�

Ablakok...

Szerettem n�zni az ablakokat. Amikor este s�t�ted�s ut�n az utc�n k�sz�ltam, szinte megbabon�ztak a vil�gos ablakok. Vonzotta a tekintetemet a f�nyes n�gysz�gek s�rga sug�rz�sa.
Els�k�nt mindig a csill�rt l�ttam meg. Sokf�l�t. Egyszer�t �s sok�g�t. Meg a f�gg�nyt... �ltal�ban nyloncsipk�t. Volt, akinek olyan j�l ment a sora, hogy red�ny is volt az ablakon, f�lig eresztve, mint egy �lmos szemh�j.
Tizennyolc �vesen eresztett sz�rnyamra a sz�l�i h�z. Valahogy �gy volt term�szetes. Eszembe sem jutott, hogy m�sk�pp is lehetne... egyetem, f�iskola, vagy ilyesmi, hogy kiakn�zzam a bennem lappang� k�pess�geket.
Tal�n a f�szkevesztett mad�r-szindr�ma alak�totta ki bennem ezt az ablakb�mul�si szok�st. Nem k�v�ncsis�g hajtott, nem. Nem titkokat akartam kilesni, vagy leskel�dni... egyszer�en csak elk�pzeltem a vil�gos ablakok m�g�tt zajl� �letet.
Ha egy lak�telepen j�rtam, az eg�szen furcsa l�tv�ny volt. Az egyforma ablakok, l�mp�k, m�g a b�torok elrendez�se is egyforma volt... egyforma �leteket �reztem m�g�tt�k, de otthonok voltak. Ennek a sz�nak valami meleg arom�ja volt, szinte s�v�rogtam egy ilyen halv�nys�rga ablakra, nylonf�gg�nnyel, csill�rral.
Veszpr�m fest�i Fest� utc�j�ban volt az els� �gyb�rletem egy n�ni dupla�gy�nak a v�g�be �ll�tott kanap�n. Mindig hideg volt, mert sohasem f�t�tt, csak a konyhai sparheltbe gy�jtott be reggel. Egy faz�k meleg v�z a mosd�shoz �s a lav�rhaszn�lat benne volt a b�rletben. Naivan arra gondoltam, "C'est la vie!" az udvari fut�r�zs�k sz�pek voltak, �s a macskak�vekkel hepehup�san bor�tott udvar �s utca is. Nem sok�ig b�rtam ezt a romantik�t.
K�vetkeztek az idegen otthonokban b�relt szob�k, a k�nyszeredett mosolyok, az alkalmazkod�s, hogy az 1200 Ft-os fizet�semb�l 350 Ft-ot a h�zin�ni mark�ba kellett tenni, hogy a fizet�s el�tti utols� napon m�r csak 2 Ft 10 fill�r maradt, ami �pp el�g volt egy kef�rre �s egy kiflire. Nem zavart k�l�n�sebben... �s nem tudom, mi�rt. Mert fiatal voltam, vagy mert olyan ostoba? Ma m�r gyan�tom, hogy az ut�bbi.
Akkor kezdett kialakulni bennem az ablakb�mul�s szok�sa.... otthon n�lk�l idegen �gynem�k szag�t sz�vtam be... �s irigykedtem az �vegen t�l lak�kra. Ha majd egyszer nekem is otthonom lesz....
Az ablakon bel�lr�l n�zek kifel�. L�tom a b�logat� f�kat, az ostorl�mp�kra teleped� galambokat, a h�z el�tt csikorogva f�kez� majd g�zt ad� aut�kat (�pp ott van egy fekv�rend�r).
Van otthonom... �s nincs saj�t szob�m....
A gondolataim ott szoronganak a hal�nt�kom m�g�tt, ahogy bel�lr�l n�zek kifel�. Az ablakomon nylonf�gg�ny, a plafonon t�bb �g� csill�r l�g. A szekr�nysor is �pp ott van, ahol lennie kell.....

