"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Emlékül
Szüleim emlékére
Felemelsz engem
Ha bánat völgyében járok, s a lelkem fáradt Habaj közelít, s a szívem nehéz Nyugodt vagyok és csendesen várok Míg eljössz hozzám és leülsz mellém.
Felviszel engem a hegyek csúcsára Felemelsz, hogy járjak viharos tengeren, Mert erős vagyok, ha válladra veszel,
Az vagyok, ha magam fölé emelsz.
Nincs élet az élet éhsége nélkül
Nyugtalanul dobban meg a szív Akkor eljössz és eltöltesz csodával S megpillantom - érzem - az örökkévalót.
A hegyek csúcsára ragadsz fel engem Felemelsz, hogy járjak viharos tengeren , Mert erős vagyok, ha válladra veszel,
Az vagyok, ha magam fölé emelsz.
(You raise me up )
Fordította: Szabolcs Piroska
BlogPlusz
Friss bejegyzések
A blogban még nem található bejegyzés.
Friss hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Archívum
A blogban még nem található bejegyzés.
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19