilei élete (1962); Brecht: A szecsuáni jólélek (1972); Brecht: A vágóhidak Szent Johannája (1968); P. Weiss: A luzitán szörny (1970).

Forrás:http://magyarok.sulinet.hu/nagymagyarok/legismertebb/major.html

Ez a hivatalos, de mint néző, láttam ezer arcát. Olyan arca és olyan tehetsége volt, hogy eljátszhatott bármit.
A magam részéről nagyon szerettem. Sohasem láttam rosszul játszani.