2005.november
November jeles napjai
Erzsébet és Katalin
Ma már ritkán anyakönyveznek ilyen klasszikus, szép-komoly nevekre, mint Erzsébet és Katalin. Kimentek talán a divatból. Ma Dzsesszikák és Vanesszák, Alexandrák és Loretták mosolyognak a gyerekfotókon, és gondolkodom, vajon öregkorukban hogyan szólítják majd őket.
A történelem folyamán sok Erzsébet és Katalin írta be nevét az Idők Nagykönyvébe. Szentek, uralkodók, művészek, a világ szinte minden nyelvén szólították őket.
Nomen est omen - mondja a latin. A végtelen szeretet és az önfeláldozás kapcsolható a nevükhöz.
Hadd idézzem ide Babits egy versét - gyerekkorom Erzsébetjére és Katalinjára emlékezve - és köszöntve vele két nővéremet.
Kis hugocskám, ringatgatva
Tartom az ölembe'
S gyermekkorom ezer édes
Álma jut eszembe,
S mintha folyton még fülembe
Csengene a nóta:
Rózsa, rózsa, piros rózsa,
Ispilángi rózsa...
Öreg dadámtól tanúltam,
Vele sokszor fúttam!
Be ártatlan voltam akkor,
Semmiről se tudtam.
Hejh, azóta bűnös lettem,
Nem tehetek róla -
Rózsa, rózsa, piros rózsa,
Ispilángi rózsa...
*
Kis hugocskám, álmodj szépet,
S simúlj az ölembe,
Gyermekkorom eltűnt álma
Hadd jusson eszembe.
Bár ne kéne emlékeznem
Másra, csupán róla -
Rózsa, rózsa, piros rózsa,
Ispilángi rózsa...
|