<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[sweethome]]></title><description><![CDATA[]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/image/unknown.jpg</url><title><![CDATA[sweethome]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Vincero, perdero - Ha győzök, ha veszítek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=32383872&amp;nid=5487350</link><pubDate>2010-03-17 21:17:38</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Ha győzök, ha veszítek

	Gyermekként, amikor álmodtam
	álmaimban király voltam
	napjaimon ragyogott a fény
	és nem volt fájdalom. 

	Győzök, vagy veszítek
	élem az életem
	járom az utamat .
	Győzök, vagy veszítek,
	az utam megtalálom,
	s az életem játékát játszom.

	Rövid pillanatok jutottak örömből
	s voltak végtelen, unalmas idők.
	Jöttek napfényes napok
	és tudom már, mi a fájdalom.
	
	Győzök,&nbsp;vagy veszítek
	élem az életem.
	Már tudom hogyan folytassam, ha győzök,
	s&nbsp;ha veszítek már ismerem&nbsp;az utat.
	Az életjátékot magam játszom.

	Bizony, soha nem leszek király,
	mégis élek &#8230;

	Győzök, vagy veszítek,
	ha fény hull rám, ha&nbsp;árnyék kísér,
	egyedül is folytatnom kell.
	Győzök és veszítek,
	az életem olyan lesz, mint egy
	végtelen utazás.
	
	Győzök, vagy veszítek.
	Élem az életem
	járom az utam
	győzök és veszítek,
	már tudom az utam.
	Akár győzök, akár veszítek,
	a játékot magam játszom.&nbsp; 

	Győzni és veszíteni fogok,
	de egymagam...

	&nbsp;

	(ford:Szabolcs Piroska)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[She's Like The Wind - Olyan, mint a szél]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=32383872&amp;nid=5487325</link><pubDate>2010-03-17 21:00:43</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Olyan, mint a szél

	Mint a fákon suhanó szél
	követ az éjszakában
	vezet a holdfényben
	s éget a Nappal.
	Rabul ejtette a szívem
	észrevétlenül.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Arcom érzi lélegzetét,
	teste hozzám simul,
	nem nézek szemébe
	ő egy más világban él.
	Csak egy bolond reméli,
	hogy adhat neki bármit
	Hisz ő olyan, mint a szél&#8230;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Mindent látok, ha tükörbe nézek
	egy ifjú öregembert, álmodozót
	miként ámítja magát
	hogy álljt parancsol a kínnak,
	mi őrültté tenné nélküle.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Lélegzetét érzi arcom,
	teste körbe zár,
	nem nézek szemébe,
	benne egy más világ.
	Csak egy bolond reméli,
	hogy megadhatja óhaját
	Ő olyan, mint a szél&#8230;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Sóhajod arcomon érzem
	Tested magába zár
	Nem tudok szemedbe nézni
	Tiéd egy másik világ!

	&nbsp;

	&nbsp;

	Csak egy bolond hiszi
	(Csak egy bolond hisz)
	Olyan, mint a szél
	(Csak egy bolond hisz)
	Csak egy bolond hiszi
	(Ő olyan, mint a szél) &#8230;&nbsp; 

	&nbsp;

	Csak egy bolond...
	Olyan, mint a szél.
	Ő olyan, mint a szél.
	Csak egy bolond...

	(fordította: Szabolcs Piroska)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Immortal - Halhatatlan]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=32383872&amp;nid=5487257</link><pubDate>2010-03-17 20:18:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[



Eric Woolfson&#160; 

Halhatatlan

Sodródtam az álmok óceánján
és ámultam....
Vitorlázom a Világ végéhez
és nem félek...
Szomorú hold és szomorú fűz
súgja a Világnak
ne sirasson engem
mert szabad vagyok.

Minden, amit látunk
Minden, aminek látszunk
Csak álmon belüli álmok,
árnyaknak árnyéka.

Ám ha egy fa örökzöld lehet
Talán bennem is létezhet valami
Örökkévaló.

Bár nem lesz többé kavargó élet
Sem csepp az óceánon
Homokszem a tengerparton
A szavak örökké élnek
Ha meg akarsz hallani engem
Halhatatlan vagyok?

Mágikus Hold és Szomorúfűz
az igazságról szól, ha rólam kérdez
megtanulja, ha meggyújt egy gyertyát
s nézi, a láng hogy ég....
Én szabad vagyok.

Szabad, mint a madár a szél tetején
ki nem gondol a világ gyötrődésére és bánatára
Repülök a felhők fölé
és azt képzelem,
a csillagok játszani jönnek elém.

Túl a Napon 
a teremtő láng nevemen szólít, 
hallom millió hang kórusát.
De minden, amit látok
és minden, aminek látszom
csak álmon belüli álom,
árnyéknak árnyéka.

Szabad, mint a szél
Fényes, mint a lég
Ott, az irigységtől távol
nem sebeznek megvető, keserű szavak.
&#160; Már örökké élek
ha emlékezel rám...
Én halhatatlan vagyok!
Halhatatlan vagyok. 
&#160;
(fordította: Szabolcs Piroska) ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Immortal - Halhatatlan]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29151369&amp;nid=5440702</link><pubDate>2010-02-11 18:31:05</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Nem olyan rég, 2008-ban hunyt el ennek a dalnak a szerzője Eric Wolfson. A klip lenyűgöző hatással volt rám, nem nyughattam, míg le nem fordítottam.
Steve Balsamo&#160; éppen úgy énekelt, hogy a lelkembe vésődött a dal.
Sodródtam az álmok óceánján
és ámultam....
Vitorlázom a Világ végéhez
és nem félek...
Szomorú hold és szomorú fűz
súgja a Világnak
ne sirasson engem
mert szabad vagyok.
&#160;



]]></description><encoded><![CDATA[Eric Woolfson&#160;
Halhatatlan

Sodródtam az álmok óceánján
és ámultam....
Vitorlázom a Világ végéhez
és nem félek...
Szomorú hold és szomorú fűz
súgja a Világnak
ne sirasson engem
mert szabad vagyok.

Minden, amit látunk
Minden, aminek látszunk
Csak álmon belüli álmok,
árnyaknak árnyéka.

Ám ha egy fa örökzöld lehet
Talán bennem is létezhet valami
Örökkévaló.

Bár többé nem lesz kavargó élet
Sem csepp az óceánon
Homokszem a tengerparton
A szavak örökké élnek
Ha meg akarsz hallani engem
Halhatatlan vagyok?

Mágikus Hold és Szomorúfűz
az igazságról szól, ha rólam kérdez
megtanulja, ha meggyújt egy gyertyát
s nézi, a láng hogy ég....
Én szabad vagyok.

Szabad, mint a madár a szél tetején
ki nem gondol a világ gyötrődésére és bánatára
Repülök a felhők fölé
és azt képzelem,
a csillagok játszani jönnek elém.

A Napon túl - teremtő láng
nevemen szólít, hallom millió hang kórusát.
De minden, amit látok
és minden, aminek látszom
csak álmon belüli álom,
árnyéknak árnyéka.

Szabad, mint a szél
Fényes, mint a lég
Ott az irigységtől távol
nem sebeznek megvető, keserű szavak
és már örökké élek
ha emlékezel rám...
Én halhatatlan vagyok!
Halhatatlan vagyok.  
&#160;
 (fordította: Szabolcs Piroska) ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Dávid király]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=4825267</link><pubDate>2009-01-01 13:34:39</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Előre bocsátom, hogy a bibliai, ahogy általában az ókori témájú filmek, a kedvenceim közé tartoznak. Nem tudom, mi ez a vonzódás. Mert nem mondhatnám, hogy nem jó korban születtem, igazából szeretem a korom kényelmét, csak nagyon-nagyon érdekel az ember története. Vagy inkább az, hogyan kötődnek egymáshoz a legendák és a történelem. Milyen erők mozgatták az embert, milyen utak vezették idáig.
De a filozófiát meghagyom a filozófusoknak, a történeti kutatók felfedezéseit a tudomány híveinek, én maradok az élvezhető művészi formánál, a jól megkomponált filmnél.]]></description><encoded><![CDATA[&#160;Egyik favoritom már évek óta a Bruce Beresford rendező által 1985-ben megjelenített King David - nocsak, mi is lehetne más - azaz Dávid király című film. 
A film ismereteim szerint meglehetős pontossággal és nagy vonalakban a hagyományos&#160; Dávid életrajzot követi, ami az Ószövetségen és Sámuel próféta könyveiben írtakon alapul.

Saul, Izráel első felkent királya Sámuel szerint méltatlanná vált, ezért az Isten elfordult tőle. A próféta keresni kezdte Isten újabb kiválasztottját, akit végül meg is talált egy fiatal pásztorfiú, Dávid személyében. Dávid volt a legfiatalabb Jesse fiai között. Miután Sámuel felkente őt a szent olajjal, és megmondta, hogy Saul király maga fog érte küldeni, 
Dávid visszatért a munkájához és a lantjához.
S valóban, egy idő után megjelent Jessenél a király fia, Jonatán, hogy elhívja a szépen muzsikáló fiút a királyhoz, hogy dalával csillapítsa annak háborgó lelkét, és gyógyítsa álmatlanságát. 
Saul háborút vívott a filiszteusokkal, de mivel Isten elfordult tőle, a katonái nem nagyon akartak megütközni az ellenséggel a király szégyenére. Az ellenség végül párbajra szólította fel, hogy vívjon meg egy vitéze a filiszteus Góliáttal.Nem akadt jelentkező, aki megvédte volna Saul becsületét, amikor Dávid Góliát elé állott, és parittyájával háromszor hajított követ az óriás felé. Az első kettő nem tett kárt a felbőszült harcosban, de a harmadik éppen 
homlokon találta, s eldőlt. Dávid pedig felragadta hatalmas bárdját, és lecsapta vele az ellenfél fejét. 

A filiszteusok menekülőre fogták, így Izrael fényes győzelmet aratott felettük. Saul pedig udvarába vitte Dávidot, hogy édes fiaként nevelje.

És hogyan is folytatódhatna másképpen a történet.
A felserdült Dávid tehetsége, bátorsága, haditettei elhomályosították Saul királyi dicsőségét. Az egyik győztes hadjáratból visszatérő Dávidot és Jonatánt ujjongó tömeg éljenzi, és felhangzott a kiáltás "Saul legyőzte a maga ezerét, de Dávid legyőzte a maga tízezerét". 
Ezt hallva Saul lelkében gyökeret vert a féltékenység, s hogy elhallgattassa emésztő hangjait, előbb feleségül adta Dávidhoz leányát, Mikált. 
Az esküvői lakomán azonban Jesse egyik fia a büszkeségtől dagadozva elszólta magát, hogy Dávidot szereti az Úr, hiszen Sámuel próféta által ki is választotta őt az uralkodásra.
Saul ekkor már habozás nélkül üldözőbe vehette Dávidot, mint a királyi hatalom ellen törő lázadót. 
Jonatán segített fogadott testvérének a menekülésben, de Dávid kérésére sem tartott vele, hiszen nem hagyhatta cserben atyját, mégha el is ítélte tetteit. 
Saul kíméletlenül végzett a frigyládát őrző papokkal, akik nem árulták el a menekülő útját. Dávidot hat esztendei bujdosás várta, miközben csatlakoztak hozzá a megnyomorítottak. 
Közben többször is alkalma adódott a királyt megölni, de megkímélte az életét, tudatva vele, hogy nem ő Saul ellensége.
Végül a filiszteus királynál talált menedéket, aki országának kis darabkáját adta Dávidnak, hogy kísérőivel ott megtelepedjen. 
Saul harcba szállt a filiszteusokkal, de Sámuel utódja, Náthán próféta is elfordult tőle, akárcsak az Isten, és ezért katonái sem voltak hajlandóak harcolni. Ekkor Jonatán, Saul fiai mind, és vezére is kiállt a király mellett. Személyes bátorságuk megfordította a katonák lelkét, és megütköztek az ellenséggel. Ám a csata már eldőlt. A filiszteusok borzalmas pusztítást végeztek, elesett Jonatán, és a megvert király fájdalmában a csatatéren végzett magával.
Dávidé lett tehát a hatalom, és győzelmes király vált belőle. Mint Isten kiválasztottja igyekezett az isteni akaratot és saját céljait, vágyait egyeztetni, de ez legtöbbször nem sikerült neki. Nem volt tartós a béke sem a házában, sem a birodalmában.
Saul büszke leánya más felesége lett, és szíve nem hajlott többé felé. 
Egy éjszaka meglátta ablakából a fürdőző Betsabét, és megkívánta őt. Ám az asszony a hettita Uriás asszonya volt. Dávid egy levéllel a biztos halálba küldte a katonát, hogy megszerezze a nőt. A bujdosás alatt magához vett asszonyok sok gyerekkel ajándékozták meg, de köztük sem volt nyugalom. Egyikük erőszakot tett féltestvérhúgán, Támáron, ezért legkedvesebb fia, Absolon véres bosszút állt. A halálért halál törvénye a király fiaira is érvényes volt, de Dávid szembeszállt a törvénnyel a fiáért, és száműzte. 
Kedvezni kívánt Istenének azzal, hogy a szegényes sátor helyett fényes templomot terveztetett a frigyláda számára, hiába figyelmeztette Náthán hogy ez is éppen olyan hibás döntés tőle, akár a többi. Isten nem azt várja tőle, amit tesz.&#160; 
Absolon a száműzetése alatt lázadást szított a király ellen, és híveket toborzott maga köré. Igazságtalanságról, Betsabé erős befolyásáról beszélt a király fölött, amit ő igazsággá változtathatott volna, ha az övé a hatalom.
Dávid fővezére rábeszélte a királyt, hogy ezt már mégse tűrje, engedje őt a lázadók ellen.
Dávid végül beleegyezett azzal a reménnyel, hogy barátja és vezére vigyáz Absolon életére. 
Amikor Absolon Jeruzsálem ellen vonult rajtaütöttek, és szétmorzsolták a lázadást. Absolonnak gyönyörű hosszú és göndör haja lett a végzete. Menekülés közben belegabalyodott egy fa ágaiba, s üldözője vele együtt a lázadást is lefejezte.
Az apa fájdalomban fogadta legkedvesebb fia elvesztését. Lerombolta a templom terveivel együtt saját érzelmeit és vágyait, hiszen Isten nem mutatkozott meg neki, nem tudatta vele akaratát, és elvette tőle a fiát is.
Olyan király lett belőle, amilyet vártak, amilyet Istene akarhatott. Elpusztította Izráel minden ellenségét, és megnevezte a Náthán által megkent, Isten által kiválasztott utódot, Betsabé fiát, Solomont. 
Halálos ágyán arra várt, hogy Isten arcával találkozzék.

Dióhéjban ennyi a sztori, ami magában is elég egy jó kosztümös filmhez, és én nagyon tudom értékelni, ha egy film kiállítása szereplőben, kosztümben, környezetben, képi világban nem okoz csalódást. Ez nem okozott, ezért is tartozik a kedvenceim közé.
Szakácsi Sándor magyar hangján megszólaló Richard Gere pedig eléggé karizmatikus, tehetséges 
és szép férfi ahhoz, hogy hiteles legyen a legendás királyhoz.&#160;&#160;



]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Vincero, perdero - Ha győzök, ha veszítek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29151369&amp;nid=4805648</link><pubDate>2008-12-20 09:54:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[&#160;Mario Frangoulis nagy sikerű dala. Meghallani és beleszeretni - egy pillanat műve volt.
&#160;
Gyermekként, amikor álmodtam 
álmaimban király voltam
napjaimon ragyogott a fény
és nem volt fájdalom. 
&#160;


]]></description><encoded><![CDATA[
&#160;
Gyermekként, amikor álmodtam 
álmaimban király voltam
napjaimon ragyogott a fény
és nem volt fájdalom. 


Akár győzök, akár veszítek
élem az életem
utamon magam járok. 
Ha győzök, ha veszítek,
utamra rátalálok,
s az életem játékát magam játszom.


Rövid pillanatok jutottak örömből
s voltak végtelen, unalmas idők,
jöttek napfényes napok
és tudom már, mi a fájdalom.

Ha győzni fogok, ha veszítek
élem az életem.
Már tudom, hogy folytassam egymagam
akár győzök, vagy veszítek.
Ismerem már az utat
s az életjátékot magam játszom.


Bizony, soha nem leszek király,
mégis élek &#8230;


Akár győzök, akár veszítek,
ha fény hull rám, vagy árnyék kísér,
egyedül is folytatnom kell.


Győzni fogok és veszíteni fogok,
olyan lesz az életem, mint egy 
végtelen utazás.

Akár győzök, akár veszítek
élem az életem
egyedül járom az utam.
Ha győzök, ha veszítek,
már tudom az utam.
Akár győzök, akár veszítek,
a játékot magam játszom.

Győzni fogok és veszíteni  fogok,
de egyedül...
 
(ford:Szabolcs Piroska)]]></encoded></item><item><title><![CDATA[István, a király]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=4604806</link><pubDate>2008-08-22 10:16:49</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Nyitány - Megnéztem az István, a király jubileumi előadását. 
Most, augusztus 20-án kivételesen nem a klasszikusnak számító Király-dombi Koltay Gábor-féle filmet vettem elő immár tradicionális mozdulattal, hanem a hosszú hónapok óta lázban tartó Társulatos, botrányos, izgulósan drukkolós, indulatokat kavarós Papp László Sport Arénás változatot. 
]]></description><encoded><![CDATA[Felvettem videóra, hogy alaposan végigcsócsálhassam, ahányszor jólesik. Hogy a rámzúduló első benyomás - ami ugyan alapvető szokott lenni, és általában nem sokat változik bennem - ne tegyen túlzottan elfogulttá, vagy a Társulatos időkben gerjedt indulataim se befolyásoljanak túlzottan.
Nagy várakozással néztem elé. Befészkeltem magam,&#160;nem volt popcorn meg ilyesmi, de lélekben ráhangolódtam.
Nagyra értékelem a Szörényi-Bródy alkotást. Nagyon jelentékeny és komoly műnek tartom. Bízom benne, hogy minden jelenkori undormányos sallang lefoszlik majd róla idővel, amit az üzlet meg az érdekek és főleg a médiák most még rámaszatolnak, és akkor már nem lesz más, mint a színtiszta Mű. 
A nyitánya bármelyik nemrock operában is megállná a helyét. Zenekari hangzásában kezdetben nincs semmi rock-os, csak jóval később jajdul bele egy elektromos gitár, majd követi a többi. A nyitány nemcsak kiváló, de jó hosszú is. 
Egy olyan színpadon, ahol nincs függöny nem kis rendezői bravúrt igényel ezt a hatalmas időt kitölteni mégpedig úgy, hogy felajzza a nézői képzeletet, feltöltse a közönséget, és feszülten várja a cselekmény kezdetét. Ellenkező esetben ugyanis marad a hervasztóan üres színpad. Hát persze, hogy nem a kettes verzió volt a nyerő változat.
&#160;A díszletek közé beszaladt a civilruhás Társulat, a kedves és szeretett, tehetséges fiatalok serege, futkároztak, bámulásztak nagy csodálkozó szemekkel a díszletek között, virgoncan, jókedvvel. Olyan felhőtlen volt a kép - és jó sokáig tartott - hogy elgondolkodtam rajta, vajon ezek a vidám fiatalok tudják-e egyáltalán, micsoda vésszel-vérrel terhes történetet fognak itt megjeleníteni? Nyilván ez a számomra gondolatébresztő kontraszt szándékos volt a rendező tervében. Hogyan lényegülnek át boldog ovisokból sorsformáló alakokká. Ez a gondolat még az enyhe J.C.S.T.-bukét is elnyomta a számban, illetve a tudatomban, hiszen nem hippik jöttek busszal a sivatagba a romok közé, hanem szép, egészséges, divatos mai fiatalok,csak úgy gyalogosan a Margitsziget-Városligetre hasonlító díszletek közé. Made in Hungary. Tehát az ötlet mégiscsak egyéni ötletnek tűnhetett.
Egy kicsit azonban megzavart mindjárt a nyitánynál a jelmezek halmazát hozó, kavargó ősmagyar tömeg. Persze, értem, kellett a dinamizmus, a színpadkép, meg kellett oldani az átmenetet az évezredek között. Volt sok-sok kavargás, jelmezválogatás, végül elkezdődött a cselekmény.
Előre bocsátom, nem olvastam még az eredeti Boldizsár Miklós darabot, az Ezredfordulót, de eltökélt szándékomban áll. 
Észrevettem néhány más, vagy kiegészített vonást az előadásban.
&#160;Volt, ami tetszett. Pl. az esküvői jelenet mindjárt az elején, még látni engedte - véleményem szerint - Géza alakját, aki később is felbukkant egy érdekes látomásban. 
Persze szeretném a szereplőket jellemezni -szinte viszket az ujjam bele, de csak azon a szubjektív alapon, hogy milyen érzést keltettek bennem. Persze, a velük kapcsolatos érzéseim valószínűleg a darab rendezői koncepciójának is voltak köszönhetőek, mert hiszen egy színész azt játssza el - főleg a kezdő - amit a rendező kíván tőle. Ők még olyan zsengék, némelyikük rutinossága ellenére is, hogy nem engedhetik meg maguknak az egyéni improvizációkat. 

Folyt.köv.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[300]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=3597315</link><pubDate>2007-07-28 17:04:03</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Neked nem lehet eléggé jó filmet csinálni a görögökről" - mondta egyszer valaki, és őszintén szólva igaza volt. Nem tudom, talán valami fertőzést kaphattam gyerekkoromban, valami archaikus-vírust, amitől divatos szóval mondva grekomán lettem
]]></description><encoded><![CDATA[
	Általában árgus (vagy Argosz?) szemekkel nézek mindent, amit ebben a témában celluloid szalagon, vagy már digitalizálva elém tálalnak. Mindenfajta hullámok vannak a nagy Divat-tengerben, vannak filmtéma-divatok is, amik a szoknyahosszhoz és a cipőkhöz hasonlóan sosem mennek ki igazán, sem túl messzire, és időnként visszajönnek.
	Százfélét lehetne sorolni, de most a kissé lekezelő gúnnyal szoknyás-szandálosnak csúfolt filmtémáról, az ókori görögség történelméből, mitológiájából filmre varázsolt alkotásokra gondolok leginkább, mert ez kimeríthetetlen kincsesbánya a filmesek számára is.
	Most kivételesen nem a mitológiából, vagy az Iliászból és Odüsszeiából sokszor filmre vitt alakokkal, hanem a görög történelem egyik leghíresebb hőstettével, valódi királyok és harcosok nevével fémjelzett filmet vesézek ki a magam módján.
	
