Szel�d, b�cs�z� asszony

Puszt�ba viszi cs�kjait mag�val
B�lcs, b�s fak�r lett asszonydervised,
Hull�mz� violamez�ket l�bal,
De vir�got nem ad m�r senkinek.

Akartam volna: Ragyog� �rny�k l�gy,
Mely b�szk�n gy�nge, v�g nyomomban j�r.
De m�r f�l�ttem barna lett a k�k �g
�s ragyog�sod k�s�rtetre v�l.

De nyugodt vagyok, mint a v�gtelens�g,
Vagy falev�l a z�g� tengeren,
S az emberekhez mosolyogva menn�k,
Hisz akkor se lesz senki sem velem.

A falak s�rtak nagy szomor�s�got,
Naptalan �letemnek falai
Nem �n s�rtam, mikor sz�vembe v�gott,
Hogy b�csuz�t kell imm�r mondani.

K�nny� legyen eml�kem, mint az illat,
Mely egekig sz�ll �s legyen �r�k,
Am�g sz�vemb�l m�glyar�zs�k ny�lnak
S fel�ldozott szerelmem f�st�l�g.

1924.febru�r.19.

Im�ds�g megf�radtaknak

Alkotni vagyunk, nem dics�rni.
Gyerekeink sem az�rt vannak,
Hogy tiszteljenek benn�nket
S mi, Aty�nk, a te gyerekeid vagyunk.
Hisz�nk az er� j� sz�ndok�ban.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk el�tted,
Ak�r az �gben laksz, ak�r a tejben,
A nevet�sben, s�ban, vagy mibenn�nk.
Te is tudod, hogyha mi s�runk,
Ha arcunk f�ny�t p�r k�nnycsepp k�colja,
Akkor sziv�nkben zuhatagok vannak,
De er�sebbek vagyunk gy�nge �let�nkn�l,
Mert a f�sz�lak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok �s �l� ig�k,
Most m�gis, megf�radv�n
D�cs�reteddel keres�nk �j er�t
S enmagunk el�tt is t�rdet hajtunk, mondv�n:
Szabad�ts meg a gonoszt�l.
Akarom.

1924

�DA

1

Itt �l�k csill�ml� sziklafalon.
Az ifju ny�r
k�nny� szell�je, mint egy kedves
vacsora melege, sz�ll.
Szoktatom sz�vemet a csendhez.
Nem oly neh�z -
idesereglik, ami tovat�nt,
a fej lehajlik �s lecs�ng
a k�z.

N�zem a hegyek s�r�ny�t -
homlokod f�ny�t
villantja minden lev�l.
Az �ton senki, senki,
l�tom, hogy meglebbenti
szokny�d a sz�l.
�s a t�r�keny lombok alatt
l�tom el�rebiccenni hajad,
megrezzenni l�gy eml�idet �s
- amint elfut a Szinva-patak -
�m �jra l�tom, hogy fakad
a kerek feh�r k�veken,
fogaidon a t�nd�r nevet�s.

2

�h mennyire szeretlek t�ged,
ki sz�ra b�rtad egyar�nt
a sz�v legm�lyebb �regeiben
cseleit sz�v�, fondor mag�nyt
s a mindens�get.
Ki mint v�zes�s �nn�n robaj�t�l,
elv�lsz t�lem �s halkan futsz tova,
m�g �n, �letem cs�csai k�zt, a t�vol
k�zel�ben, zengem, sikoltom,
ver�dve f�ld�n �s �gbolton,
hogy szeretlek, te �des mostoha!

3

Szeretlek, mint anyj�t a gyermek,
mint m�ly�ket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a f�nyt a termek,
mint l�ngot a l�lek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint �lni szeretnek
haland�k, am�g meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
�rz�m, mint hull� t�rgyakat a f�ld.
Elm�mbe, mint a f�mbe a savak,
�szt�neimmel belemartalak,
te kedves, sz�p alak,
l�nyed ott minden l�nyeget kit�lt.

