Vas�rnapi m�gi�k

        Megalapoztam a vas�rnapomat.
Csod�kat l�ttam, �s ezekt�l a csod�kt�l nagyon j�l �reztem magam.
Az egyik csoda a l�tv�ny, az ember fant�zi�j�nak �s k�pess�geinek csod�ja volt.

A m�sik csoda a csend csod�ja volt. A napf�ny, a tavasz �s a b�ke csod�ja. A z�ld f�k, a k�v�n s�tk�rez� gyik, a fa tetej�n �nfeledten trill�z� mad�r, a smaragdz�ld f�ben �kesked� borzas pitypang �s kedves sz�zszorsz�p. A m�lt csendje a m�ban, �s az a felemel� �rz�s, hogy milyen j� a ma gyermek�nek lenni, mert vannak ilyen szigetek �s vannak ezek a pillanatok. Az egyed�ll�t pillanatai �gy, hogy k�r�l�lel a csend, a b�ke �s a nyugalom.

Sarah

Majdnem elnyelt a s�t�ts�g. Majdnem kulcsra z�rtam az ajt�t, miut�n becsuk�dott ut�na. Csak �ltem a szoba k�zep�n, �lemben dajk�lva a f�jdalmat, hadd f�rk�zz�n min�l m�lyebben a b�r�m al�, m�g r�csk�s �s torz nem leszek t�le, hogy f�rtelem legyen r�m n�zni is. A s�t�tben ez nem volt �rdekes, sem rettent�. Mellemhez szor�tottam az eml�keket.... ragaszkodtam hozz�juk, mint egy eszel�s anya a halott gyereke test�hez. Ringat�ztam az �nsajn�lat langyos pocsoly�j�ban, amit az elveszett ill�zi�k hull�maival korb�csoltam fel tengerr�. Minden �rz�snek Janus-arca volt.

Elfogyott a leveg�, s amikor m�r akkora volt a v�kum, hogy fuldokoltam benne, megrepedt a fal. A r�sen n�mi f�ny sziv�rgott be.
Az els� sug�r az Objektivit�s volt.  R�vet�d�tt az �lemben cs�sz�-m�sz� f�jdalomra, �s iszonyodva l�ttam a t�tog� sz�jat, a f�r�szes krokodil-fogakat, ahogy a h�somba marnak. Leh�ntotta a b�r�met, s�padt aszott pergamenn� zsugor�totta.
Azt�n mellemhez szor�tott Eml�kem vil�g�totta meg. M�g �l� volt, m�g eleven �s sz�p, de a fal�nk fenevad m�r belev�jta a karm�t. Meg kellett mentenem. Fel�lltam, �s �vatosan, gyeng�den letettem a sarokba. Azt�n megkezdtem a k�zdelmet a f�jdalommal.

Volt fegyverem...  a leg�sibb �s legbiztosabb fegyver a f�lelem, a b�nat ellen. A zene.

Csak egy mozdulat kellett, �s j�tt, mert h�vtam. J�tt Sarah, az �teri hang... a porcel�n sz�ps�g, a m�ly tekintet. Napokon kereszt�l �nekelt nekem. �gy t�rtem hozz� vissza �jra �s �jra, mint egy forr�shoz, mint a nark�s a napi adagj�hoz. Els�llyedt k�r�l�ttem a vil�g, nem sz�r�d�tt be a v�ros zaja... Sarah �nekelt. Az �denr�l, mib�l kitasz�ttattam, de most nem f�jt. �nekelt arr�l, hogy a Mennyorsz�g itt van... �s elhittem neki, �nekelt arr�l, hogy Ki akar �r�kk� �lni... nem akarok �r�kk�, csak ameddig lehet. �nekelt a pillanatr�l, amikor Azt mondtad, isten veled.... A halv�nyn�l is feh�rebb �rny�kr�l... oh, hiszen ez voltam �n, vele csatangoltam a a scarborough-i piacon, ahol  rozmaring �s  kakukkf� illata sz�ll....

Sarah... a gy�ny�r� hang, a gy�ny�r� zene. A f�jdalom utols� r�g�sai m�g sajogtak a lelkemben, a torkom m�g �sszeszorult, de a cs�f sz�rnyeteg m�r haldoklott. A fal reped�sei egyre t�gultak �s bet�rt a f�ny. Meghallottam a hangokat. Sz�l�tottak, �s �n elindultam.