	Persze, mielőtt fanyalogni kezdtem volna, sürgősen le kellett magammal tisztázni, hogy a vásznon/képernyőn elém táruló képeken ne a történelmi hűséget kérjem számon, ugyanis a film egy harmadik divathullám taraján hajózott be az életünkbe, mint képregényből ihletett vízió.
	Na, jó - hagytam helyben a dolgot. Láttunk már ilyet. Nemrég videojáték, Tomb Raider, Mortal Kombat és társai gyötörtek és mégis túléltük, ahogy már hozzászoktunk Superman többszöri visszatéréséhez is, akkor hát lássuk a legújabb medvét. Azaz lássuk Leonidász királyt és a thermopylai hősöket.
	
	A Frank Miller képregény alapból kiindulva nem lett volna jogom a fantázia és stilizáltság jegyében készült jeleneteket bírálni, és őszintén szólva eszembe sem jutott, mert nagyon tetszett az ötlet. Sőt, nemcsak az ötlet, hanem a kivitelezés is.
	Először némi ízelítőt kaphattunk spártai fiúnevelésből, és liberális angolszász típusú iskolarendszerért sóhajtozó lelkünk bele is borzonghatott rendesen.
	
	A második lökést a perzsa delegáció kapta a szemünk láttára Spárta feneketlen ciszternájában landolva, miközben a parázstekintetű Leonidász a főkövet arcába ordította, ne számítson se vízre, se földre, mert "This is Sparta!"
	
	Spárta, akár a göröghon többi városállama nem mindig a szavatartásáról volt híres, hűséggel és más ilyen becsületbeli cafranggal sem volt általában túldíszítve, és katonai erejét bizony gyakran bocsátotta áruba a jobban fizetőnek, de ez a film most nem erről szólt. Sőt. Ezt a szégyenletes szokást a filmben a korrupt gerúszia- azaz a vének tanácsa - és csatlósai, azaz a politikusok mutatták be nekünk.
	A filmnek szinte minden kockája meg volt komponálva, és a képzeletnek semmi nem állta útját. Ez így is van rendjén.
	Az első jelenet után nem akadtam ki a rosszak Hádész szörnyeihez hasonló ábrázolásán, a jók megannyi Zeuszt, Héraklészt és Árészt formázó alakján (a Leonidászt alakító Gerard Butler maszkja pl. kimondottan a bronz artemissioni Zeusz arca) és azon sem csudálkoztam, hogy az áruló Ephialtesz túltett a párizsi Notre Dame szerencsétlen Quasimodóján, hiszen attól eltérően ennek nyomorék teste nyomorék lelket is hordozott. Ahogy nem döbbentem meg ugyanezen okból Xerxésznek, a perzsák isteni királyának közel kétméteres félmeztelen piercingekkel kivert isteni testén, sem azon, hogy testőrsége, a Tízezer Halhatatlan féligmeddig görög tragikus színházi maszk mögé bújt nindzsákra hajazott. Mindez nem számított, mert a látvány szavakkal igencsak nehezen leírható. Ebben a filmben minden lehetséges-lehetetlenségnek helye és igazsága volt.
	A hátországban erősítésért a lehetetlent is megpróbáló Gorgó királyné méltó párja volt a királynak, és a leghatásosabb pillanatban mártotta a gyilkot az őt megbecstelenítő, önelégültségében kissé elővigyázatlan honatya hasába, hogy szétguruljanak a bizonyító erejű arany dareikoszok.
	De mindez nem segített a thermopylai szorosban perzsákat daraboló maroknyi seregen.
	
	Mert a film cselekménye bizony a darabolásnak és szúrásnak a lehető legárnyaltabb és leghatásosabb bemutatásán alapult. Érdekes módon azonban ahelyett, hogy a gyomrom fordult volna fel, ahogy egy hétköznapi horrorfilmen lenni szokott, itt inkább az adrenalinom, vagy lehet, hogy tesztoszteronom szintje emelkedett meg?
	
	Azt hiszem, egy más tudatállapotba kerültem. Nem rettentett a halálok tömkelegének brutális képe. Ezen mindenesetre a film megnézése után érdemes elgondolkodni, vajon normális dolog-e.
	
	A film után láttam néhány, iráni részről felháborodott reakciót a film kapcsán.
	Mielőtt igazat adnék bármelyik félnek is, azt kérdem, ugyan hol vannak az angyalok?
	Hát nem a háborúkban, az már biztos.
	Sem az egyik, sem a másik oldalon.&nbsp;
	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[szemérmes koldusnak]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=3405343</link><pubDate>2007-06-06 13:25:54</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Megint összefutottunk. Bár tegnap csak a szemem sarkából láttam, ahogy a kocsiban ült és "rámmozdult", de nem figyeltem oda, mentem a dolgomra.Ma újra ott volt, igaz már nem ült a kocsiban, hanem ott állt a kocsi közelében, egy kék vászonszatyrot bontogatott, ami a vállára volt fűzve. Az autó márkáját nem nagyon néztem meg, de nem Suzuki és nem is Trabant volt, valami nagyobb és szintén sötétkék. Alacsony, meghatározhatatlan korú nő volt. Míg a szatyorral matatott, gyorsan elmondta az egyenszöveget "vegyek ezt-azt... mert nézzem milyen szerencsétlen, éhezik a gyerek, stb.". Akkor láttam, hogy néhány méteres körzetben legalább hárman vannak, a következő, már megfogta a könyökömet is, hogy felhívja a figyelmem a kék szatyorban levő eladnivalóra. Akkor rándultam bele a dühbe. Nemcsak azért, mert sosem vásárolok utcai lejmolóktól és nemcsak gazdasági meggondolásból, de elvből sem, hanem mert irtózom a tolakodástól, a nem megengedett érintésekről nem is szólva. Koldusnak néha adok, vannak ilyen pillanatok, de azt én választom ki, és közel sem olyat, aki szemérmetlenül és nyíltan átver. Úgyhogy egy "hagyjon engem békén"-nel otthagytam őket. Láttam az éhező gyerekeket is. Persze, ott voltak, nem iskolában, óvodában, átlagosan öltözöttek voltak és nem tűntek különösebben éhezőnek sem, éppen rózsaszínű fagyit nyaltak nagy buzgalommal.Tudtam, hogyne tudnám, hogy ezek a nők a gyerekeikkel együtt "bérkoldusok", láttam már ilyet. Importálják őket vagy hazaiak, teljesen mindegy. Mindenütt ott vannak.

Vajon a koldus legyen szemérmes? Azt mondják, annak felkopik az álla. A tolakodó jár jobban? Nem tudom. Csak azt, hogy mindig voltak és mindig lesznek, amíg a társadalmak nem válnak utópisztikussá. Mennyországgá. Az egyik formája, a kommunizmus csúnyán megbukott. Megálmodói nem számoltak volna az emberi vonásokkal? Hiszen vannak koldultatók és koldusok. 

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[revans helyett gondolat - válaszféleség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=3289486</link><pubDate>2007-05-01 20:37:35</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Tudom, szívenszúrt a kritikám, de nem tehetek róla,nem tartoznak a kedvenceim közé az írásaid. Sem a verseid, sem a prózáid. Nagyrészt elhallgattam ezt a véleményem, mert ahogy elolvastam az írásaidat, úgy azt is megtehettem volna, hogy az első száz után rá sem nézek. Ám a sors úgy hozta, hogy meglehetősen abszurd módon lett egymáshoz közünk, így megengedtem magamnak némi természetes emberi magatartást, nevezetesen, hogy egy nyilvános lapokon közzétett, nem kerülő utakon kifürkészett írásaidat el-elolvastam.Itt be is fejezem a személyesnek induló mondatfűzést, és általános vizekre evezek. Nem kívánok műelemzésbe menni, mert tudom, az amatőrirodalomnak nem az az elsődleges célja, hogy halhatatlanná tegye a betűvetőket - ha plagizálni akarnék, azt is mondhatnám "rímhányókat", de ezt már nálam nagyobb koponya lefoglalta - hanem az alkotás tiszta öröme, és amúgy sem vagyok hivatott rá. Viszont a magánvélemény minden ember joga.Ezért gyakorolja x és y, ugyanezért én is. Magánvéleményemnek elég szűk körben, mondhatnám bizalmas körben szoktam hangot adni, a netán véletlenül arra tévedők előtt névtelenséget biztosítva annak a számára, aki a műveket elkövette. A véleménynek elsősorban az elkövetett mű a lényege, és nem az elkövető személye, hiszen bármilyen borzalmas műről legyen is szó, mégsem számít bűnténynek. Ha nem így gondolkodnék, ódákat zengetnék a barátaimról, és pocskondiáznám az ellenségeimet - amik tudomásom szerint nincsenek. Még.

Arra gondoltam, van egy határ az egészségesnek és bölcsnek mondott tolerancia és a megalkuvó gyávaság között.&nbsp; Az egészséges tolerancia és a tapintat intett egészen eddig a nyilvánosság előtti hallgatásra, ami természetesen nem egyenlő a némasággal, lefojtással, a magam nyelvén szólva a kritikátlan megkukulással. Ugyanis ez a fajta viselkedés mindkét oldal számára hamis üzenetet közvetít. Egyik változata például az lehet, hogy míg az egyik fél valamilyen fentebb említett okból hallgat, mint a csuka, addig a másik fél vélt igazságának tudatában úgy érzi, hogy egyféle erkölcsi magasságba emelkedve és annak biztonságában tehet bármit kedve szerint.Véleményt kell mondani, az ember így van megszerkesztve.Be lehet tartani bizonyos játékszabályokat is, akár egyéni, vagy akár társadalmi morális kereteken belül.A mezsgye keskeny. Most ennek a nehezen felismerhető határnak az elérése késztetett gondolataim megfogalmazására. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Akkor hát... van lelkünk?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=3289397</link><pubDate>2007-05-01 20:19:51</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Valamelyik nap megint gondolkodtam - lehet, hogy a végén még megárt??&nbsp;

A virtualitás csapdáin gondolkodtam. Azon, hogy mi van akkor, amikor félresiklanak a szándékok és az értelmezések. A virtualitás valójában komoly dolog, annak ellenére, hogy sokan játéknak fogják fel, olcsó (?) szórakozásnak, pedig nem az.

A virtualitás egy nagyon kemény pálya. Jellempróbáló és formáló pálya, mert könnyen elveszik az, aki játéknak hiszi. Az elveszést arra értem, hogy magára marad a játékával.A virtualitás jellemformáló és próbáló hatása ennél sokkal fontosabb. Mert mi van akkor, amikor valami félreértés adódik. Amikor a magyarázat, és a magyarázat magyarázata újabb félreértésnek ad alapot. Mit lehet olyankor tenni? Azt gondolná az ember, hogy csapda, kelepce, kampecdoloresz. Lerágná a saját lábát is, hogy meneküljön, vagy eszeveszett kalimpálásba kezd, mégjobban kuszálva a dolgokat, vagy süvít ki a fülén a düh, vagy leköpi a fürdőszobatükröt, mert azt gondolja, hogy gumigerincű puhány, ha nem száll ringbe, ha nem éppen a szemfestéket sírja le magáról, mert annyira fáj. Ez nagyon nehéz dolog. Nagyon-nagyon nehéz.

Általában a virtuális létben a vita más, mint a valóságos létben, jobban hasonlít a pofozkodáshoz, ahol&nbsp;látva vagy látatlanul mindenki kap és ad pofonokat. Néha nem is sejthető, mikor miért, és néha az is kétséges, hogy kitől. Persze, ezek általában érthetetlen reakciók, hiszen néha gőzünk sem nagyon van, mikor eresztettünk el egy "pofont" szándékosan vagy anélkül. Amikor elszenvedjük fáj, amikor adjuk, észre sem vesszük, hacsak nem egy célzott balhorogra vetemedtünk. Mindegyik oldalon csattan valami, ég és fáj. 

Hogy kerül a lélek a címbe? Csak azért, mert arra gondoltam, hogy lelke mindenkinek van. Annak is aki látszólag ok nélkül bánt, legfeljebb az okot rajta kívül nem ismeri más.

Persze nem mondom azt, hogy az ütésváltások során egy lélekbúvár legyen a boxmeccs bírája, annyi pszichológus nincs a világon se, hálistennek.Ahova ki akartam lyukadni, az tulajdonképpen egy egyszerű varázsszó: a türelem.

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Királynők a piacon- konklúzió nélkül]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=3289232</link><pubDate>2007-05-01 19:57:29</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Már elég régóta foglalkoztat a gondolat (már megint... ) egy jelenségről, ami talán nem új, de manapság már nagyon szembeszökő.Ez a jelenség pedig a királynőválasztások tucatjai, illetve nemcsak ez, hanem minden olyan iparág, ahol a női "szépséggel" lehet kufárkodni.Nem vagyok egy begyöpösödött bányarém, akitől a szén is sírva menekül a felszínre, tehát nem valamiféle irigység juttatja eszembe, csupán egy érzés, ami mindig elfog, amikor meglátom a médiák által rám mért aktuális szépségkirálynő adagot. Mégcsak nem is érdekel a mozgatórugó, annyira nyilvánvaló - a hírnév, a karrier, az érvényesülés, a rivaldafény és csillogás... és hasonló dolgok vonzzák a nőket, és a belőlük profitálókat. Ez bizony piac. Húspiac. Mi lehet a párhuzam? Miért kelleti magát a rövidkaraj, a tarja? Hogy észrevegyem, milyen szép és kívánatos, megvegyem, megkenegessem mindenféle finom fűszerrel, vagy bundába bugyoláljam, és élvezzem. Hogy csillogó szemmel nézzem milyen formás, rugalmas, zsírmentes, nincs rajta egy felesleges mócsing sem, izgalomba jöjjek, megkívánjam, és kiválasszam.... Tudom, durva párhuzam.Nagyon más a környezet, a világ és egyéb versenyek pódiuma nem hasonlít a Lehel piachoz.Tegnap viszont láttam egy rövid riportot. A balatoni királynők csoportja feszengett tanult mosollyal a kamera előtt a busát roston sütögető polgármester köreteként (ehh, már megint a gasztronómia...) és néztem, ahogy a strandolók bámész szeme előtt a fotós belehajtja a hűvös hullámokba, instruálva őket, hogyan látszódjanak önfeledt vidámnak a térdig érő vízben.Egy pillanatra átfutott rajtam egy szánakozó érzés. Aztán elhessegettem gyorsan, hiszen ezeknek az egyenszőke és hosszúhajú, egyenalakú és egyenarcú lányoknak az egyenbikiniben ez a választása volt. A piacon kampón lógó karajnak és szűzpecsenyének viszont a sorsa. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Nőterápia férfiaknak]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=3289216</link><pubDate>2007-05-01 19:55:58</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Régóta motoszkáló gondolat kívánkozik ki belőlem.A környezetemben, és általában a világban sok nő él meg nem értetten, hanyagolva, lelküket nem sokba véve a társuk mellett. Persze nem lehet szigorúan feminista szemüveget feltenni, mert a dolog sohasem ilyen egyszerű. Hogy mégis kibuggyan belőlem a címben említett gondolat, annak a mai reggel volt az oka.Először is a nőt próbálom definiálni a jelenséghez.Mi a nő? Biológiai értelembe véve ivarosan szaporodó emlős, emberi önhittséggel szólva csúcslény a Föld nevű bolygón. Ehhez megfelelő alkattal, hormonokkal miegyebekkel. Nem szeretnék darwini mélységig belekontárkodni a dologba, mert nem is értek hozzá.A biológiai mellett van a szellemi értelemben vett nő. Ezt a nőt ábrázolják a művészetek, ebbe szerelmesednek a férfiak és így tovább. Ennek a nőnek a képe alakul, vált ezernyi arcot a korokkal, izléssel..... Villamoson járó ember vagyok, aminek megvannak az előnyei és hátrányai. A komfortot nézve több a hátrány, praktikus szempontból már kevesebb, de amiről most beszélek, az a sajátossága, hogy vegyülhetek a tömeggel, nem úgy mint a "magánzárkába" zárt autósok. Van szerencsém sokféle embert megfigyelni.Reggel az esernyőmet összecsukva felszálltam a kocsiba, és mindjárt a párás és tömény emberszagú levegőn kívül megcsapott valami különös atmoszféra. Nem kellett a tény elemzéséhez túl sok idő. A kocsiban tartózkodó túlnyomó, azaz összlétszám mínusz két fő reggeli némaságban állt, ült, kinek mi jutott, a kocsit az előbbi matematikai művelet eredményének, a két főnek a hangja töltötte be. A biológiai értelemben vett két fiatal nőivarú egyed egymással kommunikált olyan módon, hogy az összes többi se maradjon tudatlan. Beszéltek. Hangosan. És itt lép be a szellemi nő. Itt kezdtem zavarba jönni. Nem értettem, hogy nekem, mint a túlnyomó kis részének, vajon miért kell végighallgatnom az éjszaka és reggel történteket egy úthenger érzékenységével, és a ma már külön értelmező szótárt, vagy magyarról magyarra fordító tolmácsot igénylő nyelven előadva. Lopva a túlnyomó más egyedeinek arcára pillantottam, vajon felfedezek-e náluk is hasonló katartikus jeleket, és igen.... a merev halszemekkel egyirányba nézéstől az elnéző mosolyig elég széles skálát láttam. Megnyugodtam. Aztán eszembe jutott a szellemi értelemben vett nők lépten-nyomon áramló boldogtalansága, amit a megbecsüléshiány okoz a szellemi értelemben vett férfiak részéről.Akkor az jutott eszembe, hogy nőterápiaként alkalmazni kellene ezt a fenti módon megnyilvánuló típust, mondjuk kúraszerűen. Két lehetőség adódik. Az egyik, a férfi immunissá válik, illetve azonosul vele, tehát hurrá! Semmi gond, mindenki jól érzi magát. A másik, hogy a terápia ellenanyagtermelésre készteti a férfit, és pánikszerű gyorsasággal kötődik a megértéshiányban szenvedő nőhöz. Hurrá, itt is megoldott a probléma. Csökkenő ellenanyagtermelés esetén emlékeztető-terápia javasolt, a nőt pedig türelem-hormon adagolással kell felkészíteni a kritikus időszakra, míg a problémákat meg nem oldja az Idő. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Párisra vessétek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=3147224</link><pubDate>2007-03-21 00:01:37</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Egy ideig gondolkodtam azon, hogy melyik fejezet alá véssem a sorokat, és az "ostorhegyek" mellett döntöttem.Az ostor hegyének van egy tulajdonsága, mégpedig az, hogy csíp. Ha az ostort mint tárgyat, vagy fogalmat a lóhoz társítom, és a lóhoz mint természetes parazitát, a legyet kapcsolom, miről mint tudjuk, csíp, főleg a pimasz légy, netán piaci légy, nem beszélve a bögölyről, akkor nagyon is helyénvaló az ostorhasználat.Mert mi mással kergethető el a pimasz légy a rengeteg objektívre&nbsp;osztott szemével és mindenre tapadó szívókájával valamint mikroszálasan szőrös első pár lábával, amit összedörzsölgetve a kézmosás látszatát, azaz a tisztaság illúzióját keltve téveszti meg a gyanútlan szemlélőt? Naná, hogy az ostorheggyel.Ez eseti paripám, azaz vesszőparipám ismét a helyesírás. A szép, magyar nyelv helyes használata. Nagyon kimerítő téma, amit elkezdhetünk a bölcsőnél, a bölcső fölé görnyedő, gügyögő szülő felelősségénél.Hosszú út. Nem is szándékozom kitérni minden megállójára.Mindössze egyet emelnék ki. Aki arra szánja magát, hogy másokkal gondolatot közöl, és várja, hogy ezért elismerés övezze, de legalábbis komolyan vegyék,&nbsp;akkor ő is&nbsp;vegye a fáradtságot, hogy megnézi helyesség szempontjából a produktumot, ha már leírta.Ugyanis a hibáktól sántikáló írás inkább röhejes, mint bosszantó, s főképpen nem csodálatra méltó.&nbsp;Semmi esetre sem lehet komolyan venni. Hogy jön ehhez Párizs? Óh, mindössze egy laza idézet Batsányitól.&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Homérosz leánya]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5704903&amp;nid=3122542</link><pubDate>2007-03-14 20:47:18</pubDate><author><![CDATA[Robert Graves]]></author><description><![CDATA[Az angol Robert Graves, korunk egyik legérdekesebb írói egyénisége óriási népszerűségét elsősorban történelmi regényeinek (vagy talán helyesebben mondva : áltörténelmi regényeinek) köszönheti.