A pillanatok z�r�gve elvonulnak,
de te n�m�n �lsz f�lemben.
Csillagok gy�lnak �s lehullnak,
de te meg�llt�l szememben.
�zed, mik�nt a barlangban a csend,
sz�mban kih�lve leng
s a vizes poh�ron kezed,
rajta a finom erezet,
f�l-f�ldereng.

4

�h, h�t mif�le anyag vagyok �n,
hogy pillant�sod metsz �s alak�t?
Mif�le l�lek �s mif�le f�ny
s �mulatra m�lt� t�nem�ny,
hogy bej�rhatom a semmis�g k�d�n
term�keny tested lank�s t�jait?

S mint megny�lt �rtelembe az ige,
al�sz�llhatok rejtelmeibe!...

V�rk�reid, mik�nt a r�zsabokrok,
reszketnek sz�ntelen.
Viszik az �r�k �ramot, hogy
orc�don ny�ljon ki a szerelem
s m�hednek �ldott gy�m�lcse legyen.
Gyomrod �rz�keny talaj�t
a sok gy�kerecske �t meg �t
h�mezi, finom fonal�t
csom�ba sz�ve, bontva bogj�t -
hogy ned�id sejtje gy�jtse sok raj�t
s lombos t�d�d sz�p cserj�i saj�t
dics�s�g�ket susogj�k!

Az �r�k anyag boldogan halad
benned a belek alag�tjain
�s gazdag �letet nyer a salak
a buzg� ves�k forr� k�tjain!

Hull�mz� dombok emelkednek,
csillagk�pek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munk�lnak gy�rak,
s�r�g milli� �l� �llat,
bog�r,
hin�r,
a kegyetlens�g �s a j�s�g;
nap s�t, hom�lyl� �szaki f�ny borong -
tartalmaidban ott bolyong
az �ntudatlan �r�kk�val�s�g.

5

Mint alvadt v�rdarabok,
�gy hullnak el�d
ezek a szavak.
A l�t dadog,
csak a t�rv�ny a tiszta besz�d.
De szorgos szerveim, kik �jj�sz�lnek
napr�l napra, m�r f�lk�sz�lnek,
hogy eln�muljanak.

De addig mind ki�lt -
Kit k�t ezer milli� embernek
sokas�g�b�l kiszemelnek,
te egyetlen, te l�gy
b�lcs�, er�s s�r, eleven �gy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali �g!
Seregek csillognak �rceiben.
B�ntja szemem a nagy f�nyess�g.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint f�l�ttem csattog,
ver a szivem.)

6

(Mell�kdal)

(Visz a vonat, megyek ut�nad,
tal�n ma m�g meg is tal�llak,
tal�n kih�l e l�ngol� arc,
tal�n csendesen meg is sz�lalsz:

Csobog a langyos v�z, f�r�dj meg!
Ime a kend�, t�r�lk�zz meg!
S�l a h�s, enyh�tse �tv�gyad!
Ahol �n fekszem, az az �gyad.)

1933. j�nius

NAGYON F�J

Kiv�l-bel�l
leselked� hal�l el�l
(mint lukba megriadt eg�rke)

am�g hev�lsz,
az asszonyhoz �gy menek�lsz,
hogy �vjon karja, �le, t�rde.

Nemcsak a l�gy,
meleg �l csal, nemcsak a v�gy,
de odatasz�t a musz�j is -

ez�rt �lel
minden, ami asszonyra lel,
m�g el nem feh�r�l a sz�j is.

Kett�s teher
s kett�s kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s p�rra nem tal�lhat,

oly hontalan,
mint amilyen gy�moltalan
a sz�ks�g�t v�gz� vad�llat.

Nincsen egy�b
mened�k�nk, a k�s hegy�t
b�r any�dnak szegezd, te b�tor!

�s l�sd, akadt
n�, ki �rti e szavakat,
de m�gis ell�k�tt mag�t�l.

Nincsen helyem
�gy, �l�k k�zt. Z�g a fejem,
gondom s f�jdalmam kicifr�zva;

mint a gyerek
kez�ben a cs�rg� csereg
ha mag�ra hagyottan r�zza.

