Nevis - 2005. szeptember
Nevis terasza
Nevist 2004-ben ismertem meg. A versei sallangoktól mentes, hangulatokat ábrázoló írások. Nevis számomra a "pillanatok művésze", nemcsak a versei témája miatt, hanem mert a versek többsége a számítógép előtt ülve, felkerülésük pillanatában születik. Címük sincs, vagy csak ritkán. Íme :
part, hajnali hangok Egyre sűrűbben indul vonat Kezed a kezemben, a többit elfeledtem Elszállt a pillanat.
Volt reggelünk, ezer az évek alatt Mint álom sínpárok Rohanón alattunk az évek Semmi sem maradt
Talán rossz volt valahol egy váltó Fel sem tűnt a vakvágány hogy a messzeség már nem látható és árnyékok lettünk a peronon Itt, a semmi partján
Nincs előre és nincs hátra, szó, mi Rád találna Belém szeretett a fájsz.... Jön, kísér szakadatlan, bennem talált társra Ölel, csókol s vigyáz.... Nem is vágyom másra.
2004.július
Ma reggel ismét rám csodálkozott a nap. " Álmos arccal, mogorva tekintettel hova indulsz, ember?" és én elszégyellem magam.
Kicsit később megsimogatott összekacsintottunk mint cinkos csibészek, ezért (most) vissza se nézek. Lerázok minden fájdalmamat ami tegnapról itt maradt.
2004. július
Éjjeli vers
És jönnek a démonok minden este majd szépen lassan számba szedve maradék hitem foszlányait rágják, minden kis titkát megtalálják a szépnek a voltnak a jövőt még váró félig-holtnak, sötétben is álmodónak
Mosolyom nappal eltakarja féltett titkom, hogy ami rémálmot magamban hordok lim-lom életemből az minden éjjel előtör. Hiába bújok álomködbe jön velem mintha mindörökre eljegyeztem volna és ez így megy napról, napra. Magam sem értem miként tudok mégis álmodni mint régen. Miért vágylak a "semmiért egészen"? Miért éled újra a vágyam? Miért merlek szeretni mint abban a nyárban, mikor először gyönyörködtünk fiunk mosolyában? Hiszem, hogy karnyújtásnyira vannak az álmok és egy reggel újra Rád találok, mintha ezek a fájó évek nem is lettek volna. És lassan, néha botladozva, de kiérünk a fényre, egy ragyogó rétre, ahol illatos fű zöldül s nem viszünk mást, csak szépet emlékül.
Majd jön a reggel és véget is érnek az álmok ....az …ébredéseddel
Vádlón mar vissza elutasításod és közönyöd. Mindenütt ott van, körülvesz dühöd, mivel arcul csapsz rendületlen hévvel. Mit sem ér itt a szeretet a hit erejével. Bűnné változik egy mosoly, teherré egy ölelés és komoly vétek ha mosolyogva rád nézek. Mi végre szeretlek hát Téged?
|