Barnabás
Ma ránéztem a naptárra, láttam, hogy Barnabás napja van.
Mindjárt eszembe jutott a névről "valaki".
Volt egy játékkutyám, Sóvárgó Barnabás becsületes névvel, mivel ezt a nevet írta a könyv, amiből a szabásmintáját vette anyukám. Mert a játékaimat mind ő maga készítette.
Sóvárgó Barnabás azonban nagyon hosszú és bonyolult név volt egy kisgyerek számára, ezért mindjárt le is rövidítettem becéző formára, és lett belőle Sovi.
Sovi barna színű kutyus volt, hosszú lelógó füllel, olyan vizslát formázó fazonnal. Pici piros nyelve és gomb szeme volt, és nagyon sikkes nadrágja. Két lábon járt természetesen, mert egy nadrágos játékkutya nem lehet olyan négylábú, mint a valódi kutya.
Persze, ha Soviról beszélek, nem hagyhatom ki a többieket sem.
Ott volt még a Kotnyeles Törpe. A kotnyeles szóval mindjárt meggyűlt a bajom, semmi értelmét nem találtam - sajtóhibának gondolhattam volna, ha tudtam volna, mi a sajtóhiba - így azonnal kiigazítottam Toknyeles Törpére, azaz röviden így lett Toki.
Toki nagyon bájos törpe volt, filc csizmával, hetyke csúcsos süveggel, kabátkával, de legeslegjobban a szakálla tetszett. Selymes, finom szürke körszakálla volt. Anyukám szerzett hozzá nyúlszőrt, hogy Toki nagyon csinos törpe legyen.
Sovi és Toki lett a két legszebb játékom, de volt más is még ugyanabból a műhelyből. Egy nyuszi, aki valójában Karakül Nyuszinak volt a könyvben nevezve, de a karakül olyan volt, mintha törökül lett volna, ezért simán Nyuszi lett.
Később lettek vásárolt, teddybearból gyártott mackóim három méretben. Ebből a legnagyobb a Teddy, és még egy Középső Maci, és egy Kismaci.
A babák egészen mások voltak. Létezett babahierarchia. A királynő természetesen a Porcelánfejű volt. Olyan előkelő, hogy nevet sem illett neki adni. De olyan fantasztikusan gyönyörű is, hogy játszani sem lehetett vele. Kicsit nehézfejű is volt - lévén porcelán - és mindig előrebukott a rongyból varrt testén, de ő nem játékra termett, hanem gyönyörködésre.
Csodálatosan megformált hamvas rózsás arc, piros száj, kivillanó apró fogacskák. Olyan kék szem, ami mintha látott volna.... és a haja. Az maga volt a csoda. Valódi, mézszín szőke hossszú haj, fésülhető, fonható. Porcelánfejűt csak fésülgetni és díszítgetni lehetett, ahogy az egy királynőhöz illik.
A rangsorban lejjebb sorakozott még néhány baba, nekik mindüknek rózsaszín anyagból varrt testük, és papírmasé fejük volt. Különböztek egymástól, hiszen a festett babafejek nem voltak mind egyformák, mind más karakter volt, de a neveik közül már csak a Mari babáéra emlékszem. Volt még Csecsemőbaba igazi rugdalózóval és pólyával. Volt Kaucsukbaba, akit fürdetni lehetett... és még néhányan.
Ennyi babát öltöztetni, átöltöztetni is elég gond volt.
Hirtelen ez jutott eszembe a névnapodról...... Barnabás.
|