FrissítésSúgó

csingi	2006.08.13. 01:21 -
	Játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha filmrendezők lennénk, s egy-egy kedves könyvünk alakjait kikkel személyesítenénk meg.

csingi

Előzmény | 2006.11.11. 00:00 - #14

Ez most megvan! A tökéletes megtestesülés. Most elégedett vagyok. Ők persze az én Univerzumom fiai, Kevin Sorbo és Gerard Butler bőrébe bújtatva. Álmodni sem lehetne jobbat.

csingi

Előzmény | 2006.10.29. 23:38 - #13

Miután elolvastam a könyvet és a filmet is megnéztem, az óriási hírverés ellenére számomra nagyon félresikerültnek bizonyult a da Vinci kód amerikai filmváltozata. Pedig Ron Howard nem tartozik a kutyaütő rendezők közé (igaz az Alexandrosz-balfogásért felelős Oliver Stone sem) de úgy tűnik mostanában a nagynevű rendezők nem a megfelelő, számukra előnyös témákhoz nyúlnak, hanem sokkal inkább a sikerízű dolgokra hajtanak. A könyv érdekes volt. Az író komótosan, nem túlzottan kapkodóan, jó ritmusban adagolta mindvégig a meglepetéseket és a magyarázatokat úgy, hogy végig fenntartotta az érdeklődést. A film ezzel szemben olyan volt, mintha az érdekfeszítő rejtvényeket hajmeresztő bakugrásokkal fejtették volna meg a szereplők, és a nézőnek semmi mást nem hagytak, minthogy leesett állal hümmögjön honnan az ördögből veszik mindezt, miért következnek a dolgok úgy, ahogy és ki mi a csodát akar tulajdonképpen. Mintha ezek a sprinterek azért rohantak volna az elején, hogy a végére beleomoljanak egy szirupos és arányában meglehetősen eltúlzott finis végén egy még melodramatikusabb végbe. Na, és a szereplők. A könyv alapján elképzelt szereplők közül talán Audrey Tautou alakja volt elfogadható a lassan eszmélő kriptográfus alakjában. S bár minden elismerésem Tom Hanks eddigi alakításaiért ( már amiben kiváló volt), ebben a szerepben, amely egy képtelen kalandba keveredett tudós alakít, szinte nem is volt jelen. Elmondhatom, hogy bár a könyv is meglehetősen sablonos figurákkal operál, de azért nem voltak rossz karakterek. A film ezzel szemben ezeket mind szépen "hazavágta". Silasban nem volt semmi abból a megszállottságból, ami a regényben megborzongatta az embert. A sok jó szerepben látott Alfred Molina Aringarosa püspököt sajnos egy pojácához hozta közelebb, mint a Vatikán befolyásos és mindenre elszánt hatalmasságához. Aztán Teabing abszolút melléfogás, ahogy nem Jean Renora írták Bezu Fache bikakeménységű felügyelőjét sem. Amint megtalálom a saját szereposztásomat, belinkelem a képeket.

csingi

Előzmény | 2006.10.25. 12:42 - #12

Egyik kedvenc sorozatom Agatha Christie Poirot-történetei. Többen is megformálták a szerepet filmen. A leg figyelemre méltóbbnak az alábbi két alakítást tartom:   és Mindkettő jó, volt, és merőben más karakter formáltak a Christie-hősből. Számomra a telitalálat mégis David Suchet figurája volt. Utánozhatatlan humorral és charme-al alakított.

csingi

Előzmény | 2006.10.10. 16:01 - #11

Ha már egy rendező veszi a bátorságot, hogy filmre vigye az Alexandrosz-történetet és történetesen éppen én lennék a szereposztó, a főhős megformálására csakis Jude Love-t kérném fel. Ahány szoborportrét láttam Alexandroszról, mindnek vannak olyan jellegzetes vonásai, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Colin Farrell, semmiképpen sem az a karizmatikus hőstípus, nincs benne semmi, ami alkalmas egy évezredeken átívelő név és alak megformálására. (azon az alábbi képen sokkal jobban hasonlít egy szőkített óvodásra, mint egy nagyreményű és titokzatos lelkű intelligens hercegre, akinek - nehogy elfelejtsük - Arisztotelész csiszolta az elméjét) Udvari szobrászművésze, Lüszipposz ábrázolásain, és a hagyomány szerint Alexandrosz világos hajú volt, bár nem szőke, az arca szép, a haja egyfajta frizuradivatot teremtett a homlokába bukó tinccsel, a haja egyébként zabolázhatatlan volt. A szemöldöke közt mindig volt egy gondolkodó-redő. Nem volt sem magas, sem igazán atlétikus termet, de spártai neveléséből és jelleméből fakadóan igen szívós és kitartó. Az arca mindenképpen érzékeny szellemiséget tükrözött. A krónikák kétféle végletes érzelmet jegyeztek fel vele kapcsolatban. Az ellenfelei gyűlölték, a hívei rajongtak érte és a világ végéig elmentek vele és a kedvéért. Olvastam egy idézetet: " A legragyogóbb fényből és a legsötétebb árnyékból szőtt színtiszta hatalom ő." És ezt Colin Farrell nem tudja velem elhitetni.

csingi

Előzmény | 2006.10.09. 23:11 - #10

Számomra az utóbbi idők szereposztási rémálma ez volt  Többen megkérdezték, hogy mi bajom van vele. Csupán csak annyi, hogy szörnyen el volt rontva.