Mit kellene
tenni �rte �s ellene?
Nem sz�gyellem, ha kital�lom,

hisz kitasz�t
a vil�g �gy is olyat, akit
k�b�t a nap, rettent az �lom.

A kult�ra
�gy hull le r�lam, mint ruha
m�sr�l a boldog szerelemben -

de az hol �ll,
hogy n�zze, mint dob�l hal�l
s m�g egyed�l kelljen szenvednem?

A csecsem�
is szenvedi, ha sz�l a n�.
P�ros k�nt enyh�thet al�zat.

De �nnekem
p�nzt hoz f�jdalmas �nekem
s hozz�m szeg�dik a gyal�zat.

Seg�tsetek!
Ti kisfi�k, a szemetek
pattanjon meg ott, � ahol j�r.

�rtatlanok,
csizm�k alatt sikongjatok
�s mondj�tok neki:�Nagyon f�j.

Ti h� ebek,
ker�k al� ker�ljetek
s ugass�tok neki: Nagyon f�j.

N�k, terhetek
visel�k, elvet�ljetek
�s s�rj�tok neki: Nagyon f�j.

�p emberek,
bukjatok, �szet�rjetek
s motyogjatok neki: Nagyon f�j.

Ti f�rfiak,
egym�st megt�pve n� miatt
ne hallgass�tok el: Nagyon f�j.

Lovak, bik�k,
kiket, hogy h�zzatok ig�t,
her�lnek, r�jj�tok: Nagyon f�j.

N�ma halak,
horgot kapjatok j�g alatt
�s t�togjatok r�: Nagyon f�j.

Elevenek,
minden, mi k�nt�l megremeg,
�gjen, hol laktok, kert, vadon t�j -

s �gya k�r�l,
�szk�sen, ha elszender�l,
vakogjatok velem: Nagyon f�j.

Hallja, m�g �l.
Azt tagadta meg, amit �r.
Elvonta puszta k�nye v�gett

kiv�l-bel�l
menek�l� �l� el�l
a legutols� mened�ket.

1936

T�th R�zsa tollrajza

K�SEI SIRAT�

Harminchat fokos l�zban �gek mindig
s te nem �polsz, any�m.
Mint lenge, k�nny� l�ny, ha odaintik,
kinyujt�zt�l a hal�l oldal�n.
L�gy �szi t�jb�l �s sok kedves n�b�l
pr�b�llak �ssze�llitani t�ged;
de nem futja, m�r l�tom, az id�b�l,
a t�m�ny t�z el�get.

Utolj�ra Szabadsz�ll�sra mentem,
a hadak v�ge volt
s ez �sszekusz�l�dott Budapesten
keny�r n�lk�l, �resen �llt a bolt.
A vonattet�n hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zs�kban k�les volt m�r;
neked, �n konok, csirk�t is szereztem
s te m�r seholse volt�l.

T�lem elvetted, kukacoknak adtad
�des eml�d s magad.
Vigasztaltad fiad �s pirongattad
s l�m, csal�rd, hazug volt kedves szavad.
Levesem h�t�tted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egy�l, nekem n�ssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot k�stol �res ajkad -
f�lrevezett�l engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsor�dat
hoztad el - k�rtem �n?
M�rt g�rbitetted mos�snak a h�tad?
Hogy egyengesd egy l�da fenek�n?
L�sd, �r�ln�k, ha megvern�l m�g egyszer!
Boldogg� tenne most, mert visszav�gn�k:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te �rny�k!

Nagyobb sz�lh�mos vagy, mint b�rmelyik n�,
ki csal �s hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidb�l
jajongva sz�lt, eleven hitedet.
Cig�ny vagy! Amit adt�l hizelegve,
mind visszaloptad az utols� �r�n!
A gyereknek k�l k�romkodni kedve -
nem hallod, mama? Sz�lj r�m!

Vil�gosodik lassacsk�n az elm�m,
a legenda oda.
A gyermek, aki cs�gg anyja szerelm�n,
�szreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya sz�lt, az mind csal�dik v�g�l,
vagy �gy, vagy �gy, hogy maga pr�b�l csalni.
Ha k�zd, h�t abba, ha pedig kib�k�l,
ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. december