K�zel a teljes k�ts�gbees�shez, Omaan m�g k�zelebb k�szott az olt�rhoz, �s elrejt�z�tt egy szikla m�g�, n�h�ny l�p�snyire �brah�mt�l. " Hogyan is �llhatn�k az �n uram �s az � bossz��ll� Istene k�z�? S�ra is csak azt parancsolta, hogy tartsam rajta a szememet Izs�kon, de vajon nekem mi lesz a sorsom, ha azzal t�rek vissza hozz�, hogy v�gign�ztem, amint a f�rje meg�li a fi�t. Vajon mi a jobb: ha S�ra bossz�ja, vagy �brah�mnak �s az � k�ny�rtelen Isten�nek haragja s�jt le r�m?", t�pel�d�tt Omaan. Nem saj�t fej��rt agg�dott, mar� f�jdalommal l�tta, hogy Izs�k az olt�rra helyezi az utols� m�glyaf�t, majd botladozva h�tr�l, amint apja az �g� f�kly�t az olt�r fel� tasz�tja �s f�lmarkolja a f�ldr�l a k�telet �s a k�st.
- Hiszen a fiad vagyok, aty�m! - szakadt ki a szerencs�tlen fi�b�l a ki�lt�s - M�g ha valaha tal�n k�ts�g t�madt is efel�l a sz�vedben... - folytatta zokogva. - �s te is mindeddig szeret� aty�m volt�l! H�t akkor most mi�rt? Mi�rt? - k�rdezte elfullad� hangon.
- Hal�l fia vagy, Izs�k! Ki�lts h�t f�lelmedben! - parancsolta a pr�f�ta.
Az egyiptomi l�legzete szinte el�llt.
- Tudom, ap�m, hogy meg kell tenned, amit Istened parancsol - mondta ekkor Izs�k megad�an, er�tlen�l. Omaan alig �rtette szavait.
- Istennek hallania kell hal�lki�lt�sodat, hogy len�zzen �s l�ssa �ldozatomat. Mint amikor meghallja az �ldozati b�r�ny b�get�s�t. Ki�lts m�r! - r�zta vadul a fia v�ll�t.
- T�gy az olt�rra, ap�m, mert moccanni sem tudok k�teledben! Tedd, amit a Mennyb�li... - Izs�k csak ennyit tudott kiny�gni.
- Nehogy eszm�letedet vesz�tsd, Izs�k! Isten nem fogad el �lettelennek tetsz� b�r�nyt �ldozatk�nt! Ki�lts m�r!
�brah�m m�r-m�r rim�nkodott tehetetlen f�lelm�ben.
Egy pillanatig semmi sem moccant, �rva hang sem hallatszott, majd �brah�m hirtelen a fi�ra vetette mag�t....."
(r�szlet a reg�nyb�l)