Az 1930-as évektől kezdve jelennek meg az ókori témákat feldolgozó regények. A kétkötetes Claudius császárról szóló, majd a Vitéz Belizár. Az előbbi a császárkori Róma, a másik a bizánci birodalom légkörével ismerteti meg az olvasót. Később követi az Aranygyapjú, majd 1946-ban a Jézus király.]]></description><encoded><![CDATA[1955-ben jelent meg a Homérosz leánya. Robert Graves - miközben a Görög Hitregék Szótárán dolgozott - ebben a regényében abból a ma már többé-kevésbé elfogadott feltételezésből indul ki, hogy amennyiben az Iliász csakugyan Homérosz műve, az Odüsszeia már semmiképpen sem az, hiszen, mint kimutatták, jóval az Iliász létrejötte után születhetett. Graves úgy bonyolítja regényének cselekményét, mintha az Odüsszeia i.e. a nyolcadik században keletkezett volna, és így a mai Szicilia partjain akkortájt élő görög közösség mindennapi életét tükrözné. Magát a történetet az Odüsszeiában szereplő Nauszikaá hercegnő (Alkinoosz király és Arété királynő leánygyermeke) szájába adja az író. Nauszikaá Homérosz lányának nevezi magát. A klasszikus ókorban ugyanis Homérosz fiai néven ismerték a nagy tiszteletben tartott vándor dalnokokat, akik leszármazásukat büszkén vezették vissza egészen Homéroszig. A regényben Nauszikaá hercegnő meséli el a vele és családjával történt eseményeket, és elmagyarázza, miért használta föl ezeket egy Homérosznak tulajdonított hősköltemény megírására - úgy, ahogy mi az Odüsszeiát mai formájában ismerjük.A regényt Szemlér Ferenc fordította]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kontraszt Kosztolányira]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5772069&amp;nid=2775173</link><pubDate>2006-12-10 16:06:59</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[ asszonyarc nélküli

                     te asszonyod]]></description><encoded><![CDATA[

 




Már csak néha gondolok a szerelemre.
Kitagadott, csóktalanná mart ajkak
között surran az egykedvű lélegzet;
nem dalolnak fájó boldog dalt 
azok a tolluk vesztett madarak -&#160;
tovaszálló kedves buta szavak.&#160;
&#160;&#160;&#160;&#160; 
Fagyos, dértől fakó levél pereg,
könnye egyszervolt reménynek.
Óh, mennyire szerettelek téged!
Nekem már oly könnyű a hűség
vakon járni&#160;szerelmesek&#160; között 
sosem botló lábbal, 
örökös, konok elhatározással.
Hanyatló kezed árnyát őrzi arcom.
&#160;
Én itt maradtam; fedetlen,
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; asszonyarc nélküli
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Te asszonyod.
&#160;
2006.november
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A királynak meg kell halnia]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5704903&amp;nid=2636905</link><pubDate>2006-10-31 21:07:33</pubDate><author><![CDATA[Mary Renault]]></author><description><![CDATA[Mary Renault ebben a regényében egy régebbi korba visz el bennünket, amikor az istenek és az   emberek világa olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy olyan hősök születtek,   mint Héraklész vagy Thészeusz, Athén nagy királya.
Thészeusz abban a korban élt, amikor az ősi istennőkultusz - Dia, a mindenható Földanya -   hívei és az új korszak új férfiistenei- élükön Zeusz, az ég istenkirálya, Poszeidón, aki a vizeket uralta és Hádész, aki az alvilágban kormányozta a lelkeket - mérkőztek mitikus küzdelmeket víva egymással.]]></description><encoded><![CDATA[Mielőtt Thészeusz Athén nagyhatalmú királya lett, számtalan kalandot élt át, amelyek közül Mary Renault regénye két jelentős állomást dolgoz fel. 
Amikor szülőföldjéről, Troizénből az Iszthmoszon át Athénbe igyekezett, hogy jogos jussát átvegye, az út a titokzatos Eleusziszon keresztül vezetett. Eleuszisz lakói Diát tisztelték. A király uralkodása egy évig tartott, utána feláldozták az Istenanyának, hogy vére megtermékenyítse és termővé tegye a földeket.
Thézeusz azonban nem óhajtott áldozat lenni akkor sem, amikor athéni ifjakból álló rabszolgacsapat tagjaként a krétai Minósz palotájába került. 

Az írónő lélegzetállító képet rajzol elénk a minószi udvar életéről, a bikaimádással kapcsolatos szokásokról és rítusokról. Megtudjuk milyen célból vitték az udvarba az Athénból adó fejében elhurcolt fiatalokat, hogyan váltak bikatáncossá (a bikaugrók létezését számos falfestmény is megörökítette) míg áldozatul nem estek valamelyik felbőszült állat patái alatt vagy szarva hegyén.
Thészeusz és társai, a Darvak azonban sikeresen túlélték a palota, azaz a Labürinthosz megpróbáltatásait. Ehhez a Minósz lánya, Ariadné hercegnő nyújtott segítséget. 
Megismerjük az igazságot a szörnyeteg Minótauroszról, akivel Thészeusz a palota zegzugos folyosóin találkozik és életre-halálra megküzd vele, mielőtt elhajóznak Krétáról.
Hajóútjukon érintik Naxosz szigetét, ahol Ariadné Dionüszosz isten papnője lesz.

Vér, háború, hőstett, az ókor e hármassága szövi át az egyes szám első személyben írt történetet, ám ami mégis a mai emberhez közel hozza, és mindenkihez szólóvá teszi, az a szerelem.

Mary Renault fantasztikus írói leleménnyel fejti föl a Thészeusz-mítosz történelmi magját.
Regényei a régmúlt görögség történetéről Robert Graves művei mellett világszerte a legsikeresebbek. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Égi tűz]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5704903&amp;nid=2553069</link><pubDate>2006-10-08 23:11:56</pubDate><author><![CDATA[Mary Renault]]></author><description><![CDATA[Mary Renault az antik világ egyik leghitelesebb író-tolmácsolója. Sajnálom, hogy számtalan műve közül mindössze néhány jelent meg hazánkban magyar fordításban.
Az Égi tűz című regénye volt az első, amit olvastam, és a mai napig a kedves könyveim közé tartozik.]]></description><encoded><![CDATA[A regény ideje a makedón világbirodalom megalapozása, a görög-makedón mérkőzés, a belső bajok miatt széthullt poliszok bekebelezése. A regény érdekessége, hogy nem a közismert görög, hanem makedón szemszögből mondja el a jól ismert történetet.
Az európai művelődéstörténetek felfogásával ellentétben az írónő szembeállítja a görög(athéni) polisz lezüllöttségét a civilizálatlan, félbarbár, de életerős és a történelmi valóságot élénken érzékelő makedón társadalommal, és ebből az összehasonlításból egyértelműen kiviláglik Mary Renault makedónok iránti szimpátiája.
A regény a világhódító Nagy Sándor, azaz Alexandrosz életútját mutatja be a kisgyermekkortól a trónra lépésének pillanatáig.
Mary Renault műve hiánypótló regény, hiszen Alexandrosz életének e szakaszáról csak közvetett adatok állnak rendelkezésre.
A szerző ebben a fejlődésrajzban azokat a motívumokat mutatja be, amelyek a kivételes gyermeket majd fiatalembert előkészítették a hatalmas történelmi szerepre. 

&#160;
Mary Renault a legendás főhős legendás ifjúsága köré hiteles történelmi környezetet teremt, s a regényes életrajz kiválóan ötvözi egybe a látomást a valósággal.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[morgolt - 2006.szeptember]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5781695&amp;nid=2548527</link><pubDate>2006-10-07 22:26:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[aki helyettem is ír]]></description><encoded><![CDATA[







Amikor először megláttam a verseit, amik leggyakrabban cím nélkül kerültek elém, azt hittem, hogy a lelkem tükörképét látom.Morgolt versei saját érzelmeimet tárták elém. Olyan, mint amikor én valamit nem tudok szavakba önteni, és ő megteszi helyettem. Aki olvasta a verseimet, és itt most elolvassa morgolt verseit, azt hiszem, megérti miért éreztem ezt.Boldog voltam, amikor beleegyezett, hogy a verseit bemutassam.

******

Elhal mögöttem a hullámveréshelyébe költözik a csend.minden, ami múlt volt a szívbenelhalványul odabent.hallgatom a néma világoteljátszom újra a történetemés mielőtt kigyúlnak a színpadon a fényektalán megtudom hol tévedtem el.a nézőtér sötéten ásítfelmegy lassan a függönya színpadon az árnyak táncba kezdeneks mosolyognak egyetlen nézőjükön.forog alattunk egy sosem volt világlépést tartunk a könyv szerintnem nézünk hátra mert tudjuknem szabad hibáznunk megint.de visszahívnak a hullámok,és mindig csábítanak az álmoka csend helyébe tenger költöziks én megint a parton állokkeresem a mesét a láthatár mögöttpedig elbúcsúztak már a kék hegyek,mosolyogva biccentek, ahogyan tanultam egykor,megfordulok, és megint útra kelek.

&nbsp;

*******

&nbsp;

széttépsz és megkötözölmint egy elveszett bolondotnincs mögöttem a dalelhagytam minden gondot.elindultam az éjbenkeresni téged a fénybenelmúlatni a holdakatelveszteni a mondatokat.s most elhagytak végleg a hangokérezni kellene a déli harangota napsütésben daloló madarakatmúló hangodból mára semmi sem maradt.

elvesztettem a színekets veled vesztett rímeketneked éltem, hát fogadd elhogy egy részem veled múlik el.

elnémultan, megvakultan,csöndben, és nyugalomban,hitehagyottan várom a csodátde az már csak benned él tovább.

&nbsp;

*******

&nbsp;

Vajon szól-e még benned a dal, ha hallgatod,Vajon mondja-e még hogy csönded vagyok,Vajon megremeg-e szíved, ha eszedbe jutok, És elmesélsz-e valakinek, ha már nem vagyok?

Hallgatsz-e úgy, mint akkor engem, S én téged abban a rengetegben,Ahol eltévedtünk egy pillanatra,S újra lettünk minden mozdulatra.

Ha volt ami a legjobb volt nekem Az te voltál, s hogy ott voltál velemDe nem tudok búcsúzni és nem is akarokVajon elmesélsz-e majd, ha már nem vagyok?

&nbsp;

******

&nbsp;

Megint esik&#8230; 

&nbsp;

&nbsp;

Nyomot hagy a víz az ablakonMint fáradt könny a fáradt arcokonMindenütt keresem, kutatomS nem találom elveszett mosolyom.A hegyek felől jön a sötétlő szürkeségMintha ezt a színt a farkasok üvöltenékS bár tudom, hogy ez csak egy tavaszi esőLelkemben ilyenkor rágni kezd az idő.Elmúlott, elhagyott gondolatokÉrzések, szerelmek, zűrzavarokLátomások megfagyott álmokonLidérccé változott tűzszínű vágyakon.Mind itt vannak velem, mellettemS kísérik kéretlen kéretlen életemÉn végigsimítom őket, s hagyomHogy könny mossa arcom, s az eső ablakom.

*******

&nbsp;

Miért kívánsz nekem jó utat, kicsi nyár?Elfordulsz hogy ne lássam ami vár,S amikor hó borítja el az árnyakatHiába keresem szemérmes vágyadat,Az éjben a napsugár utat nem találDe a sötétben ott rejtőzik a fény talán,S te széttört álomkristályokon térdepelsz,Mint csillagok lebbenő emlékeinS kérdéseimre némán megfelelsz:Halkuló színek vagyunk a múlt képein. 

&nbsp;

&nbsp;

*******

miért nem látodha mást okolvameg nem bocsátoda bélyeget, mit homlokomrasütve hordozokelőtted, kit remegvefélek és gyűlölök mártestem a tökéletes jelre várhát ne félj tőlem,hisz nem látodféktelen szívemre égettviharos bélyegemmelyet kezed hordozotts életemben mindigsötét vihart okozotts én megismertelek tégeds a bélyeg azóta égetbelülről és félek attólhogy te szíved félted,s mindketten jelet várunkde jelet csak egymásnak rajzolhatunks te félsz, én félek,te nem bocsátasz meg nekems én nem felejtem szégyenemnincs bocsánat, nincs megbánásörökké marad a jelre váráss így lassan minden elsötétül,és idegenként múlunk el végül. 

********

&nbsp;Morgolt verseinek lelőhelye 



&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Némely dilemma természete]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2532881</link><pubDate>2006-10-03 10:27:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[olyan, hogy nem szűnik meg dilemma lenni. Nekem van ilyen, mégpedig az írással kapcsolatban. Persze közel sem olyan hamleti, a "lenni vagy nem lenni" mintájára: írni vagy nem írni....az itt a kérdés, ennél sokkal bonyolultabb. (Ha Shakespeare ezt tudná, hogy nagy kérdését elbagatellizálom..... húúúú!!!, de mit tegyek, nekem a lét és nemlét saját választása egy teljesen felesleges, ráadásul erkölcstelen kérdés) A dilemmám sokkal inkább abban áll, hogy hova írni. Mert van fiók, van kisnotesz-nagynotesz, egy kisweblap-sok nagyweblap, hogy haladjak a huszonegyedik századdal. A fiók választása nagyon egyértelmű, ez olyan mint a zugevés-zugivás, pikáns szóval mondva önkielégítő tevékenység, bár némelykor ajánlott, máskor inkább nem, szóval ez a dilemma örök. A kisnotesz ennél már sokkal nagyobb perspektíva, mert a kisnoteszek zsebrevághatók, mindig elővehetők, kiválóan alkalmasak arra, hogy a pillanatot megörökítse bennük az ember, és megvan az esély, hogy a zsebben felejtett-maradt kisnotesz egyszer napvilágra kerül akár posthumus, és közkinccsé válik. Ez persze nem százszázalék, de esély mégis van rá. Ettől függetlenül még mindig túl intim, még mindig túl zárt és személyes, a hatás vagy későn vagy soha nem mérhető le. Gondolok azokra a művészekre, akik sohasem tudhatták meg, hogy valójában zsenik és a fél világ a lábuk előtt hever. Aztán a nagynotesz, ami már célzatosan nagy. Észrevehető. Járni-kelni lehet vele. Ha kézbe kerül, akkor egyértelmű, mit tesz vele a tulajdonosa. Alkot bele. És ha ez észrevehető, akkor már figyelemmel kísérhető, bele lehet kukkantani, lehet róla véleményt kialakítani. Bár a kör tágul, már nem olyan szűk, de mégis egy kör, egy határvonallal elválasztott terület. És ekkor ott van az alkotó, meg az alkotó és az alkotó. Amíg fiók vagy zsebnotesz van, addig nem szükséges választani. Minden belefér, totális őszinteség, totális egyéniség, de.... a fiók, az fiók. Megint csak vissza az önkielégítő tevékenység hasonlatához. A zugtevékenység másolat, nem igazi kielégülés. Ugyanaz a csemege éjszaka a hűtőből kikapva és lenyelve hol van a gourmand élvezettől. A nagynotesz már az alkotó dilemmájává is válhat. Mert képzelheti akár kisnotesznek is a mérettől függetlenül, és marad a tartalom. De a notesz mérete már lehet befolyás is, külső hatás, még talán valami késztetés is. Tudván a körről, netán a kör méretéről. És végül itt a kor nagy találmánya az interaktivitás, az elszabadult önmegvalósítás, az alkotás korlátlan és határtalan gyönyöre. Vagy inkább egy létező és igazi próbatétel?]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az aranygyapjú]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5704903&amp;nid=2511967</link><pubDate>2006-09-26 22:31:32</pubDate><author><![CDATA[Robert Graves]]></author><description><![CDATA[Evezzünk az időben távolabbi vizekre, oda ahol a mítoszok és a valóság összeolvadnak.]]></description><encoded><![CDATA[Robert Gravesnek, a híres angol költő-regényírónak szenvedélyes szerelme az antik kultúra. 
Hatalmas művében A görög mítoszok-ban a mitológia-vallástörténet tudós kutatójának ismertük meg.
Az aranygyapjú-ban az író Graves egy pillanatra sem feledkezik meg a tudós Gravesről: az érdekes és színes regény legkisebb részlete is megfelel a görög és római irodalmi hagyományban vagy képzőművészeti ábrázolásokon szereplő tényeknek, motívumoknak.
Az aranygyapjú a görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozásának regénye. Péliászt, Iólkosz kormányzóját arra figyelmezteti egy jóslat, hogy óvakodjék attól az embertől, akinek csak a fél lábán van saru. Egyszer egy ünnepségen ráesik a tekintete egy ifjúra, aki félig mezítláb áll ott. Az ifjú nem más mint Iászón, Iolkosz trónjának törvényes örököse. Megijed Péliász, vészjóslóan végigméri a fiatalembert. - Mit tennél, ha király volnál azzal az emberrel, akiről a jóslat mondja, hogy meg fog ölni téged - kérdezi tőle. Iászon nem habozik: - Elküldeném Kolkhiszba az aranygyapjúért. - Mindenki jól tudja, hogy a kolkhiszi király éjjel-nappal varázshatalmú óriáskígyóval őrizteti az aranygyapjút. Iászón maga fölött ítélkezett. A király megparancsolja, hogy rögvest induljon útnak. Az ifjú gyorsan megácsoltatja a hajót - az Argót -, maga köré gyűjti a leghíresebb hősöket egész Görögországból, és egy szép hajnalon dagadó vitorlával kifut a hajó az iólkoszi kikötőből... 

Fantasztikus útjuk a küldetésen túl felfedező út is. Az ismeretlent kutató utazókat máig argonautáknak nevezzük.

A&#160;történetből már készült több film is. Egyik leglátványosabb ezek közül a 2000-ben forgatott Hallmark produkció, amelyet Az aranygyapjú legendája címmel láthattunk a televízióban.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A Tízezrek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5704903&amp;nid=2511955</link><pubDate>2006-09-26 22:23:29</pubDate><author><![CDATA[Michael Curtis Ford]]></author><description><![CDATA[Akkor kalandozzunk tovább még egy kicsit a korban]]></description><encoded><![CDATA[Az V.századi dicsőség után az évtizedekig tartó peloponnészoszi háborúban a hatalmas Athén végül elbukik - flottáját megsemmisítik, a város falai romokban hevernek, serege feloszlik. Spárta, a katonaállam győzelmet aratott, de a legyőzöttekben tovább él a düh és a gyűlölet.
A harcedzett veteránok szétszóródnak a görög szigetvilágban. Vakmerő és veszedelmes harcosok ők, akik fosztogatással és erőszakkal tartják rettegésben a lakosságot - egészen addig, amíg a perzsa herceg zászlója alá nem hívja őket.
Kürosz célja, hogy Kis-Ázsia legerősebb zsoldosseregét toborozza össze, hogy velük szerezze meg az uralmat a térség felett...
A történelmi regény Szókratész korának izgalmas világába kalauzolja az olvasót, átfogó képet nyújtva a Kr.e.IV. század történelmi eseményeiről és emberi küzdelmeiről egyaránt.
Kevés lebilincselőbb történet szól a bátorságról, mint a Tízezrek menetelése. Mégis, alig tudunk valamit a 2400 évvel ezelőtti bámulatos ázsiai hadjáratról, a hátborzongató, magával ragadó, Xenophón vezette Tízezrek nagy meneteléséről Babilontól egészen a tengerig.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Levelet írtam]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2486069</link><pubDate>2006-09-19 18:13:40</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Szép lányok, ne sírjatok!Ez jutott eszembe, ez egy magyar film volt. Ez most egy káoszos világ, amiben vannak, akik azt hiszik, hogy a hatalom birtoklása jelent valamit.&nbsp;Talán holnap kést a torkukon. &nbsp;Azt mondják a bölcsek, minden generációnak megvan a maga háborúja. Ha szerencsénk van, olyan háborúnk nem lesz amiben sok és ártatlan vér folyik, hanem kimerül a randalírozásban és laptop-lopásban. A pofázásban és nyálfröcsögtetésben. Én azt mondom, hogy a politikát nem lehet kiiktatni az életünkből, és egészen pártatlan sem lehet az ember. Én azt mondom, hogy a saját bőröm tapasztalatából egyik sem különb a másiknál, teljesen mindegy melyik oldal beszél. A politika nekem olyan, mint a reflektor, de nem azokat világítja meg számomra, akik csinálják, hanem azokat akik elviselik. Akik csinálják, azok akkor is befeketülnek, ha tisztán indulnak. Ez a politika. A politika olyan mint a mocsár, aki belemerészkedik, az nem ússza meg mocsok nélkül. Bele lehet merülni és bele lehet fulladni, de tisztán átlábalni nem lehet benne. Ezért nem lesz szent egy politikus sem, főleg ha életben marad. Ha meghal, akkor lehet, hogy megtisztítja az utókor&nbsp;és mártír lesz, vagy hős, de melyik akar meghalni? Azt hiszem egyik sem. A politika nem politikusoktól az, ami, hanem amiatt, ami miatt létezik. A tömeg, a maga tengernyi érdekével és érzeményével. Nem lehet jól politizálni. Nem feltételezem senkiről, hogy azért kezd politizálni, mert ártani akar. Lehetnek szép ideák és tisztességes szándékok, szerintem valahol mindegyik így kezdi, aztán olyanná válik, mint amikor egy sugarat szétszór a kristály, ezer darabra törik, megváltozik az iránya, a színe. Nem lesz soha az eredeti. Ami nem változik, az olyan mint a lézer. Az pedig hasít. Amin irányt változtat és&nbsp;&nbsp;megtörik, az pedig maga&nbsp; a tömeg. A nép. Nagyon rossz ezt kimondani, hogy mi magunk vagyunk, a mi tengernyi érdekünkkel, elégedetlenségünkkel, kínjainkkal és sérelmeinkkel. Mert mi vagyunk a tömeg, és mi mégis tengernyi egyéniség vagyunk, tengernyi magánvéleménnyel. Nem lehet jól politizálni.



 Én nem bírom a gyűlölködést. Néztem azokat a megvadult embereket, és azon gondolkodtam, vajon melyik a jobb, ha az utcaköveket tépik fel, vagy valakit felakasztanak egy fára. Félelmetes a kontrollját vesztett ember, amikor azt hiszi az övé az igazság. Az igazságról pedig mindenki, aki gondolkodni képes tudja, hogy nem létezik. Szép lányok, ne sírjatok. Imádkozzatok magatokért, szeretteitekért, hogy sohase süllyedjenek az önkontrollját vesztett igazságtulajdonosok közé. Maradjanak egyéniségek a tengerben.

&nbsp;

Ne féljetek, ne sírjatok és ne szégyelljétek, hogy magyarok vagytok. Olyan mindegy milyen nációról van szó, ha ilyen helyzetbe kerül. Ez bárhol előfordulhat. Nézzetek szét a világban. &nbsp;Büszkébb lennél, ha más népbe tartoznál? Lennél-e más? Sajnos, azt hiszem, mindegy. Ezt túl kell élni. Nem a ti hibátok ez, maradjatok azok, akik eddig is voltatok.Vigyázzatok magatokra, és ne vegyétek magatokra a felesleges terheket. Épp elég van enélkül is. 

&nbsp;

Ölellek benneteket.

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A tűz kapui]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5704903&amp;nid=2470808</link><pubDate>2006-09-15 18:44:32</pubDate><author><![CDATA[Steven Pressfield]]></author><description><![CDATA["Itt fekszünk Vándor, vidd hírül a spártaiaknak
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."]]></description><encoded><![CDATA[Egy lakedaimóni harcos vagy győztesként hagyja el a harcmezőt, vagy egyáltalán nem hagyja el - vallották a spártaiak, s rendíthetetlen katonai hősiességük híre átívelt két és fél évezredet. A Kr.e. VI-V.században dúló háborúk a terjeszkedő perzsa nagyhatalommal kis híján megpecsételték a klasszikus görögség, sőt Európa sorsát is.
E harcok egyik legendás epizódja volt a Kr.e. 480 nyarán a hős Leónidász király vezette híres thermopülai csata, melyben a spártai harcosok nem vonultak vissza a kimondhatatlanul nagy túlerő láttán, inkább vakmerő küzdelemben mind egy szálig elestek. Csakhogy előtte hét napig védték a szorost, ellenálltak Xerxész hadainak, nem adták olcsón az életüket: a maroknyi csapat maga előtt küldött a másvilágra több tízezer perzsát, köztük az uralkodó két testvérét és számos méd előkelőséget is.
A tűz kapuiban a thermopülai hősies küzdelem egyetlen véletlen túlélőjének, a spártai nehézgyalogság egyik fegyverhordozójának beszámolója nyomán kapunk lenyűgöző képet a fiatalok harcossá neveléséről, a spártai jellemről; a legendás férfiakról és asszonyokról, akik feledhetetlenné és oly jelentőssé tették ezt a kultúrát.
A regény, mely tetőpontját a borzalmas, ám mégis felvillanyozó csatában éri el,mesteri módon szövi egybe a történelem, a misztérium, a hősiesség, a bajtársiasság szálait.