�

Apu

A teraszon �lt egy kissz�ken �s a biciklit szerelte, ki tudja m�r hanyadszor. �n az �llom�sra indultam a vonathoz, amin elutaztam onnan ahol valaha az otthonom volt, oda ahol m�r az �j otthonom van. Ut�nam n�zett, �n is visszan�ztem r�. Fak�nak l�ttam, kicsit t�r�d�ttnek.
Polg�ri, �rtelmis�gi sz�rmaz�s� volt, ez valaha nem jelentett nagy el�nyt. Gy�gyszer�sz apja nyomdokain haladva � is elkezdte a p�ly�t, de k�zbesz�lt a sors �s v�g�l egy gy�r vegy�szek�nt vonult nyugalomba. �n nem �rz�keltem semmit a sors igazs�gtalan volt�b�l. K�s�i gyerek voltam, v�letlen�l �s nem v�rt gyermekk�nt j�ttem. N�gy l�nya k�z�l tal�n ez�rt is szeretett engem a legjobban.
Sokszor gondolkodtam rajta, vajon mi�rt tagadta meg t�le az �let a fi� ut�dot. Tal�n nem lett volna olyan mag�nyos.
Ahogy id�ben t�volodtam t�le, az eml�kt�red�kek egyre s�rget�bbek. �rj....!! �rd meg ki volt � azon k�v�l, hogy az �letre h�vott, �s az eml�keim k�pekben sorakoznak el�m.
Mindig id�snek l�ttam. Nem volt sz�ks�gem nagyap�ra, mert egyszem�lyben jelentette nekem mindkett�t.
L�tom, ahogy j�tszom a gyereksereg k�zep�n, � pedig a t�bbi Ap�val egy�tt j�n hazafel� a gy�rb�l eb�delni. Mert hazaj�rtak az ap�k eb�delni.
L�tom, ahogy a csikorg� t�lben lap�tolja el�ttem az �lmagas havat, �sv�nyt k�sz�tve, hogy iskol�ba tudjak menni.
L�tom, ahogy reggelente felkel velem, hogy elk�sz�tse a reggelimet, t�z�raimat az iskol�hoz, azt�n lekuporodik a kisl�d�ra, el�veszi a cip�kr�met, kef�t, �s kitiszt�tja a cip�met. Minden reggel.
L�tom, ahogy biciklire �l a z�rg� aluminium tejeskann�val �s elkerekezik - mindig �gy mondta - a tejcsarnokba k�t liter tej�rt.
L�tom, ahogy f�t hasogat a f�skamr�ban, ahogy bakra teszi a r�nk�t, �s f�r�szel.
L�tom, ahogy fekszik a k�rh�zi �gyon �sszeszegecselt combcsonttal - leesett egyik reggel a biciklir�l a tejcsarnokba menet. Vajon mi lehetett az oka? Nem eml�kszem, hogy panaszkodott volna.
L�tom, hogy onnant�l fogva t�r�tt l�ba miatt picit bicegve j�rt. Apus j�r�sa lett.
L�tom, ahogy a gy�ri f�rfik�rusban bariton hangon �nekli a t�bbi munk�ssal egy�tt a Nabucco Rabszolga-k�rus�t. Akkor m�g fogalmam sem volt mi az a dal, csak azt, hogy � �nekel, �s nagyon sz�p.
L�tom a maj�lison felvonulni a kult�rcsoport �l�n n�pies t�ncruh�ba �lt�z�tt l�nyok-fi�k �l�n. K�z�tt�k ott voltak a nagyobb l�nyai is. Csinosak voltak - �s tal�n b�szke is volt. Mosolyra eml�kszem az arc�n.
L�tom a falusi kult�rh�z szinpad�n szindarabot rendezni, �s l�tom a k�nyvt�rban nyugd�jask�nt a k�nyvek k�zt, az olvas�jegyeket rendezgetni.
L�tom kar�csonykor el�rz�keny�lten csillogni a szem�t, amikor n�gyen r�zend�t�nk a Mennyb�l az angyalra, �s l�tom szilveszterkor, egyetlen egyszer egy �vben habz�bort bontani.
L�tom, ahogy nyugd�j�b�l �sszesp�rolt p�nz�b�l f�nyk�pez�g�pet vesz, �s f�nyk�pez. Minket, a felh�ket... b�rmit, ami az �tj�ba ker�lt, amit sz�pnek l�tott. F�leg a felh�ket. �r�ltem, amikor az els�t�t�tett konyh�ban egy bark�csolt piros l�mpa mellett ott l�batlankodhattam mellette, �s � el�h�vott - nagy�tott saj�t gy�rt�s� nagy�t�g�ppel.
L�tom, hogy sz�p ember - fiatalon - �regen is. J�vor Palis bajusz�val, d�s haj�val, ami csak nagyon sok�ra kezdett �sz�lni. Hogy megbabon�zhatta Anyut, �s hogy bomolhattak ut�na a n�k.
Hogy mit nem l�tok?
Nem l�ttam s�rni. Nem l�ttam panaszkodni, kiab�lni �s verekedni... nem l�ttam durv�nak, nem l�ttam k�z�ns�gesnek.
Akkor m�g nem tudtam mennyire b�szke lehetek r�, hogy � az ap�m. Mert az � l�nya vagyok... magamba fojtott b�nataimmal, eg�sz cs�ndes lelkemmel.
A teraszon �lt egy kissz�ken �s a biciklit szerelte, ki tudja m�r hanyadszor. �n az �llom�sra indultam a vonathoz, amin elutaztam onnan ahol valaha az otthonom volt, oda ahol m�r az �j otthonom van. Ut�nam n�zett, �n is visszan�ztem r�. Fak�nak l�ttam, kicsit t�r�d�ttnek.
Akkor valamit �reztem.... akkor l�ttam utolj�ra. Az volt az utols� pillant�sa ut�nam ott a teraszon a sz�tszedett bicikli mellett.
Titok volt�l nekem Apu, felt�ratlan vil�g. Min�l t�volabb vagy, ann�l s�rget�bb az �rz�s... ismerjelek meg. Most m�r ismerlek, mert magamban fedezlek fel.
Itt vagy velem most... �s mindaddig, am�g l�legzem, am�g eml�kezni k�pes vagyok.

