|
lmoddal mrtl
 lss olyannak, amilyen valban
vagyok
Te bennem szrnyeteget ltsz, n benned
nem akarok ltni inkviztort;
szntesd meg ezt az ngyilkos kzdelmet,
mely tged mr knnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengbb vagyok annl,
kit vak bizalmad remlt tmaszul,
s nem szeretnm, ha vaknak maradnl,
s nem ltnd: szegny fejem rd szorul.
Ht lss olyannak, amilyen valban
vagyok. Nem n hazudtam, ha szemed
csak a rszt ltta bennem, s a jban,
mely rszem, ismerni vlt engemet.
lmoddal mrtl; n az lmodnak
mit mondhatok? Ne lgy a brtnm!
Csaldtl, de ne tarts engem csalnak,
amirt lmaidhoz nincs kzm.
n nem dicsrem frivolan a szennyet,
mely negyven vent hozzm tapadt,
a szenvedst se dicsrem, de szenvedj,
ha trsamul ktelezted magad.
Nem biztatlak, hogy prbld letagadni
vtkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egszen tudom magam adni,
fogadj mindenestl, egszen el.
Ne mrj az lmaidhoz: kevesebbnek
mutatjk azt, ami tbb, mert egsz;
tl szavaid tged sebeznek,
ha eszmnyednl trpbbnek tlsz.
lss kegyetlenl, de lsd meg merszen
a vilgot is, amely alakt,
s magadnak fogadj el egszen,
azzal egytt, mi tled elszakt. . .
n a vilgnak lek, ne szakts ki
belle, jjj, jrj egytt velem,
gytrdjnk egytt, gy fog meggygytni
mindkettnket az orvos gytrelem.
Amg javthat per s szidalom,
perelj s szidj, nem vsz krba a bnat, -
de megmsthatatlan mltamon
rkdjk hallgats s bnbocsnat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
