Tudom, szívenszúrt a kritikám, de nem tehetek róla,nem tartoznak a kedvenceim közé az írásaid. Sem a verseid, sem a prózáid.
Nagyrészt elhallgattam ezt a véleményem, mert ahogy elolvastam az írásaidat, úgy azt is megtehettem volna, hogy az első száz után rá sem nézek. Ám a sors úgy hozta, hogy meglehetősen abszurd módon lett egymáshoz közünk, így megengedtem magamnak némi természetes emberi magatartást, nevezetesen, hogy egy nyilvános lapokon közzétett, nem kerülő utakon kifürkészett írásaidat el-elolvastam.
Itt be is fejezem a személyesnek induló mondatfűzést, és általános vizekre evezek.
Nem kívánok műelemzésbe menni, mert tudom, az amatőrirodalomnak nem az az elsődleges célja, hogy halhatatlanná tegye a betűvetőket - ha plagizálni akarnék, azt is mondhatnám "rímhányókat", de ezt már nálam nagyobb koponya lefoglalta - hanem az alkotás tiszta öröme, és amúgy sem vagyok hivatott rá. Viszont a magánvélemény minden ember joga.Ezért gyakorolja x és y, ugyanezért én is.
Magánvéleményemnek elég szűk körben, mondhatnám bizalmas körben szoktam hangot adni, a netán véletlenül arra tévedők előtt névtelenséget biztosítva annak a számára, aki a műveket elkövette. A véleménynek elsősorban az elkövetett mű a lényege, és nem az elkövető személye, hiszen bármilyen borzalmas műről legyen is szó, mégsem számít bűnténynek. Ha nem így gondolkodnék, ódákat zengetnék a barátaimról, és pocskondiáznám az ellenségeimet - amik tudomásom szerint nincsenek. Még.

Arra gondoltam, van egy határ az egészségesnek és bölcsnek mondott tolerancia és a megalkuvó gyávaság között. 
Az egészséges tolerancia és a tapintat intett egészen eddig a nyilvánosság előtti hallgatásra, ami természetesen nem egyenlő a némasággal, lefojtással, a magam nyelvén szólva a kritikátlan megkukulással. Ugyanis ez a fajta viselkedés mindkét oldal számára hamis üzenetet közvetít.
Egyik változata például az lehet, hogy míg az egyik fél valamilyen fentebb említett okból hallgat, mint a csuka, addig a másik fél vélt igazságának tudatában úgy érzi, hogy egyféle erkölcsi magasságba emelkedve és annak biztonságában tehet bármit kedve szerint.

Véleményt kell mondani, az ember így van megszerkesztve.
Be lehet tartani bizonyos játékszabályokat is, akár egyéni, vagy akár társadalmi morális kereteken belül.
A mezsgye keskeny. Most ennek a nehezen felismerhető határnak az elérése késztetett gondolataim megfogalmazására.