�

Imre

Tal�n �lettani saj�toss�g, hogy egy id� ut�n az ember hossz�t�v� mem�ri�ja kezd �lesedni - vagy csak a hosszabb m�lt, mint j�v� teszi - mostan�ban ink�bb merengek a gyerekkoromon �s az ifj�s�gomon, mint a jelenen ... a j�v�r�l nem is sz�lva.
Olyan meghat�roz� �lm�ny tud lenni az els� szerelem. Az az �rtatlan, de mindent f�nybe �lt�ztet� �llapot, amikor meg�rezz�k egy pajt�sban vagy iskolat�rsban a m�sik nem els�pr� vonzerej�t.
A mai napig nem tudok m�sk�pp visszagondolni r�, mint �letem egyik legtiszt�bb �rz�s�re, mert minden benne volt, amire egy szerelmes sz�v v�gyhat. A megl�t�s, a viszonz�s, titkolt �s szem�rmes k�zeled�s, v�gyakoz�s, f�lt�kenys�g, d�h v�g�l a sz�p csendes elm�l�s, ami nem hozta mag�val a feled�st.
Imre a neve - k�kszem�, barnahaj� fi� volt, picit kajla f�lekkel, �s telimosollyal. Nem tartozott az oszt�lyzsenik k�z�, de a legf�rfiasabb volt, az biztos. Amilyen egy 13-14 �ves fi� csak lehet.
Remegett a t�rdem ha megl�ttam a szem�t r�mvillanni, �s vihogtam id�tlen�l a t�bbiekkel, hogy leplezzem. Ha az iskolaudvaron k�rj�t�kba fogtunk - �s siker�lt a magukat m�r roppantul feln�ttnek tart� fi�kat is becs�b�tani a j�t�kba - �s � - az Imre, mert sohasem Imi volt, mindig Imre - �pp engem v�lasztott a k�rb�l, le�rhatatlan �rz�s volt. Mai napig nem �rtem, hogy a term�szet micsoda h�mport k�pes r�nk hullatni, hogy minden csod�s �s gy�ny�r� abban a pillanatban, amikor hozz�nk �r �. Nyilv�n valami csapda.
A b�cs�ban vett �s titokban a markomba nyomott s�rg�val futtatott aluminiuml�nc szikr�z� �vegmed�llal a leg�rt�kesebb �kszernek t�nt. Anyu mosolygott amikor �szrevette. Nem mertem a nyakamban hordani, nehogy megl�ssa valaki.
Az �r�k alatt V.J�ska volt a beavatott post�s, akin kereszt�l j�ttek-mentek a cetlikre rajzolt szivek ny�lall �tl�ve, az egyszavas �zenetek, amiket azt�n otthon dobozban gy�jt�ttem. Azt nem tudom, � mit tett az �ltalam �rtakkal, �n elolvastam az �v�it naponta.
Hogy gy�l�ltem a B.�vit aki alattunk j�rt egy oszt�llyal, amikor r�j�ttem, kiszemelte mag�nak. Helyes l�ny volt, Imre meg nem volt �pp vak. Bizony m�g most is �rzek pici sz�r�st - m�r csak t�voli visszahangja az akkorinak -ha eszembejut. Vonyarcvashegyen a ny�ri �tt�r�t�borban �k ketten egy�tt voltak egyszer z�szl��rz� �jjeli�rs�gben, �s �n nem b�rtam aludni. Musz�j volt nekem is �rk�dn�m sz�pen titokban, mert majd meg�lt a f�lt�kenys�g. Bossz�b�l a f�jdalom�rt egy helybeli sr�ccal - akik persze ott k�v�lyogtak a t�bor k�r�l - sikongtam fr�csk�l�dve a der�kig �r� Balatonban.
A ny�lt vallom�s azonban v�ratlanul �rkezett legal�bb huszon�t tan� el�tt, egy irodalom �r�n, amikor a tan�r sz�monk�rte a verstanul�st. Imre felsz�l�tv�n eljutott a versnek addig a szakasz�ig, hogy :
"Ragyogj re�m boldogs�gom csillaga
Hogy ne legyen �letem b�s �jszaka...
M�la cs�nd, nem jutott esz�be tov�bb a folytat�s.... a tan�r v�rt, h�tha m�gis, de nem... Felsz�l�tott engem.
"Szeress engem sz�vem gy�ngye, ha lehet
Hogy az isten �ldja meg a lelkedet."
Nekem az arcom, neki a f�le �gett, az oszt�ly halkan kuncogott, a tan�r pedig a j� eredm�nyt konstat�lva le�ltetett minket.
Hossz� �vek teltek el. Egyszer megcs�rrent a telefon. �n nem voltam otthon, feln�tt l�nyom vette fel. Egy ismeretlen f�rfihang volt, engem keresett, oszt�lytal�lkoz� �gyben. Kedvesen elbesz�lgettek, v�g�l Imre �gy b�cs�zott a l�nyomt�l. - �r�l�k, hogy megismertelek. Annak idej�n nagyon szerelmes voltam anyuk�dba.-
Nem mentem el az oszt�lytal�lkoz�ra. Azt akarom, hogy Imre �gy �ljen az eml�keimben, ahogy akkor l�ttam �t. Azt a telimosoly�, k�kszem�, barnahaj� sr�cot �rz�m. Nem kell a realit�s...

