Királynők a piacon- konklúzió nélkül
2007.05.01. 19:57
Már elég régóta foglalkoztat a gondolat (már megint... ) egy jelenségről, ami talán nem új, de manapság már nagyon szembeszökő. Ez a jelenség pedig a királynőválasztások tucatjai, illetve nemcsak ez, hanem minden olyan iparág, ahol a női "szépséggel" lehet kufárkodni. Nem vagyok egy begyöpösödött bányarém, akitől a szén is sírva menekül a felszínre, tehát nem valamiféle irigység juttatja eszembe, csupán egy érzés, ami mindig elfog, amikor meglátom a médiák által rám mért aktuális szépségkirálynő adagot. Mégcsak nem is érdekel a mozgatórugó, annyira nyilvánvaló - a hírnév, a karrier, az érvényesülés, a rivaldafény és csillogás... és hasonló dolgok vonzzák a nőket, és a belőlük profitálókat. Ez bizony piac. Húspiac. Mi lehet a párhuzam? Miért kelleti magát a rövidkaraj, a tarja? Hogy észrevegyem, milyen szép és kívánatos, megvegyem, megkenegessem mindenféle finom fűszerrel, vagy bundába bugyoláljam, és élvezzem. Hogy csillogó szemmel nézzem milyen formás, rugalmas, zsírmentes, nincs rajta egy felesleges mócsing sem, izgalomba jöjjek, megkívánjam, és kiválasszam.... Tudom, durva párhuzam. Nagyon más a környezet, a világ és egyéb versenyek pódiuma nem hasonlít a Lehel piachoz. Tegnap viszont láttam egy rövid riportot. A balatoni királynők csoportja feszengett tanult mosollyal a kamera előtt a busát roston sütögető polgármester köreteként (ehh, már megint a gasztronómia...) és néztem, ahogy a strandolók bámész szeme előtt a fotós belehajtja a hűvös hullámokba, instruálva őket, hogyan látszódjanak önfeledt vidámnak a térdig érő vízben. Egy pillanatra átfutott rajtam egy szánakozó érzés. Aztán elhessegettem gyorsan, hiszen ezeknek az egyenszőke és hosszúhajú, egyenalakú és egyenarcú lányoknak az egyenbikiniben ez a választása volt. A piacon kampón lógó karajnak és szűzpecsenyének viszont a sorsa.
|