A Kossuth díjas színésznő 1913. június 6-án látta meg a napvilágot Budapesten, Apai ágon olasz származású családban. Középiskolai tanulmányait követően Putnokon a Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka volt. 1932 és 1935 között a Színiakadémia ösztöndíjas növendéke volt, ahol 1935-ben szerzett diplomát.

Vizsgaelőadásán Phaedrát játszotta. Ezt követően a Nemzeti Színház tagja lett, első szerepében a szobalányt alakította Pierre Lotti Szembekötősdi c. vígjátékában. A színháznak 25 éven át volt tagja. 1959-től 1971-ig a József Attila Színházban játszott. 1971-től nyugdíjba vonulásáig, azaz 1979-ig ismét a Nemzeti Színház tagja volt, de utána is vezető színésznő a Nemzeti Színházban, majd 1983-tól halálig a budapesti Katona József Színházban.

Tevékeny résztvevője volt a felszabadulás előtti szocialista színpadi mozgalmaknak, szerepelt a Független Színpad, és a Vasas Szakszervezet emlékezetes művészestjein. A háború után fizikai munkával vett részt a megsérült Nemzeti Színház újjáépítésében, és széles körű társadalmi tevékenységet fejtett ki. A munkás és paraszt származású színinövendékek számára 1947-ben létrehozta a Horváth Árpád Kollégiumot, az idős és magányos színészek számára 1948-ban a Magyar utcai a Jászai Mari Színészotthon, 1950-ben pedig megnyitotta a második színészotthont a budapesti Lendvay utcában. A Jászai Otthont 1985-ben átalakította a fiatal, kezdő színészek otthonává.

Szívós és kitartó munkával létrehozta a Bajor Gizi Színészmúzeumot, amelyet Bajor Gizi egykori villájában rendezett be és halálának első évfordulóján, 1952. február 12-én nyitott meg. A színészmúzeumot később az időközben elhunyt pályatársak emlékeivel még négyszer bővítette. A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben haláláig harcolt rászoruló színésztársainak érdekeiért. Végrendeletében legnagyobb színpadi alakításának emlékére Aase-díjat alapított a Nemzeti Színház legjobb epizódszínészei jutalmazására, dunabogdányi nyaralóját pedig színészi üdülő-alkotóház céljára hagyományozta.

Otthonosan mozgott modern és klasszikus témájú darabokban is. Vígjátékokban kitűnően érvényesült sajátos karikírozó képessége és harsányan áradó humora. Gyakran mondott verseket, állandó szereplője volt a Magyar Rádiónak, s a Szabó család című folytatásos hangjátéksorozatnak. Filmszerepei közül két derűs színekben bővelkedőt kell kiemelni: a Mágnás Miska kleptomániás, arisztokrata öregasszonyát és a Mindenki ártatlan? titokzatos, szótlan nagymamáját.

A népszerű színésznőnk 1988. július 13-án hunyt el Budapesten.

Főbb szerepei: Phaedra (Racine: címszerep); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Mina néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Pallagné (Kodolányi János: Vidéki történet); York hercegné, majd Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); Karnyóné (Csokonai); Boszorkány (Kacsoh-Heltai: János vitéz); Ljubov Jarovaja (Trenyov: címszerep); Oinone (Racine: Phaedra); Mamurré anyó (Sarmante: A 106. születésnap); Mrs. Pearce (Shaw: Pygmalion); Aurelie (Giraudoux: Párizs bolondja); Zsani néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Murzaveckaja (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Gertrudis (Katona József Bánk bán); Vassza Zseleznova (Gorkij: címszerep); Ferenc reichstadti herceg (Rostand: A sasfiók); Aase (Ibsen: Peer Gynt); Varvara (Pavlenko: Boldogság); Huberné (Füst Milán: Boldogtalanok); Eugénia (Mrožek: Tangó); Öregasszony (Spiró György: Csirkefej); Rizi (Örkény István: Pisti a vérzivatarban); Gilz háztulajdonosnő (Canetti: Esküvő; ebben a szerepben játszott utoljára, 1988. május 31-én).

Filmes szerepei: A kölcsönkért kastély (1937); Sári bíró (1943); Mágnás Miska (1948); Rokonok (1954); Hannibál tanár úr (1956); Aranyfácán (tv-film, 1960); Elektra (tv-film, 1963); A fekete város (tv-film, 1971); Bolond nagysága (tv-film, 1981); Holt lelkek (tv-film, 1983); A vén bakancsos és fia, a huszár (tv-film, 1984); Nyolc évszak 1-8. rész (tv-film, 1986). - Irod. Császár István: G. H. Magánszínháza (Tükör, 1980. júl. 20.); Gách Marianne: "Elveim, álmaim nem változtak (interjú, Film Színház, Muzsika 1981. jan. 31.); Gergely Ágnes: G. H. (G. Á.: Huszonegy, Bp., 1982); Palotai Erzsi: G. H.-ról (Arcok fényben és homályban, Bp., 1986); Koltai Tamás: G. H. születésnapjára (Kritika, 1983. 6. sz.); Földes Anna: G. H. otthonában (Nők Lapja, 1988. jan. 16.); Spiró György: Beszélgetés G. H.-val (Új Tükör, 1988. jún. 5.); Molnár Gál Péter: G. H. halálára (Népszabadság, 1988. júl. 14.); Tatján Tamás: G. H. lelke (Kritika, 1988. 10. sz.); Czimer József: Gobbi Szent Hilda (Élet és Irod., 1988. 30, sz.); Berkes Erzsébet: A vendégség vége (Színház, 1988. aug. 12.).

Forrás:http://magyarok.sulinet.hu/nagymagyarok/legismertebb/gobbi.html

A fiatal Gobbi Hilda

Érdekes Fórum művésznőről a Mennyei Páholyban