Steven Pressfield könyve Homéroszt idézi, miközben ízig-vérig a 21. század emberének íródott izgalmas és felemelő olvasmány.
&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A holló]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=2456878</link><pubDate>2006-09-11 13:29:51</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[A film forgatása során vesztette életét Brandon Lee]]></description><encoded><![CDATA[Minden évben egyszer, az Ördög éjszakáján a Holló kiválaszthat egy lelket az igaztalanul meggyilkoltak közül és visszahozhatja az elmúlásból, hogy befejezhesse küldetését. Idén Eric Draven-re esett a választása. Eric (Brandon Lee) visszatér, hogy bosszút álljon a Top Dollar bandán. Vállán kalauzával, a Hollóval a sötét erők birodalmából kiszakítva fekete angyalként járja a várost, hogy igazságot osszon és saját fegyvereiket ellenük fordítva halált hozzon mindazokra, akik egy fél évvel ezelőtt őt és barátnőjét meggyilkolták. Nemsokára azonban kiderül, hogy csak akkor tekintheti teljesítettnek feladatát, ha nem áll meg a puszta bosszúnál... A film számomra azért is volt nagyon lényeges, mert talán itt lett volna a fiatal Brandonnak kilépni a kung-fu sztárok kategóriájából, és egy induló művészi pályát szakított félbe a "baleset". A hírek nem bizonyított tényként emlegettek gyilkosságot, amelynek ahogy az apa Bruce Lee, úgy a nyomdokain haladó fiú, Brandon is áldozatául esett. Ennek a kedves fiúnak emlékét és tehetségét őrzi ez a film.

A film zenéje Cure-osan borzongató



]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az utolsó szamuráj]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=2456854</link><pubDate>2006-09-11 13:16:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA["a becsület több, mint a lét" ]]></description><encoded><![CDATA[Nathan Algren kapitány (TOM CRUISE) sodródó ember, valaha vívott harcai 

távoliak és értelmüket vesztették. Egykor a becsületért és a hazáért kockáztatta 

életét, de a polgárháború óta a világ megváltozott, a célszerűség felváltotta a 

bátorságot, az önérdek lépett az önfeláldozás helyébe, a dicsőségnek pedig nyoma 

veszett. Különösen az amerikai nyugaton, ahol Algren kapitánynak az indiánok 

elleni hadjáratban vállalt szerepe kiábrándultsággal végződött. Valahol a 

Washita-folyó környéki könyörtelen pusztákon Algren elvesztette a lelkét. Egy 

világgal odébb egy másik harcos látja szétesni addigi életmódját. Ő 

Katsumoto (KEN WATANABE), a harcosok egy ősi csoportjának, az életüket a császár 

és a haza szolgálatának szentelő, tisztelet övezte szamurájoknak az utolsó 

vezetője. A modernitás ugyanúgy, ahogy a vadnyugatra átterjedt, bekerítve az 

amerikai bennszülötteket és megpecsételve a sorsukat, körbevette az ősi Japánt 

is. A távíróvonalak és a vasút, mely elhozta a haladást, azon értékeket és 

törvényeket fenyegetik, melyek szerint a szamurájok addig évszázadokon keresztül 

éltek és haltak. De Katsumoto nem adja harc nélkül. A két harcos útja 

találkozik, mikor az ifjú japán császár, a japán piacokra éhes amerikai érdekek 

nyomására Algrent Japán első, modern, sorozott hadseregének kiképzésével bízza 

meg. De ahogy a császár tanácsadói egy nyugatiasabb és kereskedelembarát 

kormányzatot előkészítve mindent elkövetnek a szamurájok felszámolására, 

Algrenre váratlanul mély benyomást gyakorolnak a szamurájokkal való 

találkozásai, lévén világszemléletük egykori önmagára emlékeztetik. A 

hányatott sorsú amerikai katona hitrtelen két korszak és világ közti küzdelem 

középpontjában találja magát. A becsülete az egyetlen, mi vezérelheti... 



]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tolvajok földje]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2440835</link><pubDate>2006-09-07 11:21:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Nem akarok politizálni, szó sincs róla, mindössze egy kis állampolgári felháborodás.

Egy igencsak megszokott kép és megszokott magatartásforma "akasztott ki", és gondolkodtam el a lopás és tolvajság meghatározásán.

A jelenet szinte hétköznapi, élményeim kiapadhatatlan forrásából merítve: 50 körüli nő a villamoson. Ellenőr felszáll és a szokásos szlogent dünnyögi: jegyeket, bérleteket kérem felmutatni. Az ellenőr egyedül volt, ez szokatlan, mivel fürtökben jártak, de úgy tűnik itt sem igazán bugyog a humánerőforrás. 50-es nő nyugodt lélekkel kikotor egy kezeletlen jegyet, odaadja a közegnek. Közeg bedugja a jegykezelőbe, katt, majd visszaadja&nbsp; 50-esnek, és mondja: 2000 ftot kérek. 50es néz mint a lencsibaba, és mondja, de hiszen van jegyem. Kacc. Az ellenőr lekezeli a jegyét és még 2000 borravalót akar? Megáll az ész!Mondja az ellenőr, helyszíni bírság, mert nem kezelt jegyet, ergo potyázáson kapta.50es kotorja a táskát, mint megboldogult Kazal László a kupléban. Nagytáskából kistáskát, szétrántotta cippzárját. Azt mondja nincs pénze. Néztem, a bugyelláris üres. Akkor személyit kérek, így a közeg. Némi kotorászás után kiderül, személyi sincs. Semmi sincs. Se pénz, se posztó.... illetve irat. Hmmm. Állampolgár így indul a dolgára. Se pénz, se posztó, de navigare necesse est......Rövid párbeszéd - 2000 ft? Nincs. Személyi? Nincs. Akkor kérek 2000 ftot. Nincs. Akkor kérek egy személyit! Nincs. És tovább sincs. Elakadt a lemez és az eljárás. Ellenőr sóhajtva továbblép. Nekem felforrósodik a vagyontérő bérlet a kezemben. Azt szerettem volna, ha ott helyben átalakulok terminátorrá és megfogom 50est.De nem lett belőlem terminátor, sőt nem hasadt meg az ég sem. A törvénytisztelő és követő nyelt egyet. Arra gondolt, hogy milyen szerencse, hogy kifizetheti az 50eshez hasonlók helyett a BKV számára a viteldíjat, mert ugye a veszteséget valahova be kell építeni. Én is ott szorongattam a kezemben a magamét.És akkor jutott eszembe vajon hány ilyen tolvaj szaladgál büntetlenül körülöttem. Akik helyett én és a hozzám hasonló törvénykövető magatartású balfácán fizet.Vesz bérletet, pedig meg sem téríti neki senki, fizeti a közüzemi díjakat és a közös költségeket satöbbi, uramatyám adót fizet és illetéket, amibe belekúszik szépen lassan a minden, tolvajok által okozott veszteség. Aztán elgondolkodtam a megoldáson is, de az már másik téma. 

Ugyanis még nem lettem terminátor. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Veva - 2006. augusztus]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5781695&amp;nid=2438207</link><pubDate>2006-09-06 11:05:16</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Súlyos gondolat, vágy, hit és játék van a verseiben,egyszerűek és tiszták, mint ő maga. ]]></description><encoded><![CDATA[Augusztusi vendégemet, Vevát már régóta ismerem. Az írásai olyan sokszínűek és változatosak, hogy őtnem lehet egy műfajba sem beskatulyázni.Érdekes ember.Az első jellemző, ami vele kapcsolatban eszembe jut, az furcsa módon a szilárdság. Nagyon érzékeny. Elesettnek láttam már, de meginognimég a nehéz helyzeteiben sem. A kapcsolatunk sem alakult olyan könnyű felszínesmódon, mint a virtuális kapcsolatok nagyrésze. 

Éppen ezért tartom sokra, mert a kapcsolatoknak iscsiszolás kell ahhoz, hogy értékük legyen.Hogy pontosan mire gondoltam a sokszínűséggel, azt illusztrálják az alábbi versek.Súlyos gondolat, vágy, hit és játék van a verseiben,egyszerűek és tiszták, mint ő maga.&nbsp;

&nbsp;&nbsp; Talán a keresztfák is hazudnak?

A kábulat nem méreg...

talán,

de keresztet rajzol

halált gyöngyöző 

homlokod 

mögé,

s végül, mint felhevült

szerető 

követeli jussát,

s utolsó sóhajod úgy lesz

majd az övé,

hogy észre sem veszed,

hamu volt életed.



Sóvárogva

magadat öleled,

ringatod, s ha kell,

valóságszikrák

pattognak körötted.

Szédült álmokba

kapaszkodsz, 

valósággá éled

az elzüllött képeket;

szétfoszlanak,

minden kiürül,

s ott állsz majd

magadon kívül

- kifosztottan,

egyedül.





Szelídülő magány

 

 

   Lassan éveim megcsendesülnek,

s talán a magány is megszelídül;

már nem vágyom perzselő lángokra,

s fájlalom, ha a nyugalom kerül.



Visszafogott esőpermet lettem,

halkan szitálom, mit idő még ad;

holnapokba nézni ... másra hagyom,

bennem a szárnyaló jövő már vak.



Szerelmek csapongnak, tavasz lesz már,

lelkemben a kor harangja térdel,

megrepedt hangjának rekedt öblén,

az elmúlás bölcs madara fészkel.



A múltban keresem boldog időm,

mert a holnaptól már nem remélem;

holtfáradt jelenből elvágyódom,

megmerülni a Csend Tengerében.



 





 

Szemüveges szaVAK



 

Ki tolla a motolla?

Édes-e a retorta?

Mit, hová ás a tojás?

Hol fog meg a nyafogás?

Robban-e a szexbomba?

Szóda kell a kosborba? 

Romos-e már a korom?

Van szemét irodalom?

Lemerül a szerelem?

Lehet lógni gyógyszeren?

Eszik füvet a fritőz?

Ezer kérdés kergetőz.



 

 

 

 

Szívhegek játéka



 

Szeretnék játszani

pattogó venyigét,

nyelven elolvadó

szemtelen hópihét,

örökre zárt fülben

suttogó dallamot,

dobbanó szívverést, 

amikor hallgatod!



-o-o-o-



A zene jár

körbe-körbe,

a szívem kiöntöm,

bele a vödörbe

- nem kell senkinek -

öntsd a gödörbe!



-o-o-o-



Szívem, ha kidobtad

- mert nem megfelelő -

a többi még egészben

átültethető.

Donor egy szívhez,

felkínálom egyben,

s én élnék tovább

táguló hegekben.







Szívzúgás



 A játékalma játékharapása 



Játékszájjal csókolom, 

játékfoggal harapom, 

játéknyelvvel ízlelem, 

megakad a szívemen. 



A harapás-játék 

sosem veszélytelen, 

minden falat alma, 

élveteg érzelem. 



Ám van mikor hazudik 

a leggyönyörűbb falat 

- ígér édes álmokat, 

előcitál vágyakat. 

S belőle minél többet harapsz, 

tőle annál éhesebb maradsz 

- s többé nincs már megállás, 

harapást szül harapás. 



S a gyümölcs nem fogy, egyre nagyobb, 

hozzátesz minden egyes falat. 

S lásd csak! Egyszer még megbánhatod 

- mikor az alma visszaharap.







Hétköznapi költészet 



Hétköznapi költészet az életünk,

s bár vélhetünk magunk elé

csókcseppes ébredéseket,

s vágyhatunk rohanni, tervezett

térképeinken, győzelmet jelentő

célszalagokért, a jövőben

ezernyi út jön majd felénk, 

s nem láthatók a mellékutak, 

kereszteződések - de ölelésed 

melegét magammal viszem

az emberek közönye ellen.



 

 

 

 

Ne siess!



A természet nem siet,

mindennek ideje van,

és helye; a folyó sem

árral szemben rohan.



Mintha gyönyörű hattyú

úszna csendes vizeken,

békéjét sugározva

- méltóságteljesen.



Így merülök meg én is

nyugalmad tengerében,

s a Teremtő Erő tart

örök tenyerében.



Nem vitázom holnappal

mindent megterem a ma,

s lelki sebeket foltoz,

Hozzád szálló ima.  



 

 

 

Úgy ölelj!



Úgy ölelj, hogy lélegzetem

csak te halld!

Forró csókod égessen el

tűzzé majd.

Láng legyen a nyelved hegyén,

azzal gyújts

szívemben pisla mécsest, vagy

vigaszt nyújts. 

Törjön össze minden jéghegy

köröttem,

tán megnyílik még az ég is 

fölöttem,

hisz erős karod védelmébe

érkezem,

s reményem, hogy csak magam ellen

vétkezem.  

 

 

 

Hiába-pillanatok



Elég volt belőlem!

Többé nem akarok

már kedves szavakat,

hisz lassú tűzbe vész 

és halálba hamvad

minden jóakarat.



S közben fals életem

gyötrődik a múlton, 

rágódva perceken, 

amikor lehettem

volna jobb, s most talán

nem veszne életem



De megbánni már kár,

hisz eltelt száz és száz

hiába-pillanat,

s ezek többé már nem

változtathatók a

pergő évek alatt.



Bár előre nézek,

egyre jobban látom:

jövőm már megfogyott.

s a tengernyi öröm

mit egykor úgy vágytam, 

képzeletbe kopott.  

 

 



Bugyuta betűbilincs 



Borzongó bronzbarna bőröd, 

hevesen hevülve hozzámér, 

vadítón vágyteli véremtől, 

remegve ringatást remél 

a kettőnket kábító kéj. 



Mint morcos mama mérgelődöm, 

mert mézízű mákony mérgével 

szerelmes szívem szédíted, 

felvillanó fáklya fényében, 

világítasz vacogó véreddel. 



Tántorgó térdeim tőled 

kegyelmet könyörögnek kérve, 

türelmet tékozló testünk 

egymásban elevenen elégve; 

és sikoltva súgjuk a sötétbe: 

szeretlek! 

 

 

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ki kit?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2348987</link><pubDate>2006-08-18 09:19:29</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Nyugi, nem mentem át dadogóba.

Csak tanúja voltam egy jelenetnek, és megindult az agyam. Nevezetesen arról, hogy ki kit néz le.

Egy csendes napos délelőtt munkaidőben a betonlépcsőn sütkérezik a középkorú lakatosszaki. Lehet, hogy iszonyú mennyiségű lakatolnivaló van a műhelyben, de miért kapkodjon, sziesztázik a napon.Elmegy előtte egy másik, aki nem szaki, hanem szimpla teddide-szaladjoda segédmunkás, akit a diplomától több fényév, a hajléktalanságtól éppen egy paraszthajszál választ el, kinézetre legalábbis. Nos, a teddide-toldoda egy kézikocsit tol éppen, mert az a feladata. Megközelíti vele az útvonalat, ahol a feladatot el kellene végezni, történetesen egy rahedli enyhén gombefertőzött papírt kell selejtezés céljából a kocsira pakolni két íróasztalhoz szokott közalkalmazott előzetes anyagmozgatása és válogatása után, ugyanis az iratok szelektálása minimum adminisztratív munka. Zárójelben jegyzem meg,&nbsp;a két nőnemű közalkalmazott komoly akrobata mutatványok és súlyemelések árán kiválóan és hatékonyan teljesítette a maga feladatát, hogy úgy mondjam a maguk csendes egyszerűségével felnőttek hozzá.Teddide-toldoda megakad a magas betonlépcső előtt, és megkezdődik a küzdelem, hogy a kézikocsi gravitációját legyőzze, és a lépcső tetejére juttassa továbbgurítás céljából. A tőle éppen két lépésnyire szoláriumozó szaki mindössze a szemhéja gravitációját volt kénytelen legyőzni, és egyszer fel is pislantott, konstatálva az egyenlőtlen harcot teddide-toldoda és a fizika törvénye között. Ő tudta, ő szaki.Éppen ezért nem mondta, hogy - figyelj, fogd az egyik végét, én&nbsp; a másikat, oszt lódítsuk - óh, dehogy. Teddide-toldoda ezért pályát módosított, megkerülve a műhelyek épülettömbjét, a másik oldalról próbálkozott. Ott azonban a konténer állta útját. Nem fért el mellette.A helyzet reménytelennek tűnt, de nem volt az, mert feltűnt egy másik szaki (lehet, nem lakatos volt? talán asztalos) és ketten együtt előbb billentve (de úgy sem ment), aztán a konténer fölött átemelve megoldották gordiuszi csomót, illetve a kézikocsit. 

Eddig a látvány.Azon gondolkodtam két nappal később, hogy az egymás lenézése talán egyidős az emberiséggel. Talán ott a fán még más volt a hierarchia értelme és célja. Mert amióta az ember nem magányos vadász, hanem csoportokba verődött, azóta társadalom is van. És a társadalmaknak mindig voltak rétegei. És mitől réteg a réteg? Hogy egymás alatt-felett helyezkedik el. És a&nbsp;tapasztalat azt mutatja, hogy a réteg lehet bármelyik, mindig akad, aki lenézi vagy közömbösen elnéz felette, tökmindegy, hogy a társadalmi dobostortában hol helyezkedik el.Talán nem is biztos, hogy a diplomás nézi le a teddide-toldodákat.És ha nincs más, akkor bele lehet rúgni a kutyába is.........

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A szemközti ablak]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=2321980</link><pubDate>2006-08-12 16:52:25</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Lírai film értő nézőknek]]></description><encoded><![CDATA[Ferzan Özpetek, az Olaszországban élő török rendező neve szerencsére ma már nem hangzik idegenül az igényes film kedvelői számára. 

Jómagam két filmjét láttam, és rajongójává váltam. 

Most&#160;A szemközti ablak című filmjéről szeretnék elmondani egy-két gondolatot. 
Hálás vagyok Luna barátnőmnek,mert vette a fáradtságot, hogy telefonáljon, és felhívja a figyelmemet erre az alkotásra. 

Hogy mi ragadott meg a filmben? Nem mondhatom, hogy a történetfűzés nagyszerűsége, mert azt utólag lehet értékelni; amikor néztem, akkor eszembe sem jutott, mert vitt magával, mint egy csendes folyó. 
Ami megragadott, az a finom meglepetések sorozata volt. Az alakok és jellemük csodás kontrasztja. Az operatőri munka érzékenységét nem is említeném külön, ha nem lett volna olyan kiváló a maga eszköztelenségével, ahogy hátára vette ezt a nagyon humánus történetet, az észrevétlenségük ellenére kiemelkedő emberek életének epizódjait és nagy drámáit. Megragadott, ahogy összemosta a jelent a múlttal és a sejthető jövővel. 

Ami a fiatal házaspárral Filippoval, Giovannával és a körülöttük élőkkel megtörtént, bárkivel megeshetett volna, bár a végkifejlet nem biztos, hogy ilyen fordulatokkal következett volna be. 
Bárki találkozhatna az utcán emlékezetét vesztett idős emberrel, aki semmire sem emlékszik a Simone néven, és a sütemények sütésének fortélyain kívül. De talán bárki más nem venné úgy pártfogásába, mint Filippo, a fiatal férj, és nem oldódna fel törődő és bensőséges barátságban, mint Giovanna. 

A titokzatos öregember nélkül a szereplők talán sohasem tudták volna&#160;mélybe rejtett érzéseiket és reményeiket kimondani és megélni.Talán sohasem fogalmazódott volna meg bennük a hogyan tovább tiszta és felelősségteljes útja. 

