antikolt dilemma
lenni, vagy nem lenni -
kérdé a méla dán, s milyen igaza vala
az arcátlanság arcpirító volna, ha van arc
s az arcátlan arc arc valék, nem pedig pofa.
Szűmet szűntelen kínban gyötré kétség,
vég nélküli végtelenben rágá a dilemma
vajh mi lehet az, mit ő nyakán horda?
pofátlan arc vagy arcátlan pofa
Kórus három hangra
Keserűség
Mint egy bőkezű koldus szétosztottam magam,
s ha már csak pucér szívem nyújtottam
várva a szóra, mellettem néma ajkak jártak.
Ha torkomban felémelyeg a fájdalom néha,
s buggyan a magány savas hányadéka
akkor leszegett fővel járom az utcát,
senki se lássa arcom dúlt, néma poklát.
Mert szégyen a fájdalom és a magány.
Védtelenné válsz, eltapos az áloptimista világ.
Vigasztalás
Ne fájj, ám ha mégis...
leszek angyal vagy dalos madár.
Tollam simítja sebed, énekelek.
Érted megteszem, ha enyhet ád.
Ám versem most nincs
üresen kong a szívem, mint
Aladdin bűvös lámpája,
ha kiszabadult a dzsinn.
Remény
A nyár, mint egy lány ölelése
lágyan és forrón visszatér
hűsít majd a nyári szél.
Koktélt kortyolsz a teraszon
hírek jönnek- mennek
egyszer megáll melletted
a pillanat, amire vártál
talán egy kéken nyíló virágszirom
hozza el, s ott áll a teraszon
Ő - az Élet.
(sA-nak)
2005. február
...írásról-rímekről:
Talán a rímek ölelkeznek még, észben tartva szabályt
hogyan kell szép sorokat róni, nem adva fel talányt.
Igazzá válnak majd a szavak, ha a láz elcsitult
nem nyomaszt, mint egy álom a jövő és a múlt.
...a már nem eléggé szexi feleségről:
…. ha nem ilyen vagy félrehajítanak
vastag lett talán a szüléstől derekad,
s mert fáradt is lehetsz és türelmed oda
pofon is csattanhat - Hát ilyen egy anya??!!
Ha túl sok a teher, és élni sem akarsz
rád fogják hisztis vagy, gyógyíttasd magad.
Vagy rád süti urad, kurva vagy mert vágysz
szerelemre tán, mi még nem záptojás.
...a vigasztalásról:
elkoptatott frázist százat is mondhatnék
mert vigasztalni könnyű, de érteni nehéz
mindenki hurcolja hátán elszúrt életét
mi néha olyan mint egy szálkás kereszt
bőröd alá mászik, megfog, nem ereszt.
...a rímfaragásról:
Jó bizony néhanap eljönni közétek,
ahol kötetlenül, de rímben beszélek,
s nem mindig remekmű, mi ujjamból kijön,
van, hogy csak egyszerű, könnyű öröm
és milyen élvezet fűzni a szavakat,
néha még a lélegzetem is elakad.
S lámcsak hipp-hopp máris egy gondolat,
vagy csak egy mosoly mit e bugyuta
versike fakaszt.
...a lélekvergődésről:
Haldoklom.
Látszat, hogy élek.
Közömbös levegő tódul tüdőmbe
a tavasz illata helyett
dobog a szívem, mint egy rossz motor,
de nem mondja többé a neved.
Nem akarok semmi mást csak írni,
hogy ne kelljen már olyan sokat sírni,
hogy ne fojtson meg a néma kiáltás
hogy ne érezzem annyira hiányát.
...az önzésről:
Idejövök, ha fáj a szívem
idejövök, ha gondom van
idejövök, mert búbajom
itt talán senkit nem zavar.
Ha nyomasztó minden,
pedig létem könnyebb
mint százezer emberé,
mégis csordul könnyem
önzőn saját lelkem védem
s arcom szégyenpírban ég.
2005.
|