|
A homly dicsrete
 A vadllat halott, vagy majdnem az.
/Elogio de la sombra/
Az regsg (msok nevezik gy)
boldogsgunk vada is lehet.
A vadllat halott, vagy majdnem az.
Marad az ember s a lelke.
gy lek homlyosan csillog formk kztt,
ez mg nem a teljes sttsg.
Buenos Aires,
mely rg klvrosokra szakadozva
nylt a vgtelen prribe,
megint csak a Recoleta lett, a Retiro,
az Once bizonytalan utci,
azok a dledez hzak,
amiket mg most is Dlnek neveznk.
Hossz letem sorn krlvett a dolgok
sokasga,
Abdrai Dmokritosz kiszrta a szemt, hogy
eszmlkedjen,
az n Dmokritoszom az id lett.
Nem bnt ez a flhomly,
mintha egy enyhe lejtn csordoglna,
akr az rkkvalsg.
Bartaim elvesztettk az arcukat,
de a nk most is olyanok, mint annyi v eltt,
nem tudom, megvltozott-e ez az utcasarok,
s a knyvek lapjain nem llnak betk.
Mindettl megszllhatna a rmlet,
de szeldnek rzem, mint egy hazatrst.
Szvegek nemzedkei szlettek e fldre,
s n csak nhnyat olvastam kzlk,
s ezeket olvasom emlkezetben jra,
olvasom s alaktgatom.
Dlrl, keletrl, szakrl, nyugatrl
sszefutnak az utak, amik elvezettek
magam titkos kzppontjhoz.
Ezek az utak lptek voltak s lptek visszhangjai,
nk, frfiak, halltusk, feltmadsok,
nappalok s jszakk,
lmok s fllmok,
a tegnapnak, a vilg minden tegnapjnak
minden legkisebb mozzanata,
a Dn ers kardja s a Perzsa holdja,
a holtak tettei,
a viszonzott szerelem, a szavak,
Emerson s a h, s mg annyi minden.
Most mr elfeledhetem ket. Magam
kzppontjhoz rkezem,
a magam algebrjhoz s kulcshoz,
a magam tkrhez.
Rvidesen megtudom, ki vagyok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
