1926. április 11-én született Vésztőn.
Édesapja lókupec volt, édesanyja tollkereskedő, ő általános mérnökként diplomázott, de regényeivel vált híressé. Lakatos Menyhért írót októberben már harmadszor választották kisebbségi önkormányzati képviselővé Budapest III. kerületében, bár évtizedekkel korábban sem volt idegen tőle a romák felemelésének ügye: kulturális szövetséget alapított, téglagyárat épített a cigányoknak, akikről még Indira Gandhival is tárgyalt Delhiben. (Népszabadság)

Lakatos Menyhért fonákjára fordítja a szót, és azt mondja magáról, hogy író cigány, ezzel lázadó élet fen a szavaknak. Nem a cigány íróval van gondja, hanem a mögötte orvul megbúvó szándékkal, amely cinikus jelzőként fintorog.
Mint ahogyan ezt tette egyik "jeles" írónk azon az összejövetelen, ahol Lakatos Menyhértet a Magyar Írószövetség tagjává választották. A megjegyzés hozzávetőlegesen emígyen szólt: "Szabaduljunk meg ettől az egy cigány írótól, lőjük ki a Holdra!" Mondta ezt egy olyan ember, aki írásaiban jellemeket, karaktereket formál, s közben elfelejtkezik saját arcáról.
Lakatos Menyhértnek sok "köpést" kellett letörölnie az arcáról, s ez az arc olyan lett, mint a gránit. Kikezdhetetlen. Hosszú volt az út Vésztőtől Budapestig, de eljutott, mert dacolni tudott az idő "szeleivel". Gerincét nem tudta meghajlítani a zsarnokság, a gőg, a pökhendiség, az önjelölt felsőbbrendűség. Állta a cinizmus pofonjait, mert küldetése volt.
Ezüstfejű öreg cigányok tanították bölcsességre és emberségre. Hányszor, de hányszor gázolt övig a megaláztatás sarába! Didergő és vacogó álmait, szerelemre éhes lányok melegítették fel. Ez az időszak volt a felismerés, a tanulás évei. A gimnáziumi ingázás és a szellemi gyötörtetés kalodájában, nap, mint nap a tudtára adták, hogy ő csak egy "büdös cigány". Mekkora lelki erő kellett ahhoz, hogy az ember ne váljon "indiai ámokfutóvá", aki mindenkibe kést márt.
Lakatos Menyhért csak egyszer ütött, és majdnem az életébe került. Olyan sistergő gyűlölettel alázták meg, amelyet csak kómás állapotban lévő tudott volna elnézni.
A Füstös képek a magyar irodalom olyan gyöngyszeme, amely hozzávetőlegesen 30 országban jelent meg. A napokban az USA-ban is jelezték, hogy kérik a fordítás jogát.
A Füstös képek ma is aktuális, mert olyan történelmi hitelességgel bír, amely szinte dokumentum hitelességgel tárja elénk a cigányok életét. Elementáris erővel, drámai feszültséggel jeleníti meg a romák mindennapi küzdelmét: az éhséggel, a szegénységgel, a hideggel, az emberi gyűlölettel, még egy más között is, mert az életben maradásért való mindennapi harc a gyűlölet pestiség terjesztette.
Lakatos Menyhért volt az első olyan cigány ember, aki a cigányokról írt a belső átélés erejével, sírással, könnyek között, hisztérikus nevetéssel tarkítva. Jajgatva sírt és nevetett a lélek, de a párolgó pörkölt íze feledtette a szenvedést.
És a gyomor után a szívet, a lelket is jól kell lakatni, méghozzá mesével. Az öregember mesélő szava, botra támaszkodva elindult a mese országútján. A hallgatóság tekintete megtelt fénnyel és világítottak, mint a szentjánosbogarak. Lihegve követték a mese útján – mert a mesében a győztes mindig elnyeri méltó jutalmát -, az emberibb élet álma feszegette a cigányok keblét, mert ki akart törni a börtönéből, szabadság után vágyódott.
Lakatos Menyhért a megalázott cigányemberről írt, akinek mindig van annyi belső tartaléka, amely átsegíti a katasztrófákon és megőrzi tisztességét, amelyet cigány törvények irányítanak. Bizony a cigány embernek is van tisztessége és becsülete, de nem a magyar megfogalmazás, hanem saját törvényei szerint, amely ugyan nem írott, de mégis kérlelhetetlenebb az írottnál is.
Lakatos Menyhért 1966-ban kezdett publikálni a helyi békési lapokban. 1970-ben rendszeresen közli a novelláit a Valóság című irodalmi folyóirat.
1969-től ´75-ig a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai csoportjában tevékenykedik. Különböző tudományos dolgozatokat készítenek a cigányok életéről, kultúrájáról, nyelvéről, hagyományairól és a hiedelem világáról. Lakatos Menyhért konzultánsként vesz részt ebben a munkában.
Írói munkája egyre nagyobb tért hódít, átlép a határt (a szellemnek nem kell vízum), 1970-ben Londonban megválasztják a Cigány Világszövetség elnökhelyettesévé.
1986-ban egy szűk roma értelmiségi csoporttal megalakítja a Cigány Kulturális Szövetséget és az első roma lapot: a Romano Nyevipét. Óriási visszhangot váltott ki az első roma szócső, amelyet a cigányok írtak cigányokról.
Lakatos Menyhért aktívan részt vesz a közéletben. A III. kerületben cigány önkormányzati tag. A nagy döntéseknél a különböző roma szervezetek ma is kikérik véleményét. Kell, szükség van a bölcsességre, amely lecsillapítja az "odacsapni" akaró ifjú titán öklét.

"Gyerekek, üljünk le, és beszéljük meg a dolgot." És a beszéd egy idő után új ösvényt vág. Lassan életre kelnek az öreg ciágnyok, lángra lobbannak a tábortüzek, szinte érezzük, hogy csípi a szemünket a füst, mert Lakatos Menyhért úgy tud mesélni, ahogy ír. Szabadon, korlátok nélkül él és lélegzik a szó, illatot áraszt, színeket fest, és sorsokat rajzol a porba. Öntudatos léptek indulnak el szerencsét próbálni.
Lakatos Menyhért maga indult el, hogy ösvényt vágjon oda, ahová még cigány ember nem jutott el: az írás birodalmába. Irdatlan erővel tört utat a maga és a mi számunkra.
Ma már kiszélesítettük ezt az ösvényt akár párosával is járhatunk rajta, de ehhez kellett valaki, akinek volt bátorsága útra kelni.

Kitüntetései: Munka Érdemrend arany fokozata, József Attila-díj, Magyar Köztársaság Csillagrendje, Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj.
Könyvei: Füstös képek, Akik élni akartak, Csandra szekere, Angárka és Busladarfi, Az öreg fazék titka, Piramisok ivadékai, Hosszú éjszakák meséi.
Drámák: Akik élni akartak, Átok és szerelem (film).
Verses kötete: Tenyérből mondtál jövendőt.
(1999. április)

Forrás: www.romapage.hu