Luna	Előzmény | 2006.09.05. 07:42 - #9

A bestselleres véleményedet osztom, egy időben nem akartam Wass Albertet és Márait olvasni, mert divat volt, de aztán úgy döntöttem, csak úgy tudok véleményt mondani, hogy ha elolvasom. Nem bántam meg. Szeretem őket - nem sznobságból, hanem mert jók :). Scully ügynök nekem is tetszett, tényleg szép nő :)

csingi

Előzmény | 2006.09.03. 21:32 - #8

Most, hogy újra elkezdtem a régi írásommal foglalkozni, eszembe jutott az elképzelt szereplők listája. Azokkal a képekkel a fejezetek mellett megpróbálok az elképzeléseimre is utalni, akár a figurákkal, akár a helyszínekkel kapcsolatban. Írás közben mindig megjelennek előttem a képek is, majdnem filmszerűen, és emellett zenék is inspirálnak. Például az Enigma  második albumán vannak zenék amik kapcsolódnak az írásom egy-egy jelenetéhez. Szerencse, hogy ezt inspirációnak nevezhetjük, és nem lopásnak.  :)))  Bartel figurája pl. olyan kevinsorbós, ő volt előttem, amikor írtam róla, amúgyis nálam ő amolyan ideál, Onorie pedig Gillian Anderson, kicsit futurisztikusan. Ő pedig azért lett Onorie-m mintája, mert az X-aktákban amikor Scullyt játszotta, fantasztikusan hibátlan volt. Porcelánfehér bőr, szürke szem, piros száj, vörös haj, csúcs volt. És megfelelőképpen szenvtelen is tudott lenni.

csingi

Előzmény | 2006.09.01. 11:22 - #7

A Da Vinci kódot még sem nem olvastam, sem nem láttam. Nem azért mert elutasítom, mindössze azért, mert fenntartásaim vannak a bestseller-ízű témákkal kapcsolatban. Nagyon sok áltudományos dolgot dobtak már piacra. Úgy vagyok velük, mint a sztárolással, óvatosan közelítek.

csingi

Előzmény | 2006.08.30. 10:02 - #6

Sajnos az a véleményem alakult ki, hogy nem a karakterekhez, hanem az aktuálisan jól eladható nevekhez és sztárokhoz kötődnek a szereposztások. Persze, van, hogy bejön, de nem mindig. Éppen ezért jó játék ez. :))

Luna	Előzmény | 2006.08.30. 07:49 - #5

Dan Brown Da Vinci kódját olvasva, valahogy nem Audrey Tautou arca ugrott be a talpraesett francia nyomozónő szerepében. Bár tetszettek Tautou filmejei, illetve az alakítása, amelyekben láttam (Amélie csodálatos élete, Szeretni bolondulásig, Gyönyörű mocsokságok), de ez a hollywoodi szuper produkció a nagy bestseller alapján... háááát, nem annyira jött be. Talán Sophie Marceau hitelesebb lett volna.

csingi

Előzmény | 2006.08.29. 13:41 - #4

Én olvastam Anne Rice Vámpírkrónikáit, Lestatot, Pandorát, az Interjút. A könyv alapján az Interjúban nekem nem volt igazán találó Banderas Armand-figurája, mert Armand nem egy macsó szépfiú volt, hanem egy gyerekes arcú (mert túl korán tették vámpírrá) vöröshajú alak. Leginkább Erik Stolz-ra gondoltam, amikor a könyvet olvastam. Gabrielle-re, Lestat anyjára pedig nekem is Michelle Pfeiffer ugrott be. Mariusról, aki egy magas szőke druida volt, lelki szemeim előtt Rutger Hauer jelent meg.

Luna	Előzmény | 2006.08.14. 12:16 - #3

Én vámpír és fantasy témában nem nagyon vagyok otthon. De ami biztosan bejött, az a Gyűrűk Ura szereposztása. Csalódás volt viszont az Henry Charriere: Pillangó című önéletrajzi regényéből készült amerikai filmváltozat (Steve McQuenn, Dustin Hoffman). Tetszik ez a ötleted, majd gondolkozok még, hogy milyen könyvhöz kiket képzelnék el. :)

csingi

Előzmény | 2006.08.13. 01:34 - #2

Ma szörfözés közben az alul levő linkbe botlottam, ahol egy vámpírrajongó Anne Rice Vámpír Krónikájának szerepeit osztotta ki, és az izlése meglepően hasonlított az enyémhez, ugyanis a regényeket én is olvastam.  Eszembe jutott, hogy eljátszhatnánk azzal a gondolattal, egy- egy kedves regényünk, olvasmányunk alakjait kivel tudnánk elképzelni, ha netán filmvászonra vihetnénk. Én pl. mindig megjelenítem magamban a figurákat, és ha egy alkalmas karaktert találok, akkor onnantól kezdve azzal az alakkal azonosítom. Valószínűleg előfordult már veletek egy regény filmadaptációjánál, hogy egyetértettetek a szereposztással, vagy teljes melléfogásnak éreztétek. Kíváncsi volnék a véleményetekre. http://members.tripod.com/~InVinoVeritas/NightIsland3.html

csingi

Előzmény | 2006.08.13. 01:21 - #1

Játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha filmrendezők lennénk, s egy-egy kedves könyvünk alakjait kikkel személyesítenénk meg.

[14-1]