A szépségen kívül a pátoszmentes katarzis Ferzan Özpetek ajándéka a néző számára.
&#160;
Itt részletesebben is olvashatsz a filmről. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Így jár az....]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2314620</link><pubDate>2006-08-10 23:04:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[....aki sokat gondolkodik. Mert már gondolkodtam az igazság relativitásáról. Arról, hogy az igazság mennyire nem ügy, hanem személyfüggő. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik számomra a kettős mérce is, amely azt eredményezi, hogy egyazon cselekedetet különböző személyeknél egészen másképpen ítélnek meg. Persze lehet azt mondani, hogy a szubjektív érzések befolyásolhatják a megítélést, de ez nem igazán igazságos.(?) Csak nagyon durva szemléltetéssel, egy rossz jegyért az egyik gyereket fél napra sarokba állítják, a másiktól legfeljebb a fagyit vonják meg. Ez a kettős mércével való mérésnek még a jobbik fajtája, mert a büntetés akkor is büntetés, ha mindössze a kedvezés megvonásából áll. Ennél kirívóbb az, amikor dícséret-alakot ölt, mert ebben az esetben már maga a tett minősül át. Tehát ugyanaz a rossz felelet és jegy, amiért az egyik esetben fél napig sarokban lehet állni büntetésből, a másik esetben a tanár, vagy egyéb körülmények hibája, és nem, hogy büntetést, de mindjárt vigaszdíjat lehet érte kapni. Akkor felvetődik bennem az, hogy mi húzódik a kettős mércével való megítélés hátterében. Mert valaminek lennie kell. Így viszont sem az igazságnak, sem a morálnak nincs semmi értelme. És ha az igazság és a morál elveszti a rangját és értelmét.... ....akkor mi van?]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Segítség!!!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2309086</link><pubDate>2006-08-09 21:14:22</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[No, semmi gáz... velem, csak elgondolkodtam megint pár dolgon. A múltkoriban történt gyerekbaleset kapcsán jutott eszembe. Balesetben meghalni mindig megrázó, váratlan, értelmetlen kortól és nemtől függetlenül. A gyerekbaleset azonban mindennél értelmetlenebb, nem is tudom, hogyan lehet ezt a legfelsőbb fokon kifejezni. Az utóbbi időkben sok, nagyon sok gyerektragédiáról hallottam, olvastam és a legutóbbi kapcsán komolyan elgondolkoztam. Maga a tény is elég hátborzongató, de a médiák jószokásukhoz híven még rá is tesznek egy-két lapáttal. A szegedi Tiszába fulladt gyerekre gondolok. Arra, ahogy emberek közömbössége kiemelt helyen szerepelt, és gondolkodóba estem a szituáción. Persze nem tudhatom pontosan mi és hogyan történt, hiszen párszáz kilométerre lakom, csak úgy vizualizáltam. Adva volt két kistinidzser gyerek, akik nem tudtak úszni, egy kísérő felnőtt, aki szintén nem tudott úszni, és egy csomó sütkérező és gyanútlan idegen. Több gondolatom támadt: 1. Két tizenéves korú gyerek vajon még sohasem hallott arról, hogy egy folyó még az úszni tudók számára is kiszámíthatatlan? Mit kerestek a vízben, ha nem tudtak úszni - jaaa, tudom, hogy meleg volt!!! 2. A kísérő felnőtt azon túl, hogy szintén nem tud úszni, sem megakadályozni, hogy a két gyerek bemenjen a folyóba, azon túl, hogy mástól várva segítséget kiabált, vajon mást is tett-e. 3. A közömbös emberek közül vajon mindegyik biztosan el tudta-e dönteni, hogy vajon nem hancúroznak-e a gyerekek, hanem fuldokolnak. S ha igen, kötelességük-e a saját életüket kockáztatni, lévén nekik is egy van, valószínűleg család is akad, és ők tudják, hogy a folyó veszélyes. Én nem ítélkeznék kapásból. Azon gondolkodtam, hogy talán a nevelésben némelykor kicsit átesünk a paci túloldalára. Minden azt szajkózza, hogy ne tiltsunk, ne korlátozzunk, mert akkor a gyerek jobban meg tudja valósítani önmagát, magabiztosabb lesz. Úgy érzem ez a megengedő nevelés át-átcsap abba, hogy a legminimálisabb félelem vagy veszélyérzetet sem neveljük bele a gyerekekbe. Vannak dolgok, amiktől igenis félni kell. Vannak dolgok, amik ha eszükbe is jutna, akkor azonnal az is lépjen működésbe, hogy attól félni kell. Mint például a folyó.... Vagy a kedves idegen bácsi.... Vagy az autó, ami sokkal erősebb.... és még sorolhatnék sokmindent. Persze, felelős a felnőtt, és felelős a média, amelyik a műsoraival olyan látszatot kelt, hogy sokmindentől nem kell félni, hogy sokmindent meg lehet tenni. Talán a filmekben átúszható a gyorsan sodró folyó..........]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tömeggyilkos vagyok?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2293590</link><pubDate>2006-08-06 17:28:58</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Nem vagyok buddhista, bár néha eljátszom a gondolattal, főleg olyankor, amikor rámtör a "szeretem az egész világot" érzés. Aztán meg örülök neki, hogy mégsem kell megtagadnom a hitemet, amikor olyasmire vetemedek, mint pl. a tömeggyilkosság. Mert most az voltam. Méghozzá nem is akárhogyan hajtottam végre, hanem egy Chemotox nevű harcigázzal, amikor is irgalmatlanul befújtam vele a szobát.A szobámat ugyanis megszállták. Egy diverzáns hadsereg. Betolakodók. Most persze megint felbuzdult bennem a buddhista, és azt mondja, hogy te kegyetlen dög!!!! - mármint én. Nem akarták elvenni a szobádat, te nyomorult, csak átutazóban voltak. Nem tehetnek róla, hogy olyan sokan vannak és olyan idegesítőek, de nem ártottak neked! Csak ott voltak. Repkedtek és zizegtek, és zöldek voltak. Nem, nem marslakók, nem alienek, hanem annak a földi fajnak a képviselői, amelyek nem éppen a szíved csücskei. Vagyis, nincs gerincük, fehér a vérük (vagy nincs is) és több lábuk van négynél, legalábbis azt hiszem. Nagyon kegyetlen az élet. Nem tehetnek arról sem, hogy levéltetűnek születnek, aztán amikor túljutnak a levélragasztós, -sorvasztós&nbsp;és csócsálós korszakukon, akkor szárnyra kelnek, nagyon-nagyon sok szárnyra, és belerepülnek a szádba, a szemedbe, a füledbe, szóval mindenhova, ha kiteszed a lábad a természetbe. Inváziós hadseregük ugyanis olyan stramm kis felhőcskékben szokott közlekedni, hogyha beletrafálsz egybe, hát lehet hadonászva prüszkölni.Tegnap este párás, nedves volt a levegő. És ahogy szokott lenni, sötét is lett. Mit tehet a csökevényes látású humanoid? Villanyt gyújt, főleg, ha némi szellemi táplálékot is óhajt fogyasztani. Nyár lévén nincs zárt ablak és nincs légkondicionáló, van nyitott ablak és függöny.Kis olvasólámpám fénye halálos csapdává vált, és a szobám lassan megtelt furcsa kaparászó neszekkel. A fényben elsüvítő árnyékok bebizonyították, hogy a megszállás íme megkezdődött.Megpróbáltam a trükköt, lekapcsoltam a lámpát és elaludtam.Reggelre kelve viszont elfogott a harci idegesség a látványtól, előbb a Chemotoxot aztán a porszívót ragadtam meg.Most vezeklésül azon gondolkodom, érdemes-e nyár hátralévő idejére szúnyoghálót is szereltetni, s vajon átfér-e rajta a repülő levéltetű, vagy vegyek még egy flakon Chemotoxot és békéljek meg a gondolattal.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Halálbalett (White Nights)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=2285049</link><pubDate>2006-08-04 19:50:54</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[A két táncos gyűlölködve nézett először  egymásra, de közös szerelmük a tánc   végül szövetségesekké csiszolta őket....]]></description><encoded><![CDATA[rendező: Taylor Hackford
forgatókönyvíró: Nancy Dowd, James   Goldman
operatőr: David Watkin
zene: Michel Colombier
vágó: Franz   Steininger, William Steinkamp
&#160;&#160;&#160;&#160; A film egy balettel nyit, amely mindjárt ízelítőt is   ad Barisnyikov zseniális tánctudásából. A balett Jean Cocteau egy műve alapján   komponált koreográfia, Az ifjú és a halál címmel.
A film története valójában nem sok, és nem is   különleges. Nyikolaj Rodcsenko (Mihail Barisnyikov alakítja) a világhírű orosz   balett táncos japán fellépésére utazva ügynökével és számos más utassal együtt   repülőgépével balesetet szenved. A gép Szibériában, egy katonai bázis   repülőterén végez kényszerleszállást. Rodcsenko pánikszerűen igyekszik   megszabadulni az okmányaitól a gép mosdójában, mindhiába.
A helyszínre érkező   tiszt előtt nem titkolhatja el kilétét, ugyanis az intelligens férfi látta őt   nem egyszer táncolni.
Ez azért veszélyes helyzet Rodcsenko számára, mivel   évekkel azelőtt Nyugatra disszidált, egy fellépése alkalmával nem tért vissza a   hazájába. Mint bűnözőt távollétében tizenöt év börtönre ítélték.
Hiába   ügynöke tiltakozása, az amerikai nagykövetség is nehéz helyzetbe kerülve, nem   tehet nyílt lépéseket. Mivel Rodcsenko váltig tagadott, mégis fogságba került,   de nem börtönbe, hanem egy Amerikából dezertált színesbőrű férfi (Gregory Hines)   és orosz felesége&#160; (Isabella Rosselini) őrizetére bízza a KGB azzal a   megbízással, hogy szerezzenek bizonyítékokat ellene.
Raymond&#160; az   amerikai hadsereg katonájaként hasonlott meg a gyilkolással együttjáró   hősiességgel, így a Szovjetúnióba szökött, ahol menedéket kapott, de megfigyelés   alatt tartották és burkolt zsarolással használták fel a KBG céljainak   megfelelően. 
Raymond is táncos volt, dzsiggel szórakoztatta a színházban a   közönségét.
A két táncos gyűlölködve nézett először egymásra, de közös   szerelmük a tánc végül szövetségesekké csiszolta őket....
Az egyik elszántan   készült a szabadulásra, a másik félelemmel ugyan, de követte a veszélyes   útra.......
A Halálbalett drámai erejét Lionel Richie (&#8222;Say You, Say Me&#8221;) és   Phil Collins (&#8222;Separate Lives&#8221;) dalai is növelik.


&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Pont, pont, vesszőcske]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2272446</link><pubDate>2006-08-02 12:29:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[.... így készül a fejecske. Ez egy gyerekmondóka, aminek alapján a kicsi gyerek megtanul pálcikaemberkét rajzolni.

Később persze&nbsp; megtanulja a pont és a vessző egyéb szerepét is, aztán egyszer csak hihetetlen módon meg is feledkezik róla. Vagy elfelejti, vagy egyszerűen nem törődik vele.

Elfelejti, hogy az írásban milyen lényeges, például, hogy a betűk a helyükön legyenek. Mert bizony nemcsak a pontokkal és vesszőkkel, hanem a betűkkel is gond van. És akkor még nem is érintettem a helyesírás ezernyi szövevényes szabályát. 

Sokszor gondolkodtam rajta, vajon a megtanulhatatlanság az oka, vagy egész egyszerűen a nemtörődömség, hogy annyiszor megbotlik a szemem olvasás közben, és rendszerint el is megy a kedvem a folytatástól.Mert a megtanulhatatlanság lehet ok, olyan sokfélét kell manapság észben (?) tartani, hogy ki az ördög tudja mindig eldönteni, mikor "j" és mikor "ly", mikor kell egyet vagy kettőt írni egy-egy betűből, és hogyan stb.

A technika azonban nem ismer lehetetlent. Akinek számítógép volt már a keze alatt, és használt már szövegszerkesztő programot, az tudja, hogy létezik olyasmi, hogy helyesírás ellenőrző program.

Akinek meg nincs olyan programja, az is járt iskolába, különben hogy a csudában tanult volna meg ennyire is írni, és ott megvetettek mindenkivel (ezek a tanárok már csak ilyenek, mindent megvetetnek a gyerekkel.... pardon, a szülővel) egyfajta szótárt, amiben nagyon sok magyar szó van felsorolva. Akadémikusok és nyelvészek kínlódtak éjt nappallá téve, és dolgoztak, hogy egy mankót adjanak a sántikáló helyesírás hóna alá. Már csak tiszteletből sem megvetendő némelykor, például annál a fránya j-ly dilemmánál belelapozni.

Mert szeretünk írni. Nagyon szeretünk. Mióta olyan egyszerű, hogy nem kell hozzá véső és kalapács, sőt toll és papír sem, csak a billentyűket kell pötyögtetni és ott az az áldott jel, a betű, amit mindenki ismer, talán még az is, akinek nemzeti nyelve más jeleket használ, mert ugye ez már egy civilizált világ.Ez olyan csodálatos dolog. Jelekbe öntve a gondolatainkat maradó nyomot hagyni. Van ennél szebb? Lehet, hogy van, de ez az egyik, az biztos.

A maradandóság, a láthatóság kétélű dolog. Nem mindegy, mit bizonyít.

Csak rá kell pillantani a leírt szövegre, mert hál&#8217; istennek nem kerget a tatár, vagy megnézni mi a csodáért hullámzik a képernyőn zöld meg piros csík.Aki meg nosztalgikus módon még lapozgatni is szeret....

Akkor kezdem újra: pont, pont, vesszőcske... és készen van a fejecske!

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ide nekem...!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2248388</link><pubDate>2006-07-28 10:21:31</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Mit is?&nbsp; naná, hogy az oroszlánt is.Szeretem a macskákat. Ez persze azokra a simogatható méretű, legtöbbször házimacskának titulált fajtára vonatkozik, amiből kettővel odahaza meg is osztom az életem. Vagy az övékét az enyémmel? Hmmmm..... jó kérdés.Nem ez a lényeg. Vannak ennek a fajtának nagyobb méretű, sőt királyi megjelenésű, természetű egyedei is, amik kimondottan tiszteletet követelnek és engem személy szerint valódi tisztelettel is töltenek el.Olvasok egy cikket, és nem kell hozzá különösebb fantázia meg ész, hogy tudjuk,&nbsp;a szavannák királyai, a dzsungelek portyázó éjszakai vadászai mit élnek át egy állatkert ketrecei közé zárva.Csak annyi empátia szükséges ehhez, hogy saját magunkat képzeljük el pl. egy lift lakójának életünk végéig. 

Az a kérdés vetődött fel bennem, hogy vajon szükség van-e manapság hagyományos értelemben vett állatkertekre, amikor a világ már az ágyunk szélére költözött a médiák által?Mert aki nem tudja manapság, milyen és hogyan él pl. a tigris, az tuti nem az állatkertben fogja megismerni és megtudni, mert ha legalább TV-re nincs pénze, akkor állatkerti belépőre sincs. 

Ember felügyelete alatt (mennyivel szebben hangzik, mint a fogságban?) csak olyan állatot tartanék, ami szintén az ember "üdvös" ténykedése folytán a kihalás szélére jutott.&nbsp;Sikeres szaporodás után persze megpróbálnám a visszavadítást, próba szerencse.&nbsp;A fajta megmentése egy időre, talán valamennyire kompenzálná a rombolást, ha meg az evolúció amúgy is kihalásra ítélte, akkor nincs mit tenni. C'est la vie.....

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sendiert - 2006. június]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5781695&amp;nid=2182473</link><pubDate>2006-07-12 19:30:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Kicsit absztrakt, de eredeti]]></description><encoded><![CDATA[Szeretem a fiatalokat azon egyszerű okból, hogy a legtöbbje még a maga eredetiségével, ösztönösen alkot. A gondolatok csiszolatlansága adja műveik értékét. Sok vita folyik a szép versekről, de nem szándékozom kritikusi pózban tetszelegni. Vannak szép és mégis semmitmondó versek, vannak elnagyoltan szavakba öntött meghökkentő gondolatok és eredeti ábrázolások. Mindenkinek szíve joga kiválasztani a neki tetszőt.Az utóbbiak példájának tartom Sendiert műveit. Sendiert olyan fiatalembernek tartom, aki remélhetőleg továbbra is megtartja ábrázolásainak absztrakcióját, és nem törekszik a "komfortos" költészet irányába.

&nbsp;

Groteszk Illúziók

Te mit remélsz?

Te mit remélsz?Boldog jelent?Szebb jövőt?Dicső múltat?Csakis a legjobbat?

Te mit remélsz- csudás élet álmába révedő -Szép családot, csintalan kacaju kölykökkel?Egy takaros házat a lugas közepén?Édes álomba ringató dalokat?Csakis a legjobbat?

Te mit remélsz?-Te csüggedt, te rémült szemű,Te gyönge, te árnyaktól reszkető -Akaratot? Erényt?Bátorságtól csurgadozó, teli szívet?Akadály nélküli holnapot?Őszinteségtől ragyogó tiszta szavakat?Őszinte, egyenes szavakat?Szavakat, ami furmányaival soha be nem csap?Csakis a legjobbat?

Te mit remélsz?- Ó,te szerelemben,vagy szerelemtől bűvöletben lebegő -Forró csókot, gyengéd karokkal melegen ölelőt?Egy jó szeretőt? Életfogytiglan tartóoszthatatlan egyérzést?Holtodiglani bizalmat?Csakis a legjobbat?

Te mit remélsz?- Te, ujjaid tördelő, tenyered véresre dörzsölő,számitó, reménykedő -Fortuna áldásos csókját? Sok sikert?Hogy halmozzon az élet el téged csupa-csupa jóval?Mindazzal,amit az élet megadhat?Csakis a legjobbat? '

Jaj te! Te! Te mit remélsz?-Te mit remélsz állandóan őrületig szenvedő-Bárcsak elbocsátanák láncba vert sorsod,prométheuszi életed?&nbsp; Pedig te nem ezt érdemelted.A kígyók a lábaid előtt tekeredtek,S nem tudhattad mikor marnak.Büntetnek! Mert megmutattad,átadtad mindenkineka szívét s lelkét melengető tüzet.Mert felvérteztél sok tudással és érzéssel.

Mit remélsz?Törött szárnyú keselyűket! Tompa csőröket?Hogy ne tépjék, ne szaggassák újra és újra a léped?-S ordítod, kíntól zúg a szádból a szó!-Ne bántsátok a boldogtalant!Igazságot a mának!Csakis a legjobbat!

S kérdik, mit remélek én?Aki koptatja a tollat, aki felvési e szavakat,Aki lebetűzi, mit remél.Az álmokba révedt, árnyaktól reszkető,Szerelemben lebegő, számító reménykedő,Állandóan szenvedő EMBER.Mit is remélhetnék én? Mi mást?Csakis a legjobbat!

***&nbsp;

Mi ketten!Fotográfia

Ha hiányzom,tekints erre a képre,Hisz én is ezt teszem,Sokszor csintalanul újra meglopva az érzéstÉs éld át azt a pillanatot,Mikor e merengő sóhajt kicsaló fotográfia született.

Mikor csak állt az idő,S szerető karjaimmal átöleltelek,És hozzád bújtam, mint egy ijedős kisgyerek.&nbsp;Szemünkben lágyan elmosódva,Tekint vissza ránk a szerelemMikor csak állt az idő!

És nem létezett terheivel rohanó világ, se rémisztő zűrzavar,se magányba hulló csend.Se bús, barna félelem,se mindent megrontó kusza értelem.

Csak a kellemes melengető érzés,Csak a szavakba nem fojtható pillanat.Csak mi kettenEgymást szeretve, mosolyogva, boldogan.***&nbsp;Hány évig?

Születésedkor köldökzsinóron lóg e világ,de felnőttél már és látod,hogy kutyalánc!Láncon lógna e világ?Hány évig élhet egy ember a földön?Hány évig harcolsz, akár véres kézzel:a tisztaságodért,a becsületedért,az igazságodért?Hány évig álmodsz, bámulsz, nézel a semmibe?Tényleg! Hány évig bámulsz fölfelé,hogy észrevedd ott az ég!Hány évig kell, hogy fogják a kezed, hogy észrevedd,van még, aki tiszta szívből szeret.&nbsp;Hány szem kell ahhoz,hogy átláss a kőfalon?Hány fül kell ahhoz,hogy halld más mit zokog és megértsd?Hány évig raboskodik a torkodba visszanyelt szó?Hány évig rántod el fejed, mintha nem láttál volna semmit sem?! 

***&nbsp;Egyszerű szavak, amik kimondanak engem

(beszélgetés egy magam mellé ültetett gondolattal)

Üres vagyok, mint egy kiivott borosüveg,Amit csak a levegő tölt be.-Miközben fogyott, mámora bódítóan éltetett.-

Megakadtak az üres szavak a térben.

Boldogság - még mindig kergetem,Bűn - kiélvezhetem,Szerelem - néha aludt mellettem,Kérdések - összezúznak vele,Válaszok - néha meglelem őket,Bánat - összeszorít, úgy ölel.

Üres vagyok,mint egy íratlan füzet,Aminek lapjai magányosan üresek,-Egyszerű szavakat írok bele,de elnyeli mindet.-

Boldog vagyok!Csak ezt a stagnáló bizonytalanságotkergetné el valamiféle jöttment ismeretlen.

Ó, látjátok mennyire tökéletlen az ember,Sosincs megelégedve az adott Édennel,Mindig többet és többet akar!Hiába van a fénylő külső, az ember mindig belülről rohad.Engem nem téveszt meg semmi sem.

S jönnek a félkarral ölelő emberek,akik néha szeretők, s néha félszegek.Már ujjaim közt a cigaretta is csonkig égett,-Mennem kellene!-

Ó, látjátok milyen félve-ocsúdva reszketekMikor belenézek a pocsolya tükrébe?-Dühöngve, önelemezve leköpöm magam-Már azt sem tudom, hogy igazán ki vagyok.(A saját gondolataim sem ismerem).

S végre jönnek a kétkarral ölelő emberek,Kik levetik gyászos öltözetem.Igen, titeket nagyon szeretlek,Bár csak én is úgy szerethetnék, mint ti,Mint én réges-régen,Mikor a tükörbe néztemS kimondtak az egyszerű szavak.

ajánlásVicusnak mert segített a vers kivitelezésében.

&nbsp;****

Mozdulat csendéletben

Ülök a szobámban a székemen,kint az utcán zsibongó gyermekek felhőtlenkacaja jelzi nekem a régelmúlt boldogságot.

Az őszi napfény sebesen verődik be szobám ablakán,mint megszámlálhatatlan szentjánosbogár,seregként, kik vetekednek zugom félhomályával.Testem akadályként töri meg sürgető dolguk,néhány megbotolva bennem átvetődik rajtam,és árnyékot vet a még meglévő világosságba.

Én csak dermedt jégszoborként,mozdulatlanul, csendesen,meredten merengek a semmibe.Szobám látszólagos rendje halott,mint megannyi érzés,ami íróasztalom fiókjában, zűrzavarban hever.

Nagyokat sóhajtok, és tüdőmbe préselt, jelen boldogtalanságom éltető levegőthalk szuszakolással kiengedem.Sóhajom kapaszkodik a plafonon.

Megtöröm a csendéletet,kezem gondült arcom felé terelem,üveges szemekkel böngészem sorsom két tenyeremen.Már párnámon sem lelem azt a nyálrengeteget,ami régen édes álmom jelezte.

Hervad bennem egy érzés,mint kertemben pompázó legszebb virágom szirmai,ki utolsó napfény szomját oltja és ontjanyárittas szerelmes illatát.

