Klasszikus értelemben véve nem volt iskolája, elvégezte ugyan a műszaki technikumot és fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Sokféle munkával próbálkozott, volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben számtalanszor munkanélküli. Még középiskolás, mikor novellákat küldött Az Estnek. Mikes Lajos, a nagy tehetségkutató fedezte fel és közölte első novelláját az Estben.

Huszonöt éves korában már irodalmi díjat kap és a kortársak ámuló elismerését nyeri el, ösztöndíjjal külföldet járhat, minden kötete irodalmi szenzáció, többször is adnak neki Baumgarten-díjat.

1928-29-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt, ott írta meg 1930-ban írta egyetlen regényét, A nagymosodát. Ennek ellenére tehetsége a novella műfaj koronázatlan királya közé emelte, ebben a műfajban érte el írásművészete a legmagasabb szintet.

Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok. Verseinek hűsei a hétköznapok hűsei, akikkel szakadatlan kapcsolatban áll, az irodalom mellett aktívan sportolt, olyan szívóssággal, hogy gyönge, betegségekre hajlamos testalkata ellenére kifejezetten jó, egy időben a sportpályákon nyilvántartott diszkoszvető is volt.

Életében négy novelláskötete jelent meg. A szomjas ittasak c. novelláskötetéért 1933-ban kapta első Baumgarten-díját. Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; a társadalmi problémák és baloldali beállítottsága ellenére a kor legtöbb irodalmi alakjától eltérően a kommunizmus által érintett marad, soha nem kötelezte el magát az irányzat mellett.

1935-ben Sallai és Fürst kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt Ukránok kivégzése címmel. 1941-től többször hívták be munkaszolgálatra, zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig. Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, amelynek az Egy önérzet története címet adta és amely csak 1957-ben jelenhetett meg. 1944-ben a németek deportálták és előbb az ausztriai Mauthausenben volt koncentrációs táborban, majd 1945. május elején a Günskirchenben megérte ugyan a felszabadulást, de a kiütéses tífusz néhány nap alatt végzett az embertelen körülmények között legyengült szervezetével.

Forrás itt

Bibliográfiája:

A nagymosoda, regény
Szomjas inasok, elbeszélések
Hold utca, elbeszélések
Kikötő, elbeszélések
Villám és esti tűz, elbeszélések
Egy önérzet története, regény
Összegyűjtött novellák, 1–2.
Ezüstből gyúrt kenyér. Összegyűjtött novellák
Gelléri Andor Endre válogatott művei
Válogatott novellák 
Hűvösvölgyi nászutasok, szerelmes történetek
Egy fillér, elbeszélések


A csákányos  (novella részlet)

Nemsokára mindenfelől ólmos nehéz léptekkel megjöttek a csákányosok. Négyen-öten erre mentek, egy másik csoport a mélye felé ereszkedett, többen nekikapaszkodtak a rozsdavörös terásznak.Aztán kongani kezdtek visszhangosan a csákányok. A bányászok hatalmas agyagtömbökre tették rá a ballábukat, míg rázudúltak a magosra emelt csákányukkal.Lassan kezdett kivilágosulni: innen is, onnan is jöttek a felhők mögül a sugárkévék s a fenyvesekkel tovarohanó hegy csipkéje ezüstragyogású lett. A hol egymás fölé, hol oldalt táncoló terászok megmutatták a maguk galambszürke, sárga vagy tózöldes színét. Még ragyogtak rajtuk a dércsíkok; egy-egy gerenda, ami a bányahidakat tartotta, onixos rúdnak látszott; alant pedig a sok kiszórt cseréptörmelék mint a véres föld virított. Különösen szépen bolyongtak a bányába a napsugarak; s ahova értek, onnan gőzpára szállt föl. Mintha általuk lélekzett volna a föld.