A Galambok Királynője
.
Szelíd volt és nem tudta magáról, hogy erős Csendjének tüzében kitisztulva vágyott A többiek álmait vállalta legelőbb Szép Szíve kedvéért szárnyából levágott S a sárban csúszóknak saját tollát adta Hogy segítse őket is szabadon repülni De legbelül Önmagát soha fel nem adta Szenvedve kezdett el Csillagokat szülni Magányából ennyire tellett egyelőre S mindent eltűrt a Galambok Királynője
Senki nem látta, hogy Ki ő valójában Megszokták, hogy jól húz s elbírja az igát Vergődőtt jajtalan örök hálójában Odaadta, de nem árulta Önmagát Soha nem volt igaz társa, magafajta Úgy vélte, egymaga kell megoldjon mindent Ezért vágyakozást nem láthattak rajta Lelke csak belül élt, úgy óvta, mint kincset Egy egész világ volt Szíve börtönőre Ha fájt, csak sírt a Galambok Királynője
Mindenkiben mindig keresett valamit Hívta a Lelkeket, mint egy zúgó Harang Ha merik követni, bárkit megszabadít De nem vették észre, hogy ő Fehér Galamb Idővel megszokta: nincs értelme várni Bár nem értette meg, miért nem érzik lelkét Miért nem tudják, milyen jó az Égben szállni Szabadsága lassan nem volt több, mint emlék Soha nem repült már, csak leült egy kőre S feledte, hogy ő a Galambok Királynője
Sok idő telt így el, végezte a dolgát Éjjel magasra szállt, elhagyta a Földet Ébredve csak annyit tudott: messzire járt S céljául tűzte ki: Soha meg nem törhet! Aztán egy megszokott fényes-árnyas napon Messzi vándort hozott az Élet elébe Hogy miért, még nem tudta, de fura volt nagyon Ő is munkát bízott volna rá, mint népe De nem erőszakkal, hanem szépen kérte Nyugodt volt, türelmes, figyelt és nevetett Előre megmondta, nem lesz bére érte S idővel kiderült: Szíveket keresett! Hihetetlen volt, hogy nem kell félni tőle Nem is hitte még a Galambok Királynője
De valami történt, a jövevény megállt Útja ide hozta, nem kell tovább menjen Itt, ezen a helyen végre Szívet talált Mely, ha elaludt is, vágyja, hogy ébredjen Vándorbotját, hosszú vándorlása társát Állítá a földbe, nem kell már vezessen Ide kellett hozni, örök jelzőlámpást Aki tévelygő volt, többé ne keressen Szabadság, Szeretet sugároz belőle Érzi melegét a Galambok Királynője
Megengedte hát, hogy az utas betérjen Hogyha megpihenne, itt nyugovást talál Az még nem volt szabad, hogy lelkéhez érjen De egy kis változás nem tessz rosszat talán Úgy szolgálta álmát, mintha önmmagáét Nem sejtette, hogy most talált igaz társra Ki szintén másért tesz, és nem csak magáért Valami erős fény süt mindig felőle Elpihen hát benne a Galambok Királynője
Alvása békés így, s álmából, ha ébred Nem is tudja, miért, a vándort keresi Vonzzák és hajtják is őt a tiszta tények Szabadon, egyszerűn kezét kézbe veszi Éreznek valamit, egymás kezét fogva Lelkük, Szívük tudja, hogy pont így jó neki Titkos csodát élnek így, egymásba nyílva Eggyéolvadt lényük az Ég felemeli Szűnik az elméjük éjsötét felhője Szabad lett a Galambok Királynője
Innen veszi kezdtét minden munka, játék Nehézség, szép öröm: nekik mind csak Igaz Nyomjelzők az úton, lelküknek ajándék Őszinte gyerekként keresik, hogy mi az Ami el nem múlik, nem hamis és szabad... ISTEN neve hallik, lelkükben Szent Válasz Kérdésük megszűnik, kételyük nem marad Irányt nyertek, SZÍVÜK EGYKÉNT utat választ Közösen, egységben lépnek: fel, előre Ismeri már magát a Galambok Királynője
Rájön most, hogy végleg kibonthatja szárnyát Hogy - mit mindig vágyott - elérje a NAPOT Fényébe olvadva túllépi az árnyát Fehér szikrákat szór, mind Örömcsillagok Innentől hajnalban Ő kel fel az Égen Friss harmattal áldja s élteti a Földet Ő ébreszt mindenkit, aki él Szívében Kéket ad a légnek, s a fűnek új zöldet Fényes-fehér Szívvel száll a levegőre Így teljes a Galambok Királynője
Szabad dala hívja a rab galambokat Nem lehet tagadni, hogy az Ég befogad Könnyű röpte mindnek tiszta utat mutat Aki őt követi, saját útján halad Egyre többen jönnek. Nem kérnek, de kapnak Senki nem marad le, senki el nem fárad Egy irányban, lassan messzeségbe szállnak Királynőjük nyomán mind Igazzá válnak Vissza nem néz, hittel repül az Erdőre A BÉKÉT ünnepli a Galambok Királynője
|