Testembe temetkezik lelkem,értelmetlen magányban találva nyughelyet.Ajkaim lassan rezdülve rebegik esztelen helyzetem.Mélyen tekintek az előttem álló űrbe,ahol a múlt a jelen és a jövő,mint illúziók, két szemem előtt lebegnek.És az egyikben látom,hogy a táj szikrázó virágmezei kopár télbe temetkeznek.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[csak egy skicc]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2170539</link><pubDate>2006-07-09 22:25:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Tegnap reggel, utazás közben felskicceltem pár gondolatot, csak útravalónak.Például azt, hogy ma már nem bosszankodom semmin. Mindent - a kellemetlent és a kellemest is - úgy tekintek, mint élményt. Legfeljebb úgy kezelem mint valamit, amit nem tudtam, vagy nem akartam másképpen megoldani, hanem hagytam az adódó formában történni.Bár skiccnek tűnik, ha belegondolok, mégis nagy dolog. Talán a harmónia egyik alapköve.Élmény volt a szombati gyorsvonat, mivel nem úgy alakult az életem, hogy a kocsin járók kasztjához tartozom. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya. A vonatra szállva az első benyomásom az volt, hogy a cél Siófok helyett maga a túlélés lehet, a vigasztaló a végesség tudata, és hogy a cirka két óra bárki életében&nbsp;még a tűréshatáron belül van.Ez a gyorsvonat azokból a kék vagonokból áll, amit talán a rendszerváltás óta ( vajon miért? ) nem takarítottak ki.Megfigyeltem, hogy a vasúti kosznak jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető szaga van.Egy&nbsp;mai tisztaságmániákus azonnal kómába&nbsp;esik a gondolattól, nem iszik a forró kánikulában sem, hiába beszél minden média legalább két literről naponta, és imádkozik, nehogy az anyagcseréje kiszúrjon vele, mert inkább kiszárad, vagy a pórusain át izzadná ki a kiválasztott sárga folyadékot, minthogy kimenjen egy ilyen vasúti toilette-be. Éppen elég lehetőleg keveset mozogva üldögélni a ki tudja mit rejtegető kárpitos ülésen, és azon gondolkodni, hogy nincs választás a két rossz között.&nbsp;Mert a két alternatíva a &nbsp;"sohanemtisztítjukki" bársonyülés, vagy a "fenekedráragad" műbőr. És hirtelen eszedbe jutnak a régi jó szellős, lakkozott lécekből összeállított fapadosok, és azt mondod, ott egye meg a fene a puha luxust, és Mr Pullmannt. A másik, ami eszedbe jut, hogy vajon miért is kell mindezért ennyit fizetni? Persze azt is le lehet ilyenkor szűrni, milyen sok embernek nincs autója, mert kétlem, hogy merő mazochizmusból szállna valaki fel nyáron egy ilyen gyorsvonatra.Itt eléggé méretesnek tűnik az autótlan társadalom, a pesti csúcsforgalomban pedig érdekes módon ennek éppen a fordítottja látszik igaznak, vagyis, hogy rajtam és még pár emberen kívül mindenki autóval jár és büdösíti a várost. Érzéki csalódás volna? Hm, lehet.Az élmény alapján visszafelé jövet a kielégítő választási lehetőségek közül az intercityt választottam némi plusszért. A kocsik ifjak (még nem volt idejük masszívan megkoszosodni) és kondicionáltak, bár volt néha, mikor ezt nem éreztem, és a választható&nbsp;dohányzó és dohányzó kocsi közül a&nbsp;dohányzót választottam. Szerencse, hogy a mellettem ülő hölgy udvariasan megkérdezte tőlem, nem zavar-e ha rágyújt, s miután én is udvariasan nemet intettem, mindössze egyetlen szál cigit szívott el az orrom mellett. Hálás voltam érte, sőt meg is értettem mert ideges volt, eléri-e a csatlakozást majd, ha Kelenföldről még átevickél a Keletibe. Remélem sikerült neki.A másik érzéki csalódás már inkább olyan verbális dolog, mert azon morfondíroztam, miért nevezünk vonatokat személynek, gyorsnak, vagy expressznek, mert a gyanútlan utas mindjárt a sebességre asszociál a személyt leszámítva, de a két utóbbinál biztosan. Márpedig a sebességhez egyik vonatfajtának sincs semmi köze. Ezt biztosan állíthatom. A lábzsibbasztó üldögélés utolsó néhány kilométerénél már vánszorgásnak tűnik - mert az is.Dehát utazni jó, meg muszáj is, mert navigare necesse est, meg ne kössön engem röghöz senki. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[szellemképes demokrácia]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2159408</link><pubDate>2006-07-07 08:55:56</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Az intézményben, ahol dolgozom minden évben van egy ünnep, amikor a szakma hajdani nagynevű alakjára emlékezünk.Az ünnep lehetőséget ad arra is, hogy a szakma dolgozóinak túlnyomó része szűkös havi javadalmazása mellé csekély kiegészítést kapjon. Legalábbis ez így volt évekig, de a változás mindenféle politikába begyűrűzött, így az általános elismerés vagy nevezzük így: köszönet a munkánkért, elmaradt.Valamikor régen a kiemelkedő munkát végzőket egy oklevéllel is jutalmazták, amire díszes betűkkel rá volt írva Kiváló Dolgozó. Hogy mennyire takart valóságos értéket, az egy másik lapra tartozik, nem ezt szeretném itt taglalni.Csupán annyit, hogy az ünnep alkalmából most is van jutalmazás, jóval szűkebb körben, amit ünnepélyes körülmények közt egykét óra alatt lebonyolítanak.Ez eddig rendben is van, a demokráciában eddig nem igazán esik csorba, hiszen a szoros szakma dolgozóin kívül elismerik a szakmai tevékenységet kiszolgálók munkáját is.A szellemkép egy apróságban jelentkezik.A kitüntetetteket a díj átvételekor virágcsokorral köszöntik a közvetlen vezetőik vagy munkatársaik, és ez idáig még mindig nagyon gyönyörű, hiszen legyen ünnep az ünnep. "Vasárnapi ruha" és virág.De.Vannak, akik saját zsebből, munkatársak által összedobott pénzből állják a szebbnél szebb, és valljuk be ma már borsos összeget kitevő virágcsokrokat, de vannak néhányan, akik az intézmény pénztárában elszámolják ugyanezt.

Nem nehéz kitalálni, ki lehet az a néhány kivételes személy.

Ettől szellemképes nekem ez a demokrácia.

&nbsp;

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[régiúj szerelem]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=2081755</link><pubDate>2006-06-21 15:53:26</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Amikor a kezembe veszem, mindig eszembe jut Apu.Imádott fotózni, de ezt már írtam valahol. Arra gondolok, hogy ha most itt lehetne, vajon mit szólna a modern technikai vívmányokhoz, köztük a digitális fényképezőgéphez.Nincs mese, teljesen apámra ütök, még a hobbiink is hasonlóak, nemcsak a természetünk.Most fotózom, imádok fényképezni. Persze egyenlőre azt fotózom, amit a környezetem tálcán kínál az orrom elé, még csak ott tartok, hogy igyekszem elfogadható képet készíteni. A fotózás is művészet, és sajnos nem vagyok művész, csak műkedvelő. De nagyon kedvelő. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Enigma - 2006. május]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5781695&amp;nid=2000909</link><pubDate>2006-06-03 17:13:35</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[... milyen abszurditás kell ahhoz, hogy zseniális teremtődjön]]></description><encoded><![CDATA[Vannak örök rejtélyek. Pédául, hogy milyen csillagállás, vagy a géneknek milyen kombinációja, vagy éppen milyen abszurditás kell ahhoz, hogy zseniális teremtődjön. A zsenialitás különleges adomány, amivel nem egyszerű az élet. 

Rejtély. EnigmaCsupa kisbetűvel, pontok és vesszők nélkül, hevenyészett helyesírással lépett elém. Mióta olvasom és találkoztam is vele, mindig valami megfoghatatlan áll össze előttem. Az ifjú és az ősi, egy csecsemő arcára vésődött mély ráncok sajátos vegyülete, húsz év alatt megélt több emberöltő. 

Enigma Rejtvény.Bárhová is nyúlok az írásai között válogatva, nehéz mértékletességre intenem magam, legyőzni az "ezt is, ezt is" érzését. 



*****

dalok falevélzörgésre

-lassan, tünődve, őszre készülve-titkok

(megtartok pár titkot rólad)

új rend, új formaén arccal borulva a porba:savat ittam üres gyomorra.és mosta sarkad mardosommíg másik lábad nyakamon tipor.marásom nyomát örökké viselni fogods ha agyadból törölni is kívánod, szíved sötétkamrájamindig előhívja a képet.újra.

(és én közben megtartok minden titkot rólad)

nélküled

pillangóláb hűs ujjaid kenik elbőröm mintáját.én őriztem tested kulcsaits én löktem gyermekkorod hintáját.kirepültél az ablakon mikor kelletts az utcán elmentél kéregető kezem mellett.meggyógyulni csak veled; élni csak nélküled lehet.

száz év magány

mint simogatózongorajátékúgy hiányzik érintésed.

gerincemen improvizáló ujjaidminden idegszálamat pókhálóként feszítik kia szoba eldugott pontjaibaahova a fény csak árnyék formájábanjut el száz év magány után talán.

szabadság

kezemben tartom keskeny alakod,rám nézel, nem érted s fejed vakarod.kezemben tartom keskeny alakod,rád nézek,leteszlek, hisz, biztos ezt akarod.

ambivalencia

utánam nyúltálpedig lökni akartálén kitéptem magampedig maradni akartam

&nbsp;

****könyörgés

gondolatban volt már, hogy elvesztettelek néha kerestem a percethogy elfelejtselek.összementem egész kicsire,mégsem lettem gyerek;csöndes köveken zúzom véresrenagy komoly fejemet.félek.anyám azt mondta ilyen az élet.egyszer egy jó tanácshogy néha kevesebbet reméljek.most mégis kellenél.de el nem érlek;egyedül tévelygekés rám szakad az ég.nem vigyáz rám semminincsen aki véd.utánad nyúlnék:de kezem mást talál;ajtókat látok csukódni,kattan a zár;állok az őszben talpig feketébenpusztul a nyár.

te ismertél.neked kigomboltam szívemet.megnézted jól,azt mondtad, pont ezt szereted.melengetted lelkemet.de menned kellett,és én nem mehettem veled;egyedül pofoztam félre a szeleket.

most itt vagyok.innen látni a telet,érzem hogy jönnek a csillag-hidegek.te lázas vagy még,azért érzel néha meleget.indulnék hozzád,de most mozdulni se lehet;tárcsáznám a számod,de nem találom a nevedet.

segíts!csak még egyszer ha lehet;a csodát együtt mentsük meg,emeld fel fejemet.ne a számat figyeld,az most csak dadog.ne is a kezem,az is csak üres papíron andalog,dőlöngélnek e szegény sorok.

segíts kérlek!hogy elfelejtsem a sebeket.főleg hogy ne okozzak még többet.hitesd el még velem,hogy máshogy is lehet.

most még egyedül fekszem,még mindig álmodok veled.az emlékedtől kelek,de ezt így sokáig nem lehet.kérlek tedd,hogy szeressem még az életet.vagy ha más nem marad,legalább nekemőrizd meg a könyörgésemet.*****madarak

csukott szemmel járokbotladozomkerülgetem a szerelem roncsaithogy hattyúként születtünk az bizonyosmindenkin látom fehér szárnycsonkait

de bólogató galambfejek lettetekszétszórt szivemen tipegveburukolva körbevesztekcsipegettekés nem engedtek dél fele

én úgy mennék pedig innenmesszireaz út rémlik még valahol belül ott bújnák el jól melegbenfészkibeannak aki hazavár s nekem örül

jaj de varjakká váltatok feketéns kivájtátok a szememmost már semmit se látoktollaimat elhordtátok egyenkénteltörtétek a szívemcsak csukott szemmel járhatok

néztek, itéltek, jóllaktok, változtok;majd elhagytok és messze szálltokén nézlek benneteket és várokmajd egyszer újra hattyúvá válok.*****fél percnyi messzeségbe

megállok tőletekfél percnyi messzeségbe.elég ne továbbunlak benneteketrólam gondoskodókostobákhogy mertek formálni jogothogy belőlem óriás törpét faragjatok.a bor magába forrs a szőlőnek érnie kell- megálltam fél percre tőletek -kár, hogy kinevettek.*****tükrök és csendek&nbsp;tükrök és csendek maradtak utánadde nélküled se nem látom, se nem hallom magamat&nbsp;ahol nekem kellene állnom,ott te vagy és most újramegvonhatod válladat&nbsp;állok mögötted a sorbankoldulok és remélek,ha találkozunk, ígérem viselkedek&nbsp;de titokban dédelgetem szép önérzeted; jó neked, hisz nyitott szemmel továbbmenni &nbsp;az a te művészeted.*****tájkép csata után

kilovagoltál belőlembüszkén, szabadon.én maradtam görbén,és nem tagadom;&nbsp;reményeimre fagyotta márciusi jég.s benne maradt az arcod; milyen hideg, milyen szép.&nbsp;ha nézem visszanéz még 'tényleg szerettél?' de ha kérdezem már nem beszél.'most miért felednél?&nbsp;egy korszak voltam?s ez milyen kevés;nem is szerelem volt ez,csak kisérletezés?']]></encoded></item><item><title><![CDATA[Luna Piena - 2006. április]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5781695&amp;nid=1873937</link><pubDate>2006-05-03 11:19:52</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[A sejtelmes Hold, vagy a szabad Farkasasszony? ]]></description><encoded><![CDATA[Mindig azt vallottam, hogy a bölcsesség nem kor függvénye. Szeretem a bölcs fiatalokat, van és volt is szerencsém ismerni nem egyet. Talán már két éve is van, hogy megismerkedtem egy fiatal lánnyal. Mindamellett, hogy magán viseli a fiatalság minden ismertetőjegyét, van olyan tulajdonsága is, ami nem minden korabelire jellemző. Oda kell rá figyelni. Nemcsak rendkívül sokszínű tehetségére, hanem váratlanul megnyilvánuló érett gondolataira és meglátásaira. Az interneten Luna Piena néven publikál. Személyes honlapját megtalálhatod barátaim honlapcímei között.Az ő műveiből válogatok most csokorravalót, s elismerő szavaim helyett szóljanak a versek, prózák, s olasz nyelvből való mesteri fordítása.

Más világFenyőfa vagy - büszkén égbenyúló.Otthonod bércek havasa,szomjad fürge patak oltja,és idegen neked arcom toszkán mosolya.Fügefa vagyok - napfényben heverő.Engem a tenger és a síkságvégtelenje nyugtat,és nyomaszt a hegy felől suttogó erdő.Fák vagyunk - gyökerünk kötött.Más táj és más világ,de néha a múlt ejt ránk harmatcseppet,és felsajog gyümölcsömbe fúródott tűleveled.Inverziómintha ősidők ótaérezném, hogy vonzáss taszításeleve elrendelt foglyalétünkde közelednek a pólusokegybeolvad pozitívs negatívtöbb kört nem futsz, s nem futokértünkmegszűnik az óvó mágneses térhamuvá ég szeretets gyűlöletmégis azt súgod, nem kell többéfélnünkinverzió &#8211; kicserélt világmegváltoztunk kívüls belülde a Föld forog tovább:(túl)élünk!Világvándor(om)Lépted vörös sivatag mindent belepő homok szele,Arcod fjordok által ölelt öböl csillanó tele.Illatod a végtelen óceán kéklőn sós hulláma,Csókod távoli, tágas sztyeppék hívó borzongása.Szerelmed kitörő vulkán forró lávatengere,Emléked hervadó cseresznye sziromerdeje.Jövőtlen merengésLéted nem szúrja bordámba lélegzetvétel,és már a múlt sincs jégcsap-ujjaim között.Mégis érintetlen mered rám az étel,és ólomfáradtság ül meg szemhéjam mögött.

&nbsp;A várakozás kádjában kihűlt a forró víz,a szerelmes boldog jelen másokra igaz.Az én számban a jövő kesernyés mellékíz,csak a meg nem fogant fiam mosolya vigasz.

&nbsp;Félbehagyott könyv felett merengek csöndben,a távolba ragadt hangfoszlányok utol nem érnek.Bénán, süketen, félvakon toporgok a ködben,és varjúkárogásom lett a legszentebb ének.

&nbsp;

&#8222;Szaladj! Szabad vagy!&#8221;

&nbsp;

Eldöntöttem, hogy szabadon engedem. Olyan régóta élt már bezárva.Nem mintha ketrecben tartottam volna, illetve csak nagyon ritkán, inkább félvadnak nevezném.Eleinte félénk volt és riadt. Aztán egyre bátrabban lépegetett a biztonságos körön kívül is. Naiv volt és tapasztalatlan, de később tanult a hibáiból. Kétszer ugyanabba a csapdába nem lépett, legfeljebb hasonlóba. Volt hogy megsérült, hogy fájdalmai voltak, de mindig kiszabadult a kelepcéből. Megesett, hogy hónapokig nyalogatta sebeit visszahúzódva, aztán is csak óvatosan indult felfedezőútra. De végül győztek az ösztönei, és vadászni indult, mert erre született.Mostanában úgy tűnt, mintha felnőtt volna. Éretten és bölcsen döntött. Önálló lett. Már nem féltettem. És csak mosolyogtam a szavakon, amiket mások mondtak rá. &#8222;Különc.&#8221; &#8222;Javíthatatlan.&#8221;Pedig csak önmaga volt &#8211; természetes valójában. Nem jó és nem rossz, csak ő.Régebben alig hallottam a hangját, de újabban értettem és éreztem is. Már tudtam, hogy nem fog elveszni a vadonban, mert erős, és mert hisz.Teleholdas éjszaka volt, amikor kitártam neki a kaput és a fülébe súgtam:&#8222;Szaladj! Szabad vagy!&#8221;Pár lépést előre futott, aztán megtorpant és visszanézett. Tudtam, hogy nem búcsúzásképp. A szemeiben csillogó fény azt üzente: &#8222;Veled vagyok, hozzád tartozom. Ha önmagadba nézel, mindig megtalálsz. Én vagyok az ősi éned, a zabolátlan, vad, önálló ösztönöd. Én vagyok a lelkedben lakozó farkas asszony. Én te vagyok!&#8221;

&nbsp;

Daniela Raimondi: Szalóme (Salomé)

Uram, csak neked táncolok.Lábad elé újabb fátyol repül,s hasam fuvolák és gitárokhangjára ívben megfeszül.Árnyék vagyok &#8211; a bűn körébe kúszokKígyó vagyok,gazella &#8211; kezeid közül kicsúszok.Szememben fekete éjés ezer vágy az ajkamon.Újabb fátylat szakíts,majd egyet még!Engeszteld ki haragom!Fehér tarkójába mártsd e pengét!Megbocsátást hordoz a keze ésszájából egy angyal szól.De én nem félek a halál kiáltásától!Szabadíts meg ettől a szomjú vágytól!Ne késlekedj, hallgasd:neszeznek a tücskök a réten,nők a hálófülkékben.Az utolsó fátylam is tépd össze!Zúzd szét az ereit mindörökre!S a sötétségből énfehérenés könnyedén,mint új pirkadat kiemelkedem.Uram, csak neked táncolok,és szorítom kezeim közt fejét.Szeme még a halálban is engem néz.Hajával végigsimítom az arcom,miközben a száját sírva csókolom.

(olasz nyelvről fordította)

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=1873558</link><pubDate>2006-05-02 23:44:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Senki sem mentes az évszakok hatalmától, azok évenkénti születési, fejlődési és hanyatlási ciklusától.]]></description><encoded><![CDATA[Még az a két szerzetes sem, akik a hegyekkel körülvett tavacska mellett osztoznak egy remetelakon. 

Az évszakok változása nem csak a természetre, hanem a benne élő emberekre is erős hatást gyakorol. Felpezsdít, energiával tölt meg, sebeket gyógyít és elmélkedésre késztet.

Az öreg szerzetes vigyázó szemei előtt, egy gyermekből lassan fiatalember lesz, aki megtapasztalja az ártatlanság elvesztését, amikor a játék kegyetlenségbe torkollik... a szerelem ébredését, amikor egy nő belép zárt világukba... a féltékenység és a megszállottság gyilkos hatalmát... a megváltás árát... a tapasztalat adta felvilágosodását.Éppúgy, ahogyan örök az évszakok váltakozása, úgy lesz a remetelak mindig a lélek otthona a jelen és az örökkévalóság között lebegve...rendező:&nbsp;Kim-ki-Dukoperatőr:&nbsp;Baek Dong-hyeonDíjak: 2003. Locarnoi Nemzetközi Filmfesztiválon négy díjat nyert: C.I.C.A.E. díj, Don Quijote-díj, Netpac-díj, A fiatal zsűri díja; 2003. A San Sebastiani Nemzetközi Filmfesztiválon Közönségdíjat nyert.Bemutató dátuma: 2004. május 13. Forrás: port.hu]]></encoded></item><item><title><![CDATA[szellemi prostituáltak]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=1851308</link><pubDate>2006-04-28 12:04:52</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[A munkahelyemen gyakran szól a rádió.

Azt hiszem, talán rádiók függvénye is , hogy milyen csatornák foghatók rajta. A 



csatornakiosztásokban pedig biztosan van valami turpisság, hogy 



legjobban a kereskedelmi csatornák jönnek be. Bárhova mozdítom a 



keresőt, mindig valamelyik ontja rám épp az aktuális "műsorát".

A műsor:  elképzeltem magamban nem egyszer, ezeket a műsorokat hogyan 



lehet a legegyszerűbben elkészíteni, csak némi tudás és megfelelő 



technikai felszerelés kell hozzá. Talán elég egy lakótelepi félszoba, vagy egy box 



is, végtelenített zenei összeállítás, amit odavissza játszanak 



reggeltől-reggelig. Előre felvett telefonos- és/vagy nyerőjáték, és a 



jópofizós humormentes ökörködés. Sőt, megkockáztatom, hogy az egymás 



mellett fekvő félszobákban, boxokban más-más rádióscsatorna működhet, és átadják 



egymásnak főként a zenei összeállításokat. Nem egyszer fordult elő, 



hogy a keresőt odébb tekerve ugyanazokat a zenéket hallhattam. Hmmm...

De nem is ez a lényeg. Ki nem szeret minél kisebb energiabefektetéssel 



nagyot aratni?

Ami sokkal jobban elszomorít, azok az általam szellemi prostituáltaknak 



nevezettek. Azok az intelligenciának nem a legalacsonyabb fokán állók, 



akik az évek során beléjük fektetett szellemi és anyagi energiát (itt 



iskolára, egyetemekre és diplomák különböző fajtáira gondolok) olcsó... 



az olcsónál is olcsóbb szövegelésre váltják a népszerűség és a 



népszerűség egyenes vonzata, a PÉNZ kedvéért.

A szellemi prostituáltak megvetendőbbek a szememben a hagyományosan 



prostiknak nevezetteknél. Miért? Mert azok csupán saját testükkel 



kereskednek, míg emezek más szellemi energiáját és tudását asszimilálják, 



és utána felhasználják a sajátjukkal vegyítve.

Hogy igény van rá? Meglehet. De a tanulás és az intelligencia nem 



építésre való?