Eml�kem alszik...

John �s Cass

A sugarak f�gg�legesen zuhogtak a k�t alakra, akik elsz�ntan tapost�k a l�buk alatt perg� homokszemeket, �s l�tsz�lag alig haladtak el�re. Izzott k�r�l�tt�k minden, ez�st�sen rezgett a l�that�r. A n� t�sk�sen n�v� haja olyan volt, mint a szentek gl�ri�ja, a szeme r�vetegen ny�lt t�gra, l�that�an nem ott j�rt, ahol �ppen volt. Kez�t kiny�jtotta �s maga el�tt tapogat�zva l�pett, mint a vakok.
- Mondjad, mit l�tsz? - k�rdezte a t�rsa.
A n� �res hangon sz�lalt meg, ami furcsa m�don visszhangzott a vibr�l� h�s�gben.
- Nemsok�ra v�ge ennek a pokolnak ...
A t�rsa felnyer�tett, �s h�tr�t g�rnyedve elengedte a n� foszl� szoknyasz�l�t. A kez�vel h�na alatt szor�tott fej�hez kapott, el ne ejtse.
- ... nem hiszed? - csattant fel a n�.
- Nem... - vigyorgott a t�rsa.
- Majd megl�tod - dohogott a n�, t�skehaja k�z�tt apr� f�nyek vill�ztak - felt�ve, ha lesz mivel. Nyisd m�r ki a szemed, ne csak a sz�dat haszn�ld. L�tni is kell, nemcsak besz�lni.
A t�rsa meg�llt, megigaz�totta h�na alatt csapzott fej�t.
- L�tni itt vagy te, az a dolgod. �n a Hang vagyok.
- J�l r� is fizett�l, te Hang, addig kiab�ltad szerinted mi a j� m�soknak, m�g megel�gelt�k �s lev�gt�k a fejed. Most hurcolhatod a h�nod alatt - a n� hirtelen r�v�letbe esett �s meg�llt - de itt az id�, ism�t a hely�kre ker�lnek a dolgok.
- Hogyan? - k�rdezte a t�rsa - A nyakamon lesz a fejem?
- Igen -s�gta a n� �dv�z�lt arccal - olyan leszel, mint r�gen.
- Megbocs�tanak nekem? - k�rdezte hitetlen�l a fej �s izegni – mozogni kezdett, mert nyak h�j�n cs�v�l�dni nem tudott.
- Igen...
- Az nem l�tezik. Azt mondtad olyan, leszek, mint r�gen, �s �n a Hang vagyok. �n szembes�tek a b�n�kkel, �n ostorozok a hib�k�rt, �n akarom, hogy v�ltozzanak, akarom a boldogs�got, akarom a szabads�got.... mert most olyanok, mint a birkany�j, tolonganak egym�shoz lapulva, egyform�n izzadnak az egyforma bund�ikban, egyforma g�gyes�ggel b�getnek, mennek a kolomp ut�n.... fogalmuk sincs a szabads�gr�l. Fogalmuk sincs az egy�nis�gr�l ...
A n� akkor meg�llt �s r�ncig�lni kezdte a fejet t�rsa h�na al�l.
- Fogd be a sz�d v�gre, tal�lj ki valami m�st! Ha megint r�kezdesz, majd ugyan�gy j�rsz! A birk�k szeretnek birk�k lenni, ez a birka�let. Mi�rt f�j neked? Mi�rt nem el�gszel meg azzal, hogy te nem vagy birka? A kolomp utat mutat nekik, legel�t. A kolomp a vez�r nyak�ban van, �s a vez�r a p�sztor nyom�ban j�r. A p�sztor tudja… �rted? Tudja, mi a j� a birk�nak.
- Nem igaz! Nem hiszek neked! - �v�lt�tt mag�b�l kikelve a fej, reszketett a felh�borod�st�l - Hazudsz, mint mindig!
A n� szem�t elfutotta a k�nny. Mindig ez van – gondolta - nem hiszi, hogy tudom, l�tom, mi lesz. A feje a h�na alatt van, ez nem term�szetes dolog, �s m�gis ha azt mondom, fogadja el, ami term�szetes, mert nem biztos, mindenkinek az az �dv�z�t�, amit � annak hisz, neki�ll �s �v�lt velem, �n vagyok sz�m�ra az ordas ellens�g. Pedig csak azt szeretn�m, hogyha l�zad is, akkor is a hely�n maradna az �rt�kes feje, amikor itt lesz az id�. Mi�rt olyan nagy dolog b�k�n hagyni egy birk�t, ha egyszer szeret birka lenni?
- Sohasem hazudok - mondta halkan, mert tudta, hi�ba mondan� hangosabban.
Sz�tlanul l�pkedtek tov�bb. A magasban egyre er�sebben izzott a f�ny, a l�that�r aranyban rezgett.
- Szeretik… kezdte a n�.
- Nem szeretik… v�gott k�zbe a t�rsa.
-… a b�kess�get
-… az igazs�got
-… mert ha nincs b�ke, megzavarodnak, ha nincs kolomp, nem tudj�k, merre menjenek, ha nincs p�sztor, sz�tsz�lednek, egyenk�nt �hen pusztulnak, foly�ba f�lnak, f�lfalja �ket a farkas…
-… mert ha nem szabadok, m�sz�rsz�k v�rja �ket, ny�r�oll�… sz�pen sorra ker�l mind. �n elmondom nekik ezt… hiszen err�l besz�lek.
Megint hallgattak.
A f�ny beolvasztotta �ket.

