"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
"Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon; megtagadlak, már nem vagyok
tied; gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom, hogy ledobhatom
bilincseimet. Egy kézfogás még, - töröld esküinket s ha találkoznak
sorsunk útjai, ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból
maradt valami. Most, bár szerelmünk már-már alig él, s ravatalánál zokog
a hűség és utolsót lüktet a szenvedély s a tisztulás lefogja szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták fel tudnád támasztani, ha akarnád."
(Michael Drayton)
Nem csókolsz meg többé, nincs
véletlen találkozás, nincs lesütött pillák mögé rejtett titkolt vágy
és nincs remény. Búcsúnk egy intés volt a kerítés túloldalán.
Szeretetlen kemény szavak. Ridegen mártogattad belém gyűlöleted!
Közöny volt, büszkeség, vagy kudarcos gőg? Nem kérhettem tőled
kegyelmet.
Hogy utolsó szerelmemből semmim ne maradjon , szét
akartál zúzni minden maradványt. Megraboltál, mint hamis kufár
kincset adtál, majd visszaloptad az adományt. Végül becsületem
kellett volna, látni akartál porba sújtva.
És Neked mid maradt
? Maradt a szerelemből ? Maradt valamid talán amiért én kerültem
a cipőd kopott sarka alá, vagy üres lett a szíved? Mid maradt Neked?!
Kérdések. Választ sosem kapó kérdések. Te nem szerettél.
Én szerettelek Téged. Könnytelenül gondolsz rám, ha eszedbe jutok
egyáltalán míg az én szemem elfutja a pára s legördül egy csepp -
áldozatnak - Érted.
2005.aug.20.
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
Búcsú a szerelemtől