]]></encoded></item><item><title><![CDATA[kronoszkóp]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=1840911</link><pubDate>2006-04-25 10:16:54</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[

Szédületes találmány. Vasárnap találkoztam vele aquincumi nézelődésem során.Olyan szerkezet, mint egy másik -szkóp, azaz a periszkóp, és hasonló a funkciója is. Egy másik, adott helyzetben és időben láthatatlan helyre enged betekintést. Míg a periszkóppal egyik dimenziót, a teret fürkésszük, a kronoszkóp nevében már benne van egy másik faktor is, az idő dimenziója.Régi téma, szabad-e régészeti romleleteket rekonstruálni, nem mennék bele, ez szakmai kérdés.  A látogató vizuális igénye általában nem elégszik meg alaprajzokkal, bokáig vagy térdig érő csupasz kőhalmazokkal. Hogy valaki ezekbe belelásson épületet, az megint szakma.És akkor jön a kronoszkóp.A benne levő szoftver valósághű épületeket emel a romok fölé, mintegy belehelyezve őket az éppen aktuális látási viszonyokba. Napállás, felhő, stb. Így már nem kell akkora építészeti tudás, hogy elképzeljük a már nem létezőt.Az élet kronoszkópja az emlékezés .   

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[megvilágítás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=1817035</link><pubDate>2006-04-19 21:18:26</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Tapasztalatok. Mércék. Felülvizsgálat.Van úgy, hogy másképpen állítjuk be a megvilágítást, ahogy a fővilágosító is kiemel a fény fókuszával egy jelenetből bizonyos részleteket. Más fényben más hangsúlyt kapnak az egyébként homályba vesző darabkák.Ezt megtesszük a saját életünkben is nem egyszer, csak tudni kell hol van a reflektor kapcsolója.Ma van a férjem születésnapja, és az jutott eszembe, hányszor gondoltam az elhagyására, amikor boldogtalan és nyomorult voltam miatta.Majd voltam szerelmes, és szerettem volna, ha engem is szeret, akit szeretek, és végül gyűlöletet kaptam.Ma nem gondoltam erre.Ma nem gondolok sem szerelemre, sem gyűlöletre. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[a túlzásokról]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=1814680</link><pubDate>2006-04-19 14:53:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[A művészlelkek más hőfokon működnek, mint a nem művészlelkek. Nem kell túl nagy elmének lenni, hogy ezt megállapítsa valaki. Ha nem így volna, nem lenne művésznek nevezhető, legfeljebb ügyes iparosnak.Valamelyik nap gondolkodtam a "sok", és a "nagyon" jelentésén. Mert a hétköznapok emberei is gyakran esnek túlzásba, amikor valaminek az átlagostól eltérő voltát szeretnék kifejezni.Például, amikor sok boldogságot kívánunk, azt az adott pillanat felfokozott hevében kívánjuk, holott az embernek elég maga a boldogság is ahhoz, hogy boldog legyen. Amikor a szerelmünket, gyerekünket nagyon szeretjük, ez megint a pillanatnak szól, mert elég egyszerűen csak szeretni. Hiszen a dolgok egyszerű, elégséges mértéke is a legtöbbet jelenti.De az ember túloz, mert azt hiszi, hogy a túlzások többet jelentenek, és úgy gondolják, hogy nem elég az elégséges.Művészlelkekről szóltam, akik az érzések végletességeiből táplálják művészetüket. Tőlük hogyan értelmezzük a túlzásokat? Vegyük egyszerűen eszköznek, ábrázolási módnak? Vagy vegyük igaznak? Vegyük hamisnak? Nehéz dilemma, hiszen a művész más hőfokon ég, és más hőfok fagyasztja jéggé.Kételkedjünk, gyanakodjunk minden túlzó megnyilvánulás láttán? Hiszen az élet maga racionális, és középúton halad az érzelmek tekintetében is a kezdettől a végig. Olyan kevés köze van felsőfokhoz, a túlzásokhoz.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Jézus Krisztus Szupersztár]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5771182&amp;nid=1801839</link><pubDate>2006-04-16 19:10:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[A világ legnagyobb misztériuma - rendhagyó bemutatásban]]></description><encoded><![CDATA[A Húsvét ünnepe számomra nem múlhat el anélkül, hogy egy kultikusnak mondható művet ne hallgassak és nézzek meg, ez pedig nem más, mint a híres Jézus Krisztus Szupersztár.
A történet a sivatag közepén játszódik, ahová egy ütött-kopott busz gördül be. Egy csoport fiatal hippi érkezik vele, és azonnal nekiállnak a díszletek és jelmezek kirakodásához, hogy előadják a világ legnagyobb történetét. 

A film a legfontosabb alapgondolattal kezdődik. A homokdűnék között egy szikla&#160;tetején Júdás ül, és elmélkedik Jézus tanításainak és tetteinek hatásáról és következményeiről. 
A két központi alak Jézus és Iskarióti Júdás elrendeltetett kapcsolatának és sorsának drámáját követhetjük nyomon.&#160;

Az azóta musicalkirály Andrew Lloyd Webber oldalán a zseniális szövegíróval, Tim Rice-al gondolt egy merészet és nagyot. A misztériumjátékot a rock világába helyezte, és a huszadik század szabadságra és békére vágyó virággyerekeivel formáltatta meg Jézus, Júdás, Mária Magdolna és&#160;az apostolok alakját.
Az 1971-es Broadway siker után két évvel Norman Jewison producer és rendező, akinek nevéhez nem egy nagyszerű filmalkotás kapcsolódik, megrendezte a filmet is, amivel a rockopera örökre beírta magát a halhatatlanok közé.
Aki csak egyszer is végignézte a nagyszerű énekesekkel (Jézus:&#160; Ted Neeley,&#160; Júdás:&#160; Carl Anderson, Mária Magdolna:&#160; Yvonne Elliman Pilátus:&#160; Barry Dennen, Kajafás:&#160; Bob Bingham, Annás:&#160; Kurt Yaghjian, Heródes:&#160; Josh Mostel) a fantasztikus képi világgal megrendezett filmet, az soha nem felejti el.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Janó - 2006. március]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=5781695&amp;nid=1780384</link><pubDate>2006-04-12 21:05:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[a hang és az anyanyelv harmóniája]]></description><encoded><![CDATA[Amikor Janó lenti Ígéret című versének a kezdő sorait elolvastam, azonnal éreztem, hogy ez a mondat sokkal több számomra egy kezdő verssornál. Bár sokan megfogalmazták már, hogy miért ragadunk tollat, ecsetet, hangszert vagy bármilyen szerszámot, a lényeg ez. Aztán egyszer találkoztunk egy összejövetelen, eljött Kanadából, hogy hallhassam is, hogyan kell ezt a verset elmondani. Elég nehéz szóba foglalni a hatást. Az orgánum, a nyelv íze, a mondanivaló felejthetetlen. Sokszínű művész, akinek a mondanivalója kifeszíti a kereteket. Az eltéphetetlen székelyföldi gyökerek, az erő, a dráma, a hagyomány mind-mind ott sugárzik az írásaiban.

IgéretJánosi AndrásÓ, ne higyj a szépet akaróknak! Szépet csak csinálni lehet. Hideg ágyadban takarónak, fejed alá párna lehellet, s álmodban hű számadónak,tegnapodnak kudarca lett. Ó, ne firtasd a múltad perceit! S a holnap sem igazi barát. Ha tudni szeretnéd hol van itt, Kóstold e pillanat a borát. Ne félj! Megtartják vázaik - hogy okulj - elvesztett hazák. Ó, ne számold a szótagokat! Ez a vers nem elemezni jó. Ha nem a torkodon akad, nincs is megérteni való óra, perc. Sem pillanat, sem megakadt mondandó. Pedig testvér, neked írtam. Neked csörög rögülő vérem. Földdé is csak neked váltam, s magot neked csalok kövéren. S örökre e föld-anyába zártan a tied a termésem, testvérem. S most hajolj meg! Én leszek Sóhajodnak röppenő szárnya. Tekinteted éle: félelemszeletek, s én leszek mezítlenséged ruhája. S leszek mindenki aki lehetek neked én örökre. Alászolgája! május 22. 2004, Oronó Disszonáns honvágyJánosi AndrásVersem hatalmam. Nem tudom Miért van ez így, de így van. Üres szavaimra gyújtom Ezt a dalt: minek is hívjam Mikor megállok félúton, Égre nézek, s talpig kínban Énekem eloldom? Vajon?! Lehetne gyávaság. Látom. De tényleg nem annak szántam, Messzi földön székely barom! Már minden léptem megbántam, S mai napig is csak bánom. Udvarhely nem sírat. Hátam Mögött nincs többé barátom. Nyakamba szakad az eső; Fekete idegen könnyek, S nem változik már az idő, Ostoraikkal csak jönnek - Búskomor katonák - elő. Az ember így belégörnyed A létbe. És marad a nő! S maradnak válások. Szalag A hajukban, édes lelkek, Ércemből csak salak marad, Kalandj'imból csak emlékek, S jókedvemből örök-harag! Válaszok többé nincsenek; Itt már csak kérdések vannak! Ám a világ ott is rohan S ha az öregek kiülnek Még a padra, már nem olyanIzgalmas a szó. Temérdek Beszéd már csak a múltról van. Házam előtt vannak székek: Beszélni akivel? . . . Mondjam? ...

Kádár KataJánosi András

A népballada Kriza János &#8220;Vadrózsák&#8221; gy&ucirc;jteményéb&otilde;l az udvarhelyszéki változat. 

&#8220;Anyám, anyám, édös anyám!Gyulainé édös anyám!Én evöszöm Kádár Katát,Jobbágyunknak szép léányát. - &#8220; 

Elsejére várták haza. Amikor karácsony szent szombatján megállt egy autó a ház el&otilde;tt, Kata kétszer is megdörzsölte a szemét. Megismert egy Trabcsit, nem is azzal volt baj, de aki kiszállt bel&otilde;le nem lehetett Márton. Nagyot nyelt. Az ablakhoz nyomta az orrát. Nem akart Márton elé állni így. Gondolta, ha igazán &otilde;, akkor neki usgyé az ablakon keresztül. Kiderült, hogy csak a legény öccse hajtotta meg a vadonatúj hajtási engedélyét s egy cédulát hozott Mártontól. &Otilde;t sem engedte be Kata, csak úgy az ajtó résén vette el t&otilde;le a papírt. A kérdésre, hogy lesz-e válasz, csak intett a fiúnak, hogy várjon, s egy pillanat alatt átpásztázta a sebtében lerótt sorokat. - Nem lesz semi válasz, köszönöm &#8211; s rámosolyodott Kálmánra. A mosolytól szinte elolvadt Gyulai Kálmán. A világmindenség legszebb, de Udvarhelyen biztos, hogy a leggyönyör&ucirc;bb leány csak rásütötte mosolyának a sugarát. Olyan melege lett, hogy majdnem beleizzadt. Pedig csikorgó fagyban didergett a völgyberekedt kisváros, olyanban, amilyenre még a sz&ucirc;kszavú Vajda Pali is azt mondta, hogy &#8220;Szibériában ez biztos szénaszárító h&otilde;ség.&#8221; Ami igaz, igaz. Évek óta el&otilde;ször nem volt fekete Karácsony, s hogy az embereknek mégis legyen amir&otilde;l beszélniük, az id&otilde;járás olyan hideget vágott hozzájuk, hogy abból koldultak. Farkasordító id&otilde; volt, s bizonyításképp azok a dögök a Szent Imre tetejéig lopakodtak. Egy-egy amikor elüvöltötte magát a Kádárék kicsi háza mögött, a közelségét&otilde;l a házbéliek összerezzentek. Néha, amikor lenn a városból nem fújt zajt a szél, mintha a lihegésüket is hallani lehetett volna. De a Kádár család nem ijedt meg holmi tekerg&otilde; vadtól. Történt már, hogy a merészebbje a szemeteskukáig ólálkodott, s igencsak egy jó hazai biztatástól, a faragott nyel&ucirc; furkósbottól ment el a bátorsága. Kata vette a vessz&otilde;kosarat, s lesietett a pincébe aprófát hasogatni a csempekályhába.Izgatottan vette el&otilde; a papírt, hogy újraolvassa. Tizenkilenc évesen Márton már másfél éve udvarolt neki titokban. Titokban, mert az apja megrakta volna atyamáriásan, hogy ha megtudta volna, hogy neki egy párttitkár fia a szeret&otilde;je. Lehet meg is ölte volna. Még a legjobb esetben is csak nekiment volna Mártonnak a fokossal. Lesújtott vele, s a jó száraz bükkfa, amit&otilde;l a csempekályha dorombol, készségesen pattant ketté. &#8220;Méghogy szökjek ki vele, ha?! Karácsonykor!&#8221; Gyönyör&ucirc; fején csóvált egyet, s szívével a torkában máris azon törte az eszét, hogy milyen ürüggyel menjen el otthonról. Pont Szenteste. &#8220;Ennek a Mártonnak is vannak néha ötletei!&#8221; De amire felért a kosár fával, már ki is volt a terv gondolva. Az apja a boldogfalvi malomban volt oda töröbúzát őrletni. Sokan lehettek nagyon, mert tegnap reggel óta odavolt. Jó is így mert legalább biztos, hogy nem megy utána. Inkább elhiszi hol jár a lánya, mintsem utánajárjon. - Anya, megyek éjféli misére &#8211; kiáltotta be a szobába.- Hova írjam fel, leányom &#8211; lelkendezett az anyja &#8211; mégis mi történt? Vagy megjött az eszed, vagy az enyém ment el &#8211; s mókásan úgy tett mintha ceruza után kutatott volna a kicsi fiókban. - Tavaly is voltam &#8211; monta Kata védekezőn &#8211; s tavalyel&otilde;tt is . . . - Igeeeeen, s ha félrecsúszott volna a blúzod, a kötél is kilátszott volna alóla amivel meg kellett gy&otilde;zzünk &#8211; bólogatott Kati néni, de nem akarta megigézni a pillanatot &#8211; Mit fogsz felvenni? Van-é tiszta blúzod? - kérdezte békít&otilde;leg. - Ott van a lila blúzom a szekrényben felakasztva, szép tiszta &#8211; mondta a leány, s úgy tett, mintha még mindig duzzogna egy kicsit. Közben átrakta a fát a kosárból a ládába, s vissza lement a pincébe hogy hozzon a konyhába is. Az ajtónál Kádár Józsefbe ütközött, amint épp a bakancsát pucolta.Csak rá kellett hagyni, hogy találjon sarat ilyen hidegben. A kicsi szekeret már betette a kamrába, s a zsák liszttel a hátán kínlódott a makrancos bakanccsal. Amikor meglátta a leányát csak egyet vigyorgott, s közben csak úgy fújta a pálinkaszagot. Végre megúnta cip&otilde;pucolást s ahogy belépett az ajtón a stelázsi elé le is huppantotta a zsák puliszkalisztet. Hogy ne l&otilde;dörögjön, gyorsan le is ült a székre a konyhaasztal mellé. - Kellemes karácsonyi ünnepeket &#8211; szólt be a szobába a feleségének &#8211; látom itt már járt az angyal. - Mir&otilde;l beszélsz vén bolond? - zsörtöl&otilde;dött az asszony &#8211; meginn' hol ittál? - Hát a számon. - S milyen pénzb&otilde;l, ha szabad érdekl&otilde;dnöm? - Román pénzb&otilde;l &#8211; szavalta. Már kívülr&otilde;l tudta ezt a nótát. - S az honnan került? - kíváncsiskodott az asszony. - Ádám az Isten &#8211; csillogott a szeme. - S há' még ádott-é? - Az igen eleget, csak nem nekem. A leányuk lépett a szobába. Egy pillanatig mindketten elgyönyörködtek karcsú, sudár szépségében. Valahonnét Géza a legényke is elékerült, cip&otilde;je, ruhája csuromvíz, s az arca kitüzesedve a játéktól. Karácsony szenteste lett. A város túlsó felében, Szombatfalán, a szentimrei Kádárékéhoz képest hatalmas Gyulai portán sem volt semmivel sem melegebb. Ott is ugyanabba a télbe ütköztek az ajtón kifordulók. Gyulai Elemér, az udvarhelyi párttitkár, akinek a néptanács épületében volt az irodája, elrendezte, hogy a fia Márton, otthon végezze a katonaságot a t&ucirc;zoltóknál, mint futár. Így minden ünnepet civilruhában tölthetett, s ha nem volt az ezredes Csíkból, akkor hetekig otthon is aludt. - Úgyis Katát veszem el, akárhogy is köti itt maga az ebet a karóhoz &#8211; mérgel&otilde;dött az anyjának. - Ahelyett te is, hogy házasságon járna az eszed, inkább egyetemre gondolnál &#8211; vágott vissza az anyja. - Ha hiszi, ha nem, oda is járnak házasok &#8211; s csak úgy sütött a szavaiból a szarkazmus. - Hadd el, mert megmondlak apádnak &#8211; fenyegette meg a fiát. - S azt gondolja, hogy apám ilyesmikkel foglalkozik? - Nem fizetem ki az esküv&otilde;t &#8211; állt a sarkára Gyulainé. - Jó'vanna, nyugodjék! Nem látja, hogy csak cukkolom? - csinált Márton egy teljes hátraarcot a stratégiájában, nem akart túl nagy cécót csinálni szenteste. Így is mindenki úgy tudta, hogy elsejéig a kaszárnyában alszik, s nem akart gyanút kelteni.

&#8220;Nem öngedöm édös fijam Gyulai Márton! Hanem vödd el nagy uraknak Szép léányát. - &#8221; 

Azt igértem Bartha Ildikónak, hogy karácsonykor felhívod telefonon, s újévkor beköszönsz &#8211; használta ki az anyja a pillanatnyi békét. - Pedig maga is tudhatná, hogy a kaszárnyából nem tudok mindig telefonálni &#8211; pukkadt Márton. - Ha nem tudod, akkor ne hívd! - vonta meg a vállát &#8211; akkor majd beszólok, hogy bepótolod majd újévkor. - Maga csak ne ossza az én id&otilde;met! - vágta ki a fiú, s máris kilépett a szobából, hogy ne kelljen folytatnia ezt a perpatvart. Bartha Ildikó a Matricagyár párttitkárjának volt a leánya. Nem volt csúf sem, de szemvakító szépségnek sem lehetett nevezni. Sz&otilde;ke, törékeny, szinte átlátszó b&otilde;r&ucirc; teremtés volt, csicserg&otilde; magas hanggal s a hozzá ill&otilde; üres fejjel. Az üres fej nem butaságot jelentett, hanem azt a puhaságot, amivel ennek a társadalomnak az uralkodó rétege &#8211; az úgymond vezet&otilde;k &#8211; lettek ellátva, hogy valamivel elnémítsák a lekiismeretüket, ami ebben az egyenl&otilde;ség világában mindegyre azt hozta fel, hogy mekkora különbség van a vezet&otilde;k és vezetettek között. A vezet&otilde;k voltak az újgazdagok, s a vezetettek a szegények. S ezek az úgymond vezet&otilde;k olyan foggal-körömmel ragaszkodtak a beosztásukhoz, mint bármely más társadalom gazdagjai a pénzükhöz. Márton átment a kicsi tornácon a szobájába, s bezárta maga mögött az ajtót. Levetette az egyenruháját, s egy szál házikabátban hátrasétált a fürd&otilde;szobába a nagy tornácon. Mehetett volna benn is, az épületen keresztül, de nem akart az anyjába ütközni megint, inkább megfagy, gondolta. És sétált, mert nem szaladt volna akkor sem, ha hajtották volna. Szerette a fenns&otilde;bbségét fitogtatni. Kikacagta Kálmánt, mert az öccse nem bírta a hideget annyira mint &otilde;, nem volt olyan er&otilde;s mint &otilde;, s nem volt olyan kitartó mint &otilde;. Kálmán nyugodt teremtés volt. Ha úgy esett Mártonnak jól, hogy mindig gy&otilde;zzön, akkor hadd teljen öröme benne. Legyen az övé a nagyobbik rakás, legyintett gondolatban. Ezek a tulajdonságok, gyermekkoruk óta kísérték kettejük kapcsolatát, s mégis, ha a bajnak csak az árnyékát is látták közeledni, nem volt összetartóbb testvérpár a Gyulai fiúknál. Annyi azonban biztos, hogy Kálmánon sokkal több ruha lett volna hátramenni a fürd&otilde;szobába, ilyen hidegben. A Bartha család épp vacsorázni készült, s ez a vacsora el&otilde;készületei voltak talán az egyedüliek, amiket Bartha Mátyás legszívesebben elkerült volna, s pont amiatt nem tudta. Párttitkár lévén a városka legnagyobb gyárjának, a Matricagyárnak, a marxista ideológia szerint kellett volna éljen, s nevelje a családját. Felesége azonban a remetei református papnak volt a leánya s ezért, ha nem épp hitbuzgó, de istentisztel&otilde; családot várt el t&otilde;le mindenki. Így történt, hogy Bartha Mátyussal nem lehetett ellenkezni. Megtanult úgy beszélni az emberekkel, hogy ne adjon okot ellenkezésre, s ha, mert volt olyan is, valaki eleve azzal a szándékkal kereste meg, hogy veszekedésbe vonja, mint egy kit&ucirc;n&otilde; diplomata, úgy fegyverezte le, hogy észre sem vette a lefegyverzett. Az is igaz, hogy ilyetén adottsága nélkül alig tudott volna megélni is, nemhogy ilyen úrimódi családot nevelni. Soha egy csipet sót sem kért az apósától. Mégis volt elég só is, s étel is a vacsora asztalon amiért az esti ima szerves része lehetett ama nevezetes el&otilde;készületeknek. A hálaadás kell&otilde;s közepén csörgött a telefon. - Mondd meg neki, hogy máskor lehet&otilde;leg kerülje vacsoraid&otilde;ben hívni &#8211; szólt a válaszolni ugró Ildikó után az apja. Az magától értet&otilde;d&otilde; volt, hogy csak Gyulai Márton lehetett ennyire neveletlen, hogy mások idejét ilyen tiszteletlenül megszakítsa. De Márton rossz hírt közölhetett vele, mert szinte sírva ült vissza az asztalhoz néhány perccel kés&otilde;bb. A vonal másik felén Márton mélyen fellélegzett megkönnyebbülve, ahogy letette a kagylót. Pedig még nem volt túl rajta. Sejthette is, mert egy ideig vörös szemmel bámult maga elé a sötétségbe, miel&otilde;tt furcsán megrázkódott, mint aki akkor ébredt, s tovapattant.