�

MrG...

K�s� �jjel volt. A monitoron lassan k�szott a k�p... fel�lr�l lefel� haladva, egyre nagyobb szeletet befedve a k�perny�b�l.
El�sz�r a haja bukkant fel. Barna volt, val�ban.Azt�n a homlok�b�l l�tszott valamennyi, egyre t�bb.
Okos, magas homlok, nem volt benne semmi meglepet�s.Hiszen kezdetben az esze ny�g�zte le. Az a komoly elemz� �sz, amely el�tt nem voltak k�vetkezetlens�gek, ami �rvelt �s c�folt. Amire feln�zett, amit hallgatott, mint kisgyerek az esti mes�t.
Amikor kirajzol�dott a szem�ld�k �ve, akkor m�r a tork�ban dobogott a sz�ve. Tudta, hogy csak p�r m�sodperc, �s minden eld�l. Akkor fog eld�lni, milyen �rz�sekkel fog ezut�n gondolni r�. �sszemos�dott a monitor k�pe, er�ltetnie kellett, hogy ne n�zzen f�lre.
Akkor felbukkantak a szemek.... nem, nem egyszer�en szemek voltak egy fot�r�l. Tekintet volt. Barna mosoly-f�ny, ami �tragyogott az elektronik�n. Azt k�v�nta, hogy ne t�lt�dj�n le eg�szen a k�p, maradjon �gy, dermedt �llapotban. Mert az a melegbarna tekintet belen�zett az � szem�be. Teljesen mindegy, hogy �ppen a f�nyk�pez�g�p lencs�je volt a tekintet f�kusz�ban... a hat�s ugyanaz maradt.
Akkor m�r patakok folytak az arc�n. Sz�v�nek keser� forr�sa felfakadt, �s minden szorong�st elmosva t�rt a felsz�nre. A fot� let�lt�se nem �llt meg... l�that�v� v�lt az eg�sz arc.

A megk�nnyebb�l�s val�s�ggal felemelte a padl�r�l sz�kest�l. Nem volt k�ts�g, nem volt hom�ly t�bb�.
Hely�re ker�ltek az addig �rthetetlen dolgok.
Hossz� ideig n�zett farkasszemet a monitorral... ahogy ny�lt az �jszaka, nem maradt a sz�v�ben m�s, mint a megbocs�jt�s.
M�r nem gy�t�rte t�bb� a sz�zszor feltett "mi�rt"-re nem hangz� v�lasz. M�r l�tta. M�r el tudta engedni.
M�snap e-mailt �rt a bar�tn�j�nek, aki hossz� h�napok k�nkeserv�t oldotta fel azzal az egyszer� gesztussal, hogy szerzett egy fot�t, �s elk�ldte csatol�sk�nt.

".... t�l sz�p, t�l fiatal, t�l kedves. - �rta neki - Most m�r tudom, hogyan szerethetem ezut�n."