Nem is udvar volt - hiába volt körülötte kerítés, hiába volt kiskapu, nagykapu - sohasem mondtuk azt, hogy kimegyünk az udvarra, hanem azt, hogy megyünk a ház köré. Igen, sokkal inkább parkra hasonlított, mint udvarra. Az utca felőli oldalon voltak a hársfák, négy. Amikor virágzott, izgatott méhek zümmögtek a fa lombjában, nem nagyon mertünk ugrálni a fák körül, mert volt néhány szúrós összecsapás közöttünk. A kerítés melletti bokrok -apró fehér csokrocskákkal voltak teleszórva, olyanok voltak, mint a menyasszonyi csokrok, később pedig élvezettel tapostuk a pukkanós hóbogyókat- jó búvóhelynek számítottak. Tulajdonképpen minden jó volt búvóhelynek. Bújócskáztunk is sokat, hol ezért, hol azért. A hunyó a fatörzshöz támaszkodott, számolt, mi pedig szétspricceltünk a szélrózsa minden irányában. Nem volt könnyű dolga a hunyónak. Késő estig képesek voltunk ezzel tölteni az időt. A másik játék, aminek mellettünk ismét a hársfák voltak a szereplői, egyfajta fogócska volt. Úgy kellett a helyünket cserélgetni a fák mellett, hogy a fogó ne tudja elfoglalni egyik fatörzset sem. A hársfák azonban nem nőnek az égig. De a jegyenyék igen. Voltak azok is. Őrt álltak a ház oldalán sötét lándzsakoronájukkal. Gyönyörűek és tekintélyesek voltak. Tiszteltük őket, hiszen védtek a széltől, a villámtól. Amikor a szélviharban sírtak és jajongtak, de rákényszerítették a széllökéseket, hogy a magasban vágtassanak tovább.... és a villámok..... rettegtünk, nehogy égbenyúló csúcsaik legyenek a villámhárítók. Csodálatos teremtések voltak. Alattuk a szögletben egy kis facsoport állt, fehértörzsű nyírekből. Hártyás kérgüket de sokszor hámoztuk le játék közben. Nyírfák, ritka fehér tündérlányok fátyolruhában, libegő hajjal. A ház mögött veteményeskertek voltak gyümölcsfákkal. Betegre ettük magunkat az almafán ülve, vagy a cseresznyén, bár a cseresznyét a kukacok miatt nem nagyon szerettem, de a famászás jó dolog volt. A barack, meggy már nem volt izgalmas, csak finom. A másik kerítés mellett terpeszkedő bodzabokrok a virág és a szétmázolható bogyók mellett jó sípnak valót is adtak. Könnyű volt a kérgét hántani, kiszedni a puha szivacsos belét, és faragni a fáját. A virágok megérnek egy másik fejezetet.... mert volt belőlük bőven... Hatalmas játszótér volt a Világ....