J�rt�k az utat, v�rosr�l v�rosra, orsz�gr�l orsz�gra.
- L�tsz valamit, Cass? – k�rdezte a f�rfi.
- Nem, John - v�laszolt a n�, pedig tudta, hogy p�r m�rf�ldnyire k�zel�t egy kamion, ami meg fog �llni.
- Nem hiszem – mosolyodott el a f�rfi. Cass f�radtan legyintett.
- Majdnem meglincseltek John, mert nem hitt�l nekem. Ord�tasz, hogy ne irtsanak erd�t, amikor nincs term�f�ld, �s ne �nt�zzenek, mert azzal felbor�tj�k a term�szet egyens�ly�t, amikor �heznek. Ne hal�sszanak, mert kipusztulnak a delfinek. Ne gy�rtsanak aut�alkatr�szt, j�rjanak gyalog, amikor ez�rt ad p�nzt a piac. Ne higgyenek egy vezet�nek sem, mert elveszejti �ket. �s nem hiszi senki azt sem, amit �n mondok. M�r nincs hit�nk, John.
- Elv�lunk most Cass, mert �n a Hang vagyok, mi nem sz�vetkezhet�nk.
- Elmegyek John, �n t�bb� nem akarok L�tni….
A kamion lef�kezett, Cass felsz�llt a vezet� mell�.
Kinn j�rt m�r a sivatagban, amikor megb�n�totta a l�tom�s. L�tta Johnt.
Fej�vel a h�na alatt, mag�nyosan bandukolt az ez�st�sen rezg� f�nyben.

2005
              
 

