 |
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | | |
|
Menü |
|
|
| | |
|
 Verseim |
|
|
| | |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
|
| | |
|
Kisprózáim |
|
|
| | |
|
Blogok |
|
|
| | |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| | |
|
Archivum |
|
|
| | |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | | |
|
|
|
Kerek Évfordulók |
|
|
1806. március 6.
200 éve született Elizabeth Barret-Browning
Elizabeth Barret-Browning
Elizabeth Barrett-Browing, a legnagyobbnak tartott angol költőnő 1806-ban született. Apja dúsgazdag ember volt, jamaicai ültetvények birtokosa. Elizabeth már tizenhárom éves korában latinul és görögül olvasott, két év múlva pedig kiadta első költői művét. Ezután nem sokkal megbetegedett s a bonyolult kórtól, amely megtámadta tüdejét, szívét, érrendszerét, haláláig sem szabadult meg teljesen. Szobában, ágyhoz kötve sínylődött, olykor már az életéről is lemondtak. 1845-ben, harminckilenc éves korában, levelezni kezdett nagy kortársával, Robert Browninggal.
Megismerkedtek, 1846-ban titokban összeházasodtak és Itáliába szöktek, mert Elizabeth zsarnoki apja sohasem adta volna beleegyezését a házassághoz.
A boldog költő-pár (a férj hat évvel volt fiatalabb feleségénél) Pisában, Firenzében és Rómában élt.
A költőnő 1861-ben halt meg.
A Portugál szonettek-et, negyvennégy szonettet, szerelmének-házasságának első időszakában írta. Eleinte portugálból való fordításnak tüntette fel szeméremérzete viszolygott a nyílt kiállástól. 1850-től azonban már saját nevével adta közre. A szonettek mind Robert Browningot ünneplik, s azt a szerelmet, amelyet a költő gyújtott fel a beteg, zárkózott, reménytelen nőben.
(részletek a Portugál szonettek-ből)
Életrajzi forrás itt
"Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt!
nem gondolok Rád - itt vagyok veled."
"Mondd, újra mondd, és mégegyszer-s megint
Mondd, hogy szeretsz, mondd, mondd! Bár minden újra
Mondott szó emlékeztet a kakukkra,
Gondold meg, hogy az új Tavasz se hint
Kakukszó nélkül zöldes selymű színt
Mezőre, dombra, erdőkoszorúkra,
Én, Kedvesem a mély sötétbe bukva
Jajongok kételkedve, nyögve mint
Bús kisértet: "Mondd újra…" Az se sok,
Hogy mennyünknek millió mécse van,
S a rét ezernyi virággal ragyog!
Szeretsz, szeretsz…mondd…zengd ezüst;arany
Trillákkal! - S ne feledd el soha, hogy
A lelkeddel is szeress - szótalan."
(21. szonett)
ford.: Kardos László
"Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét - ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hős, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet - szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! - s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után.
(43.szonett)
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
