�st�k�sh�z hasonl�tottam. Hirtelen bevil�g�totta az eget, �s mire �szrevettem, tovasuhant. Amikor megsz�l�tottam megszak�totta az �tj�t �s visszafordult, hogy nyomot hagyjon a lelkemben. Most usz�ly�nak szipork�z� kis csillagait n�zem, �s v�rom, ha bej�rta p�ly�j�t visszat�rjen.
Azt�n hanghoz hasonl�tottam, dallamhoz - mag�val hozta. Ma is d�dolom.

Mersko - a "dallam m�v�sze".

 Ez a h�nap a ti�d, Kisherceg.

 Mikor a hold teli volt...

Mikor a hold teli volt, teli s�rga korong,
j�cint-illat� est borzongott
tova bokron, a lombokon, �s azut�n...
Nem v�rtam az estet a cs�kod ut�n.

Nem v�rtam az estet... M�gis a hold
- teli volt, teli, s�rga korong - beosont...
Borzongott j�cint alkony a f�n...
�gy �rt el az este a cs�kod ut�n.

H�es�s

Szeretn�m elmes�lni mind, de sz�m, mi van, kev�s...
Bolondul, j�tszik itt k�r�l a lass� h�es�s.
Nyugodt az �t, a t�j, a csend neh�z - s a f�tyol-�g
a lusta pelyheket kavarja, sz�rja szertesz�t.

Szeretn�m elmes�lni mind: a lass� h�es�st,
a csendet, �s a f�tyol-�g most hangtalan nesz�t,
a lusta pelyheket hogyan kavarja szertesz�t...
s az �t..., s a t�j..., s hogy j�tszik itt... De sz�m, mi van: kev�s....

Tavaszba' benn, s ut�n...

Tavasz szemez, s es�s, m�gis es�s a d�lut�n.
�n �llok itt tavaszba' benn, s foly' k�nnyem, foly' but�n...
Csak foly', csak foly' but�n -
tavaszba' benn, s ut�n...

Nem n�zem m�r, hogy t�volodsz,
nem gondolom: m�g v�rni fogsz tal�n...
Itt �llok, itt, tavaszba' : benn
es� �s d�lut�n,
s foly' k�nnyem, foly' - tavaszba' benn -,
csak foly', csak foly' but�n.

A pillanat hol �sszet�rt - itt �llok m�g a h�z el�tt,
romok k�z�tt m�r nem leszel velem...
Hagyt�l hov�? - nem is k�rdezhetem.
M�g �llok itt, �s l�pni k�ptelen:

S�rok. A k�nnyem sz�tszalad, s mi �ppen elveszett:
lelkembe gy�rja arcodat - mi �ppen elveszett -,
az arcra v�si arcodat, romokra k�nny-falat fakaszt...
mi �ppen elveszett: hov� lefesselek.

S�rok: a k�nnyeim: tavasz; es� a d�lut�n -
�s �rzem: messze, messze vagy... M�g foly', csak foly' but�n:
foly' k�nnyem itt a h�z el�tt, hol �sszet�rt cser�pre sz�z-id�k,
egy pillanat ut�n.

Nem n�zem azt, hogy t�volodsz, s nem gondolom: t�n v�rni fogsz...
Es�s tavasz, tavasz szemez - �s mindig d�lut�n...
Csak �llok itt: tavasz el�tt, Tavaszba' benn, s ut�n...
foly' k�nnyem, foly' : csak foly' but�n - es�, tavasz ut�n.

SZONETT I.

�, H�lgyem, b�ja d�lt, �s �gi m�mort
hozott re�m - szavak nem �rik azt el -,
egy k�sza pillanat var�zsba perzsel:
Hogy l�ttam �nt, s sz�vembe l�ni �mort.

Most f�lve k�ld�m, �m, a vallom�som
- fogadja t�lem el -: nevem sz�v�re;
mint ny�rba virrad�n, ha nap hev�be
a harmat szikkadozna bokrokon...

"Mi hirtelen, mint ny�r-vihar, teremtett:
sz�vemre forrt harangvir�g-alakban.
�s morzsolom nyom�n a k�s� csendet
- szerelmedet fonom egy hangra halkan,

hogy egyre �t meg �tborzongja lelkem...
S mint pillanat, �lellek bent, magamban