M�rciusi menyasszonyok

M�rcius van, az els� tavaszi h�nap,�s ma m�gis havazott. Ez nem szokatlan persze, volt ilyen m�r m�skor is.
Enyhe volt az id�, a h� pamacsokban hullott a kab�tomra, hajamra - d�h�s voltam, hogy csurom v�z lettem egykett�re.
Feln�ztem a piszkossz�rke �gre, �s n�ztem hogyan kavarognak le a h�pelynek milli�rdsz�mra. Mint megannyi elsz�nt �ngyilkos. Mint sorsukba tehetetlen�l zuhan� par�nyi l�nyek. Habos feh�r ruh�csk�jukba �lt�z�tt apr� menyasszonyok.
Tal�n nem is sejtett�k mi v�r r�juk alant, amikor fent megv�ltak b�lcs�j�kt�l, hogy megkezdj�k utaz�sukat. Csak kering�ztek a tiszta l�gben �sszefog�zva, meglovagolva a szell�t. Ha nagyon figyeltem, m�g a csilingel� kacag�s is el�rte a f�lemet.
Arcomat a magasba tartva figyeltem a kis feh�r menyasszonyokat.
Tal�n csak a f�ldt�l n�h�ny m�ternyire d�bbentek r� a val�s�gra. Csak akkor kavarodott fel krist�lylelk�kben a f�lelem: Mi lesz vel�nk? Voltak sokan - nem szerencs�sek -, akik az �ttesten, sz�rke, meleg aszfaltra hullva lelt�k hal�lukat. Az ag�nia r�vid volt. Ruh�csk�juk csill�mfodra elolvadt, s beleeny�sztek az aut�k marcangolta k�s�ba, vagy v�r�ket v�zz� v�lva a kan�lis nyelte el.
Voltak szerencs�sebbek, akiknek siker�lt megkapaszkodni m�g a f�ld felett. R�m�lten b�jtak �ssze egy �g k�rg�n, a reped�sekre tapadva. Egyre t�bben �s t�bben pr�b�ltak itt mened�ket tal�lni, v�g�l m�r nem b�rt�k tov�bb. Egy�tt zuhantak le oda, ahonnan nem volt t�bb� menekv�s.
N�h�nyan fennmaradtak. Ha a sz�l volt oly kegyes, hogy nem r�zta meg mened�k�ket, akkor ott t�lthett�k ak�r m�g az �jszak�t is, vagy durva l�ptekt�l nem t�pett sz�z takar�ra borulva v�rhatt�k a J�v�t.
J�v�? A Hold s�padt f�nye �lelte �ket fagyos karokkal, ez�st porral sz�rta �ket a Csillagok hada, de nem b�nt�k, ez�rt j�ttek vakon, gyan�tlanul. Ez�rt a csillog�s�rt, ez�rt az egyetlen �jszak��rt. Hajnalra megdermedt lelk�k, sz�ps�g�k k�rgess� v�lt. Roppan� sikolyuk elsz�llt az els� j�r�kel� csizm�ja alatt. Majd felkel a nap.
Kin�ztem a csupasz �gakat ny�jtogat� f�kra.

Hiszen mindez csup�n h�... - gondoltam.

2004.

A d�nt�s

Lassan, elgondolkodva l�pkedett felfel� a csigal�pcs�n. Most nem a f�l�nk kiv�ncsis�g vitte, mint r�g, hanem az elsz�nt bizonyoss�g.
A falak most is nyirkosak voltak, a l�pcs� most is csorba, most is hozott valami furcsa szagot a l�ghuzat.
Az�ta eg�szen elveszett az id��rz�ke, nem tudta mennyi id� telhetett el. Tal�n egy �v, tal�n annyi sem.
Amikor kinyitotta a szem�t, a Herceget l�tta maga el�tt. Az els� embert, aki h�sb�l-v�rb�l volt. El�sz�r nem is gondolt r�, hogy megt�rt�nt, csak amikor r�g feledett dolgok t�rt�ntek vele �s ahogy megt�rt�ntek, egyre ismer�sebb� v�ltak. A b�r�t meg�rint� simogat�s, a szavak, amiket hallott �s nemcsak a fej�ben hangzottak el, hanem n�zhette is a Herceg mozg�, gy�ny�r� ajk�t. A mozdulat, ahogy fel�lt �s er�tlens�g�ben visszahanyatlott, mintha a teste vonakodott volna a v�ltoz�st�l. �m azok a karok felfogt�k, �s nem engedt�k el.
Azt�n elsodorta az �j �let var�zsa. Im�dta Herceg�t, akit�l az aj�nd�kot kapta. A benne rejt�z� vir�gtenger bimb�i sorban kiny�ltak, mint a mikor a napf�ny v�gigsuhan egy kerten, s a bel�le fakad� vir�gokat mind leter�tette a Herceg l�ba al�.  
Nem is volt kiv�ncsi r�, hogy mi�rt �pp � �llt meg toronyszob�j�nak �gya mellett �s mi�rt �rintette ajk�t az ajk�hoz. Nem akarta tudni. �gy �rezte, a kiv�ncsis�g �jra a veszt�t okozza.
A jelek azonban k�rd�s n�lk�l is v�laszt adtak. Nem volt semmi k�l�nleges oka, mind�ssze �gy rendeltetett.
Csipker�zsa csipker�zsika-l�lekkel l�pkedett felfel� a l�pcs�n. A t�nd�r most is ott �lt, forgott �s p�rg�tt el�tte a rokka.
�that� tekintet�t r�emelte Csipker�zsa f�radt alakj�ra. Nem k�rdezett semmit. A nyelve hegy�n volt, hogy figyelmeztesse, k�t testv�re nincs t�bb�.... most �v� az egyed�li felel�ss�g, �s nincs enyh�t� var�zslat.

V�g�l csendben n�zte, ahogy Csipker�zsa az ors� ut�n ny�l....