( Sem ut�dja, sem boldog �se... )

Sem ut�dja, sem boldog �se...
Sem rokona, sem ismer�se
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fens�g,
�szak-fok, titok, idegens�g,
Lid�rces, messze f�ny,
Lid�rces, messze f�ny.

De, jaj, nem tudok �gy maradni,
Szeretn�m magam megmutatni,
Hogy l�tva l�ssanak,
Hogy l�tva l�ssanak.

Ez�rt minden: �nk�nz�s, �nek:
Szeretn�m, hogyha szeretn�nek
S lenn�k valaki�,
Lenn�k valaki�.

H�ja-n�sz az avaron

�tra kel�nk. Megy�nk az �szbe,
Vijjogva, s�rva, kerget�zve,
K�t lankadt sz�rny� h�ja-mad�r.

�j rabl�i vannak a Ny�rnak,
Csattognak az �j h�ja-sz�rnyak,
D�lnak a cs�kos �tk�zetek.

Sz�llunk a Ny�rb�l, �zve sz�llunk,
Valahol az �szben meg�llunk,
F�lborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utols� n�szunk n�k�nk:
Egym�s hus�ba belet�p�nk
S lehullunk az �szi avaron.

P�risban j�rt az �sz

P�risba tegnap besz�k�tt az �sz.
Szent Mih�ly �tj�n suhant nesztelen,
K�nikul�ban, halk lombok alatt
S tal�lkozott velem.

Ballagtam �ppen a Szajna fel�
S �gtek lelkemben kis r�zse-dalok:
F�st�sek, furcs�k, b�sak, b�borak,
Arr�l, hogy meghalok.

El�rt az �sz �s s�gott valamit,
Szent Mih�ly �tja beleremegett,
Z�m, z�m: r�pk�dtek v�gig az uton
Tr�f�s falevelek.

Egy perc: a Ny�r meg sem h�k�lt bel�
S P�risb�l az �sz kacagva szaladt.
Itt j�rt s hogy itt j�rt, �n tudom csup�n
Ny�g� lombok alatt.

�ld�sad�s a vonaton

A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most j�n a legt�bb, nagy eml�kez�s:
Meg�ldalak.

„�ldjon meg az Isten
Minden j�s�god�rt,
Sok hallgat�sod�rt
�s gonoszs�god�rt.
Sok rossz, b�nt� sz�d�rt
�ldass�l melegen,
Sok hidegs�ged�rt
Hev�lj a szivemen,
�gy is v�ge most m�r,
�gy is ezer bajom,
Oktalans�g �r�n
K�sz a ravatalom.
H�t �n meg�ldalak,
De am�g �ldalak,
Cs�kolj, de ne nagyon.
�ldva, cs�ndben, b�k�n,
Eml�kkel �s cs�kkal
Akarlak elhagyni,
Meleg ut�n fagyni,
Egyed�l maradni,
Egyed�l �rezni,
Egyed�l meghalni,
�ldjon meg az Isten.”

A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most j�n a legt�bb, nagy eml�kez�s:
Meg�ldalak.

Mert t�ls�gosan akarlak (1913)

Ki ott �llott az �tban,
Ell�kni mindig tudtam
S ha az �tf�lre verlek,
Sz�p arcodat emeld f�l,
N�zz re�m, r�j �s nevess:
T�ls�gosan kedvellek.

Ha megszidlak lev�lben,
Vagy pimasz f�ty�l�sben,
Vagy ha m�snak kin�llak,
Hozd szivemhez a sz�ved
�s sirass, mert hazudok:
T�ls�gosan k�v�nlak.

Ha hallod durva �tkom,
Halld ki, hogy sz�nva b�nom
Mindet, mi �rt, a b�nt�st
S m�gis m�gly�ra vetlek:
Sz�gyenlem, hogy sorsommal
Cs�p�d ring�sa b�nik:
T�ls�gosan szeretlek.

S a napok mulnak-mulnak
S beteg sz�vembe fulnak
V�gyaim szent Te-�rted.
J�nnek a t�li varjak
Feket�n a h�mez�n:
Most m�r b�csuzok T�led:
T�ls�gosan akarlak.

Cs�kokban �l� cs�ktalanok

Mindent akartunk s nem maradt
Fal� cs�kjainkb�l egy falat,
V�gy, eml�k, b�nat, c�l, oks�g,
Egy pillanatnyi j�llakotts�g.

Vonaglottunk b�z�n, nagyon,
H�s est�n �s hideg hajnalon.
P�llott harct�r szeg�ny test�nk
S jaj, �r�mre hi�ba lest�nk.

Roskadjunk le a Sors el�tt
K�t gy�va, koldus cs�km�vel�k.
Mindegy, kik k�ldt�k, kik adt�k,
Nem �rt a cs�kunk egy fabatk�t.

T�bb voltunk, jaj, t�n kevesebb,
Mint a hajr�s, kis szerelmesek.
T�l v�nkoson, leplen, ingen
S�rva l�ttuk meg: ez se Minden.

Be b�sak vagyunk, be nagyok,
Cs�kokban �l� cs�ktalanok,
A V�gtelent hogy szeretj�k:
S�runk, cs�kolunk s �jra kezdj�k.

L�da �s Csinszka