&nbsp;&#8220;Nem kell néköm nagy uraknakSzép léánya,Csak kell néköm Kádár Kata,Jobbágyunknak szép léánya. - Émehetsz hát édös fijam Gyulai Márton!Kitagadlak, nem vagy fijam,Sem ecczör sem mácczor. -&#8221; 

A lépcs&otilde; alján ott állt. Sápadt arcából szigorú szeme, mint éhes felkiáltójel, viharos szándékának hirnökeit lövellte. Csak ránézett a nagyobbik fiára s már tudta, hogy az ellene határozott. Azt is tudta, hogy frissen borotválkozva nem a kaszárnyába igyekszik vissza. Azt is mindketten tudták, hogy ezúttal jószerivel egyikük sem fog meghátrálni. - Ugyanbíza, csaknem meggondoltad, s elmész Bartha Ildiékni? - kérdezte a reményének az utolsó szillánkjával. - Nem! - mordult rá a fia komoran, s ebben az egy kicsi szóban akkora makacs elhatározás villant, amekkorát nem láttak még benne. - Akkor ott maradj! Ha karácsonykor a Kádárék fajtájának a kalácsát töröd, ide többet bé nem teszed a lábad! - cövekelte meg magát. Józan ésszel sokszor elképzelte már, hogy nem fogja a fiát választás elé állítani, s most amikor igazán számított, a vérség úrrá lett rajta. - A te bajod, menj ha akarsz, de ennek kett&otilde;nk között mával béfellegzett.- Miért, - ágaskodott a fiúban is a dac &#8211; talán azt állítja, hogy apámat is magához kényszerítették? - Azt nem kellett, mert annak megvolt a jóesze. Azért van ott ma ahol van, mert engem vett el s nem a szegényléányt . . . - Hanem boldog lenne? A gúny csak úgy vicsorgott a hangjából. Hanem vékony zománc a gúny. Alatta féltéssel keveredett esdeklés ébredezett. De süket fülekre talált. Süket volt a hely...

&nbsp;&#8220;Inasom, inasom, kedvösebb inasomHúzd elé hintómot, fogd bé lovaimot! - Lovakot béfogták, útnak indútanak,Egy keszkeny&otilde;t adott neki Kádár Kata:Mikor e szénibe vörösre vátozik,Akkor életöm is, tudd meg, mégvátozik. -&#8221; 

Kádárék boldogan adták fel a hálószobájuk oltalmát. Arról is tudtak, hogy Katának Márton udvarolt, s tudtak róla már egy éve. Kata nem hitt a fülének, amikor az anyja csak úgy vacsora közben, még a mise el&otilde;tt elkezdte:- Szerintem jobb, ha ide jösztök mise után, a jóisten tudja, sokkal biztonságosabb mint bárhol máshol. Kata körülnézett. Beletelt néhány örökkévalóságnak t&ucirc;n&otilde; másodpercbe amíg rájött, hogy a szavak hozzá voltak intézve. Kérd&otilde;n nézett az anyjára, de döbbenetében csak értelmetlen hang hagyta el az ajkait: - haaaaa? - s felocsúdott &#8211; mit beszélsz anya? - Ne tetesd magad többet, nem bánom, az igazság az, hogy sokkal rosszabbul is járhattál volna , mint Gyulai Márton &#8211; mondta halkan az anyja &#8211; s ha így is úgy is csak bújkálnátok, akkor inkább rátok bízom. - Mondd meg neki, hogy a pertut meg akarom vele inni &#8211; szólalt meg végre Kádár is, aki eddig csak bólogatott a felesége minden szavára, s huncut fény csillant a szemében. - Eridj menj el, vén szamár &#8211; dobta meg az ölében fekv&otilde; szalvétával a felesége &#8211; neked sem jár máson az agyad, mint inni. Inkább azon gondolkodnál te is, hogy honnan vegyünk disznóhúst a töltelékes káposztához . . . - Ó, anyu, azon ne izgulj! Márton foglalt helyet a Fényesben, s biztos vagyok, hogy miután megtudja, hogy mi a véleményetek, szívesen tetet két széket az asztalhoz. - Nem akarunk zavarni lányom, most is inkább nem mondtam volna semmit, de nem akarjuk apáddal, hogy valami érjen amíg el&otilde;lünk bújkáltok. - Biztos, hogy Márton külön is megköszöni, de én annyira meg vagyok hatódva, édesanyám, hogy azt sem tudom mit mondjak. - Csak ne áradozz Kata, az, hogy itt alusztok nem azt jelenti, hogy áldásunkat adjuk mindehhez, inkább azt, hogy nem akarjuk, hogy valami baj érjen. Kata látszólag megfontolta a hallottakat, s annak nyugtájaképp, hogy érti, csak halkan, alig hallhatóan azt mondta: - Köszönöm &#8211; s a hangjából kicsöng&otilde; &otilde;szinteség szíven fogta az anyját. Ünnepkor lett hát, hogy Kádárékhoz eljött a nagylányos háztáj egyik legfontosabb napja, a n&otilde;i érettség elismerése el&otilde;ször. Minden lányos ház el&otilde;bb-utóbb keresztül megy ezen, s minél döccen&otilde;mentesebb, annál több az esély arra, hogy az ezt követ&otilde; kapcsolat a családon belül nem szenved kényszer&ucirc; változásokat. Éjjel, jóval a mise és vacsora után, közelebb a hajnalhoz, mint az estéhez, Gyulai Márton miután megpiszkálta a parazsat a csempekályhában, két hasáb fát s egy lapátka k&otilde;szenet tett a t&ucirc;zre. Az alsó ajtót megpattintotta s mosolyogva vette tudomásul, hogy a húzattól a lángok dorombolva kaptak a friss tüzel&otilde;anyagba. Felállt, megfordult, s olyan otthonosan, mint aki világéletében csempekályával melegített, nekidölt háttal a fórró csempéknek. A hátát nekidörzsölte, s még mindig mosolyogva elnézte, hogy a lány befejezte az átöltözést s beugrott a paplan alá. Leoltotta a nagy lámpát, s &otilde; is a lány mellé bebújt. Szép lassan, szinte megérintve minden másodpercet, s csókjaikba foglalva &otilde;ket mintha apró csendes imákba, egymáséi lettek. Másnap, karácsony napján, miel&otilde;tt elindultak volna Mártonékhoz, Kata félrehúzta Mártont s adott neki egy kulcsot. Mondta, hogy &otilde; is megtart egy másolatot, s kibérelt egy postafiókot, mindkett&otilde;jük nevében. Ha valami miatt nem érnék el egymást, úgy hírt tudnak adni majd magukról. Márton igazán jónak találta az ötletet. Ilyen gyönyör&ucirc; karácsonya még nem volt. Madarat lehetett volna fogatni vele. Otthon azonban nem lett ilyen szép vége a dolgoknak. Gyulainé úgy üzente ki a fiának, hogy nem ismerik ebben a házban, s nem tudják mir&otilde;l beszél. S ha el nem hordja magát, rend&otilde;rt hívnak rá. 

&#8220;Mönyön Gyulai Márton högyekön v&otilde;gyekönEcczör vátozást lát a czifra keszkeny&otilde;n. Inasom inasom, kedvösebb inasom!A f&otilde;d az istené, a ló az eböké.Fordújunk, mett vörös szén már a keszkeny&otilde;,Kádár Katának is immár vége lött.&#8221; 

Márton bérelt egy szobát a Tábor negyedben, s lassan Kálmánnal oda hordatta a cuccait. Az apjával beszélt telefonon, s azt mondta neki az öreg, hogy csak &otilde;t ne húzzák a közepébe. Pénzt is &otilde; adott Mártonnak. De jól is jött a kiesés, mert az ezredes újév éjszakájától húsvét utánig nem mozdult a kaszárnyából. Ó, Márton így is sok id&otilde;t töltött kint a kaszárnyából a többi bakához képest, csak nem tudott kint aludni, mint el&otilde;tte. Húsvétra kapta az els&otilde; egyhetes szabadságát, s egy hetet töltött Katával. A hét után egyikük sem emlékezett hol jártak, de bármelyiküket kérdezte bárki, a válasz az volt, hogy a mennyországban. Legtöbb id&otilde;t a Tábor negyedi szobában voltak, s csak ritkán mentek valahova. Húsvét nagyhétf&otilde;jén Kálmánnal s Elemérrel a szálloda vendégl&otilde;jében vacsoráztak, s Elemér gavallérosan állta a vacsorát. Amikor Kata kiment a mosdóba, gratulált a Mártonnak s még azt is elejtette, hogy kissé irigykedik is a fiára. A t&ucirc;zoltó kaszárnya az Orbán Balázs utcai Küküll&otilde;-híd mellett volt, s Kata a Tó utcai hídig kísérte Mártont. Miel&otilde;tt elbúcsúztak volna azt suttogta a fülébe, hogy apa lesz szeptemberben. A katona a boldogságtól fél&otilde;rülten ment a hálóterembe, s nem emlékezett, hogy telt le a következ&otilde; két hónap. Csak a nyári hétvégék teltek úgy, mintha a nyár drágakövekkel pettyezte volna tele az életüket. Az ezredes egyre többet Csíkba járt, s nekik jól esett, hogy boldog tervezgetéssel tölthették az idejüket együtt. Kiszámították, hogy Mártont körülbelül négy héttel a baba születése után szerelik le, s karácsonykor törvényessé akarták a gyermeket tenni. Még Kálmánnak sem mondták el ezt a tervüket, pedig Kálmán volt a legodaadóbb jótev&otilde;jük. Ezért volt nagyon furcsa, amikor Gyulainé megjelent a Kata utolsó harmados orvosi rendelésén, s mézesmázos szavakkal a lányt kávéra hívta. &Otilde; csak a hasára mutatott s azt mondta, hogy most nem tud kávézni, de a pohár tejet nem tudta mivel visszautasítani. Még csodálkozott, amikor a n&otilde;gyógyászt keresznevén szólította, Weiss doktor úr helyett csak lezsoltikázta, de amikor soron kívül beengedték annak ellenére, hogy kilencen vártak már amikor &otilde; odaért, már csak azon tudott gondolkozni, hogy mivel fogja tudni lerázni a n&otilde;t kés&otilde;bb. Egy szó mint száz, er&otilde;sen tartózkodott t&otilde;le. Félelme nem volt teljesen alaptalan, Gyulainé híre messze megel&otilde;zte jelenlétét, s f&otilde;leg azok, akik társadalmilag nem voltak vele egy szinten, &#8211; s ugy-e mindenki nem lehet párttitkár &#8211; félelemmel vegyült gy&ucirc;lölettel fogadták. Amikor arra kérte Katát, hogy ez a látogatása maradjon kett&otilde;jük között, legalábbis ami a fiát illeti, akkor egyenesen megijesztette a leányt. Mglepetésében csak egyet nyelt bólintás közben. Fel sem t&ucirc;nt neki, hogy Gyulainéról van szó, amikor elfogadta a tábla csokoládét t&otilde;le. Szórakozottan csak beléejtette a kézitáskájába, s teljesen meg is feledkezett róla, amint a távolodó, leend&otilde; anyósa után nézett. Amikor az elt&ucirc;nt a kanyarban, félt&otilde;n megsímogatta a hasát, s az járt az eszében, hogy ha eddig résen volt, akkor ezentúl még jobban kell majd vigyázzon. Amikor egy hét múlva, pontosan héthónapos terhesen a reggeli sétáján megtalálta a csokoládét s megette, még egy picit furcsállta az ízét, de nem emlékezett, hogy kit&otilde;l kapta volt. Iszonyú fájdalmakkal vitte be a ment&otilde; a szülészetre. Az járt Weiss doktor eszében, hogy milyen ritka a koraszülés, és amilyen er&otilde;sen próbált nem gondolni arra, hogy mennyire úgy nézett ez ki mint a mesterségesen, gyógyszerekkel el&otilde;idézett szül&otilde;fájdalmak, annál több bizonyítékba ütközött, hogy valóban azzal az esettel állt szemben. Annak a gyógyszernek a hatását vélte látni, amivel azokat a nöket szokták elindítani vajúdni, akik már annyira túlhordták terhüket, hogy mindkett&otilde;jük életveszélyben volt. S tényleg, amióta a császármettszés biztonságos módszere nem fenyegetett senkit semmiféle veszéllyel, azóta a gyógyszeres szülésindítás egyre ritkább lett. Weiss doktor szerint pedig, a koraszülés soha nem történik megmagyarázható ok nélkül. Ennek viszont nem volt látható oka, s ez a tény ha nem is magyarázatot, legalább gyanút keltett. Végül pedig amikor a tünetek, minden kétséget eloszlatóan a gyógyszer ritka, de katasztrofális mellékhatására mutattak, már kés&otilde; volt. Amikor Kata vérnyomása rögtön szülés után kezdett csökkenni, s addig lett alacsonyabb amíg végül megállt a vért pumpálni, az a választás el&otilde;tt álltak a szülészeten, hogy kinek az életét mentsék: az anyáét vagy a gyermekét. A végs&otilde; döntésben nem kis szerepe volt Kata esdekl&otilde;, könyörgésssel teli, haldokló érvelésének. - Doktor úr, a gyermeket mentse, az istenre kérem! Gyulainé egy félóra múlva a SzentImrébe volt Kádáréknál, s arról próbálta meggy&otilde;zni a leány szüleit, hogy ne bántsák Mártont, inkább &otilde; kifizet minden költséget. Ekkora szomorúságtól itél&otilde;képességük megbénulva, hamar elképzelték, hogy jó dolgot cselekszenek ha &#8220;megkímélik&#8221; a legényt a hírt&otilde;l . . . 

&#8220;A falu véginél vót a disznyópásztor:Hallod-é jó pásztor! Mi ujság nálatok? &#8211; Nállunk jó ujság van, de neköd rossz vagyon, Mett Kádár Katának immár vége vagyon,A te édös anyád &otilde;töt elvitette, Feneketlen tóba belé is vetette. &#8211; Jó pásztor, mútasd meg, hol vagyon az a tó,Aranyim mind tijéd, a lovam s a hintó. 

Márton mint az &otilde;rült, a lépcs&otilde;ket hármassával véve rohant a plébánia felé. Érezte, tudta, hogy csakis nagy baj lehet. Nem hívta volna Kálmán a kaszárnyában, hanem. Érdekes módon az emberi lélek még a legrosszabb sejtelmeit sem tudja igazi ruhájába bujtatni. Minden bajra gondolt, csak arra nem ami tudta, hogy történt. Érezte minden sejtjével. Kálmán a csütürtök esti biblia órán volt a Patkó, és környéki vénasszonyoknak felolvasni. Ignác tisztelend&otilde; úr kérte meg, ez már a harmadik éve egymás után. Az esperes minden évben aléáírt neki hetven lejt egy hétre, s abból Kálmánnak adott húszat. Mindenkinek jó üzlet volt köröskörül. Kálmán már végzett, s a blébánia csikorgó, nehéz, tölgyfa ajtójánál szinte fájva ütköztek egymásba. - Kivel van baj,. Kálmán? &#8211; követelt választ Márton &#8211; anyjával? . . . apjával? . . . &#8211; s belefehéredett az öcse kifejezésének a látványától. Fájdalmas nyögéssel vegyült, artikulálatlan hanggal szinte kirobbant bel&otilde;le &#8211; Nem lehet Kata! Kálmán csak megszorította a bátyját, s hosszan csendben a szemébe nézett. Jobb szemében felgyült egy könnycsepp, s kibuggyanva fényes csíkot húzott az arcára. Amire a földre esett, Márton térde megbicsaklott, s egy gyors öleléssel kellett fenntartania. Öt perc mulva a templom háta mögött a temet&otilde;ben ültek, az iker gesztenyéknél, ott ahol oly sokszor gyermekkorukon keresztül, sírkövesdit játszottak. Egyszerre jutott eszükbe a játék. Úgy szokták volt, hogy egyikük mondott egy nevet s a másik meg kellett találja, melyik sírkövön volt a név. Márton úgy rázta meg a fejét mintha álmot rázott volna ki bel&otilde;le. Mintha a sors hátán futott volna végig a hideg. Az öccse felé fordult, amíg szinte teljesen egymással szemben voltak. Két kezét a vállaira tette, megszorította, hogy ha nem lett volna a helyzet ilyen mélységesen komoly, Kálmán bele is szisszent volna, és megint szembenézve vele, kérd&otilde;n, tagoltan megkérdezte: - Ká-dár Kata. Nem lehetett félreérteni. Kálmán megfordult s lassan ünnepélyesen a Kádár Kata friss sírjához vezette Mártont. Ott adott neki egy borítékot tele fényképpel. S magára hagyta . . . 

&#8220;El is mönének &otilde;k a tónak széjire:Kádár Kata lelköm, szój egyet, itt vagy-e? A tóba megszólalt Kádár Kata neki, Hézzája béugrék hamar Gyulai Márton.&#8221; 

Márton fájt gondolkozni. Minden gondolata fizikai fájdalmat okozott: éles kis balták, egyenként egy közös céllal. A sírhant mellé térdelt, s úgy kezdett keresgélni a sárban, mintha ott akarta volna megtalálni újra az életének értelmét. De nem találhatott semmit, mert néha megállva s maga elé bámulva el-elgondolkozott, s ezek a szünetek egyre hosszabbak lettek, s végül csak leülve a sarkaira, a semmibe nézve úgy nézett ki mint egy halom sáros, gy&ucirc;rött rongy. Úgy is érezte magát. - Kincsem! - szólalt meg. A szavak mélyr&otilde;l jöttek, s abból ítélve, ahogy kinézett, lehet nem is &otilde; mondta ki &otilde;ket. De az &otilde; gondolatai voltak. &#8211; Gondolhattam volna, hogy ennek nem lesz jó vége. Amikor valakinek akkora boldogság adatik, mint te nekem, akkor el&otilde;bb-utóbb drágán fizet érte. S minél nagyobb az öröm, annál drágább az ára. Vihart fizet aki szelet szít. &#8211; Itt egy pillanatra megtorpant, s amikor folytatta a hangja egész más volt. &#8211; Nem igaz, hogy te vagy itt. Nem lehetsz te. Te vagy, aki nem ijedsz meg egy falka farkastól sem. Láttalak a sarkadon pördülni. Olyan tele vagy élettel, hogy t&otilde;led koldul a gazdagság is. &#8211; Megint váltott a hangja &#8211; Gyere haza velem! Miért kínozol? Látod? Azt hittem te is akartál annyira, mint én téged! &#8211; kezében a borítékra bámult. Lassan, szinte mintha lelassított filmen mozdulna, kivette bel&otilde;le a képeket. Egyenként megnézte &otilde;ket, s kiengedte a kezéb&otilde;l amit már látott. Mintha mesterségesen id&otilde;zítette volna, minden kép ahogy a sárba hullott, egy könnycsepp gördült végig az arcán. A temetési képek voltak. Amikor az utolsó képet borítékostól elengedte, gondolkodás nélül belenyúlt az oldalán a kistáskába, kivette a szolgálati fegyverét s f&otilde;bel&otilde;tte magát. 

&#8220;Édös annya vízi búvárokot k&ucirc;dött,Mégkapták mághalva, ésszeöléközve; Egyiköt temették ótár eleibe, Másikot temették ótár mögi.&#8221; 

Gyulainé eszéb&otilde;l kikelve, össze-összeroskadva ment a gyászhuszárok után. Alig ment, s mégsem kapaszkodott volna a férje karjába. Nem mert. Néha egy pillantást vetett oldalra s szinte megijedt attól, amit látott. Az ura gépiesen rakosgatta a lábait, s vörös, száraz szemei telet lyukasztottak a kés&otilde;nyári, felh&otilde;s Udvarhelybe. A szerpentinen felfelé, a gimi mellett megállt a sor egy pillanatra: Kálmán elájult. Egyedül neki t&ucirc;nt igazinak a bátyja halála. Mindenki más nem tudta igazán hiányolni még: a másfél év katonaság arra szoktatott mindenkit, hogy ne érezzék hiányát. Majd mindenki megsíratja. A maga idejiben . . . A fehér márvány Kádár kripta éhesen bámult a temet&otilde;be. Hajnalban vacsoraid&otilde;.

&nbsp;&#8220; A kett&otilde;b&otilde;l kin&otilde;tt két kápóna-virág, Az ótár tetejin ésszekapcsolóttak, Az annyok oda mönt, le is szakasztotta, . . .&#8221; 

Weiss doktor sokáig tartotta a kagylót, miel&otilde;tt letette volna. Nem hitt a fülének. Hogy milyen emberek vannak! Kádárék, akikr&otilde;l nehéz volt elképzelni, hogy még jobban szétesnének, szinte belehaltak a léányuk elveszítésébe. S most még az unokát is az apai család akarja nevelni. Nekik lett igazuk. Abban a házban lakott a párttitkár. Kicsi Kádár Ignác, mert még az anyja elnevezte miel&otilde;tt meghalt volna, nagy barna szem&ucirc;, kerekfej&ucirc;, székely kicsi csóró volt. Rövid kefefrizurára nyírt fején oly szépen el volt rendezve a csöpp, vérvörös száj, pisze orrocska, apró fülek s hatalmas szemek, hogy aki ránézett, mind felfalta volna. - Kádáj Nácika &#8211; mondta amikor kérdezték, hogy hívják, s amikor azt kérdezték, hogy van-e még neve akkor büszkén vágta ki, hogy &#8211; Igen. Kicsi. 

&#8220; . . . A kápóna-virág hézza így szólala: Átkozott légy, átkozott légyÉdös anyám Gyulainé! Életömbe rossz vótál, Most is méggyilkoltál.&#8221; 

&nbsp;

&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[a jó címekről mellesleg.....]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=7969549&amp;nid=1780089</link><pubDate>2006-04-12 20:19:40</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Ha az ember el akarja adni, amit ír, vagy nem magának, hanem másnak ír, fontos kellék a cím. Figyelemfelkeltő cégér. Talán az is jel értékű, mi szerint nem vagyok író, hogy mindig hadilábon állok a címekkel.Manapság amúgyis dömping van az önjelölt írókból. Mintha mindenki az írást tartaná a legüdvösebbnek frusztrált lelkét gyógyítani, vagy legyőzni az érdektelenséget.Az internet megjelenése lehetőséget adott szinte határtalan teret nyújtva, hogy irodalmárkodva élje ki&nbsp; rejtett (vagy nem is rejtett) exhibicionizmusát, és sokukban kelt illúziót.Pedig az internet nem igazi közönség. Ott nem mérődik le semmi, és nem is értékelődik semmivé.Egy kortünet, az elidegenedett ember szalmaszála. 

&nbsp;]]></encoded></item></channel></rss>
