Legyen az els� k�p egy h�z.
Csak k�s�bb tudtam meg, hogy voltak�ppen abban sz�lettem, de eg�sz gyerekkorom m�gis a mellette lev� szomsz�dos h�zban telt el. Ez a h�z egy emeletes, sz�p, nagy h�z volt, �s gyerekfant�zi�m mindj�rt hozz�kapcsolta a mesebeli kast�lyok k�p�t. Sz�les l�pcs� vezetett fel a l�pcs�h�zba, ott kov�csolt vaskorl�t k�gy�zott az emeletre, olyan f�nyes f�j� kapaszkod�val, amin istenien lehetett lecs�szni. Ebben a h�zban volt minden, ami csak kellhet egy magamfajta gyereknek. Magas ajt� r�zkilinccsel, titokzatos pincelabirintus, padl�s, z�ldre m�zolt fa zsalug�ter, nagy szob�k. A h�z lak�i persze nem k�kv�r�ek voltak, hanem munk�semberek, tal�n csak a f�ldszinten balra lak� Pista b�csinak volt polg�ri aur�ja. Pista b�csi m�r akkor �reg nyugd�jas volt, k�l�n�s, mag�nak val� ember. Ir�n n�ni, akit a feles�g�nek gondoltam - k�s�bb kider�lt - �lett�rsa volt �s h�zvezet�n�je, de ez csak feln�tt suttog�s szinten �rt el hozz�m, mert egy gyereknek nincsenek el��t�letei. Nekem tetszett a Pista b�csi el�szob�j�ban a z�ld poszt� el�szobafal, a falon lev� tr�fea, �s amikor bebocs�ttat�st nyertem a nagyszob�ba, a sz�p patin�s b�torok. Ez tal�n, ha k�tszer fordult el� mind�ssze, mert a gyerekn�p legfeljebb a konyh�ig jutott, hogy megn�zhesse a szalma zsomporban meleged� naposcsib�ket.... A m�sik oldalon a kebelbar�tn�m lakott, pelenk�s korunkt�l fogva bar�tn�k voltunk, �s csak a pubert�skori szexu�lis �ntudatra�bred�s, azaz mai sz�val mondva a pasiz�s sodort minket el egym�st�l. (ekkor mer�lt fel bennem el�sz�r a gyan�, hogy tal�n nem is l�tezik igazi bar�ts�g). M�rtinak h�vt�k, a h�ga Hugi volt, igazi nev�n Gizi, de azt mindenki ut�lta. Ez�rt lett Hugi. A lak�suk igen �rdekes elrendez�s� volt, lehetett benne bolyongani, de akkor m�g nem tudtam, hogy mesters�gesen lev�lasztott, sz�tcinc�lt hatalmas lak�sok, a t�rsb�rletek saj�toss�ga az ilyesmi. Mindegy, �lvezetes volt. Titokban szerettem a mam�juk, a Gizi n�ni kaka�s palacsint�j�t, ami v�konyabbra volt s�tve mint anyu� �s elfoly�sodott benne a kaka�, meg a h�zikolb�szt, ami nek�nk nem szokott lenni, mert mi sohasem �lt�nk diszn�t, �k meg minden �vben. Jaj, a diszn��l�s.... gyerek�letem iszonyata, amit ma sem tudn�k elviselni. Volt m�g egy �rtelmis�gi - de nem annyira polg�ri l�gk�r�, mint Pista b�csi - csal�d a h�zban.
Ezt onnan tudtam akkor gyerek�sszel meg�t�lni, hogy a legid�sebb l�nyt Rit�nak nevezt�k. Ki a csuda viselhet ilyen nevet, hogy Rita? �s a Rita pont olyan volt, mint a p�tty�s �s cs�kos k�nyvek polg�ri j�kisl�nyai. Sz�p hossz� barna hajjal, sz�p ruh�kkal, sz�p �s szel�d arccal �s term�szettel. �s Rita r�ad�sul zongor�zott. Ny�ron az ablakuk alatt kuporogva kicsit �lsajn�lattal vihor�sztunk, amikor hallottuk gyakorolni. A h�ga Juditka szem�veges - az egyik �veg mindig leragasztva - �s minden szempontb�l eg�szen m�s l�ny volt, mint Rita. � volt az �szrevehetetlen, �s nem zongor�zott. Volt egy �ccs�k is, Ferike. A mam�juk Manci n�ni t�voli, �s z�rk�zott n� volt, a Feri b�csi pedig csendesrendes ember. Manci n�ni egyszer k�rh�zba ker�lt, pedig l�tsz�lag nem is volt beteg, �s soha t�bbet nem j�tt vissza. �letemben akkor hallottam el�sz�r a r�kr�l, err�l a f�lelmetes r�mr�l. Hihetetlen volt. Onnant�l fogva nem vihogtam t�bbet Rit�n. Elkanyarodtam kicsit a h�zt�l... de olyan sok dolog el�j�tt most a benne lak�kr�l. Csak az izgalmas pinc�r�l szeretn�k m�g �rni. L�g�pince volt. Folyos�kkal, vasajt�kkal. Lehetett benne b�j�csk�zni. Egy k�p maradt meg bennem t�r�lhetetlen�l. Kukorica�r�s idej�n t�rt�nt. J�tszottunk a h�z k�r�l, amikor egyszercsak kicsap�dott az egyik "l�g�pince v�szkij�rat", ahol egy�bk�nt j�t�k k�zben k�zlekedni szoktunk, �s felbukkant egy sz�r�s pof�j� r�m. Nem tudom m�r h�ny �ves lehettem akkor, vagy a v�ratlans�g tette, de ott helyben megb�nultam a r�m�lett�l, majd vis�tva rohantam haza. Napokig nem mertem �tmenni a szomsz�d h�zhoz, annyira f�ltem. Azt�n elmondt�k, hogy a r�m Ada volt (tal�n Ad�l lehetett az igazi neve?), egy kamaszl�ny, aki Rit��kn�l vend�geskedett , �s egy pap�r�larcot ragasztgatott tele kukoricabajusszal. Az�ta tudom, mi a b�n�t� r�m�let....