szemérmes koldusnak
2007.06.06. 13:25
Megint összefutottunk. Bár tegnap csak a szemem sarkából láttam, ahogy a kocsiban ült és "rámmozdult", de nem figyeltem oda, mentem a dolgomra. Ma újra ott volt, igaz már nem ült a kocsiban, hanem ott állt a kocsi közelében, egy kék vászonszatyrot bontogatott, ami a vállára volt fűzve. Az autó márkáját nem nagyon néztem meg, de nem Suzuki és nem is Trabant volt, valami nagyobb és szintén sötétkék. Alacsony, meghatározhatatlan korú nő volt. Míg a szatyorral matatott, gyorsan elmondta az egyenszöveget "vegyek ezt-azt... mert nézzem milyen szerencsétlen, éhezik a gyerek, stb.". Akkor láttam, hogy néhány méteres körzetben legalább hárman vannak, a következő, már megfogta a könyökömet is, hogy felhívja a figyelmem a kék szatyorban levő eladnivalóra. Akkor rándultam bele a dühbe. Nemcsak azért, mert sosem vásárolok utcai lejmolóktól és nemcsak gazdasági meggondolásból, de elvből sem, hanem mert irtózom a tolakodástól, a nem megengedett érintésekről nem is szólva. Koldusnak néha adok, vannak ilyen pillanatok, de azt én választom ki, és közel sem olyat, aki szemérmetlenül és nyíltan átver. Úgyhogy egy "hagyjon engem békén"-nel otthagytam őket. Láttam az éhező gyerekeket is. Persze, ott voltak, nem iskolában, óvodában, átlagosan öltözöttek voltak és nem tűntek különösebben éhezőnek sem, éppen rózsaszínű fagyit nyaltak nagy buzgalommal. Tudtam, hogyne tudnám, hogy ezek a nők a gyerekeikkel együtt "bérkoldusok", láttam már ilyet. Importálják őket vagy hazaiak, teljesen mindegy. Mindenütt ott vannak.
Vajon a koldus legyen szemérmes? Azt mondják, annak felkopik az álla. A tolakodó jár jobban? Nem tudom. Csak azt, hogy mindig voltak és mindig lesznek, amíg a társadalmak nem válnak utópisztikussá. Mennyországgá. Az egyik formája, a kommunizmus csúnyán megbukott. Megálmodói nem számoltak volna az emberi vonásokkal? Hiszen vannak koldultatók és koldusok.
|