Kegyelem
Elszr srsz. Azutn tkozdsz.
Elszr srsz.
Azutn tkozdsz.
Aztn imdkozol.
Aztn megfeszted
Krmszakadtig maradk-erd.
Akarsz, egetostroml akarattal -
S a lehetetlensg konok faln
Zzod vresre koponyd.
Azutn elallsz.
S ha jra eszmlsz, mindent jra kezdesz.
Utoljra is tompa kbulattal,
Sztalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiba:
A bûn, a betegsg, a nyomorsg,
A mindennapi szrny szrkesg
Tmlcbl nincsen, nincsen menekvs!
S akkor - magtl - megnylik az g,
Mely nem trult ki tokra, imra,
Er, akarat, ktsgbeess,
Bnbnat - hasztalanul ostromoltk.
Akkor megnylik magtl az g,
S egy pici csillag stl szembe vled,
S olyan kzel jn, szpen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magtl - sznik a vihar,
Akkor - magtl - minden elcsitul,
Akkor - magtl - led a remny.
lomfidnak minden aranygn
Csak gy magtl - friss gymlcs terem.
Ez a magtl: ez a Kegyelem.
|