Volt egy kékszemű óriás
Óriás volt az óriás szíve,
Volt egy kékszemű óriás s egy icipici nőt szeretett. A nő álmaiban egy icipici ház meg egy márványrajzszirmú, illatos, díszloncokkal szegett, napos, virághabos kert lebegett.
Óriás volt az óriás szíve, s a keze oly nagy dolgokra szabott, hogy nem sikerült megépítenie az icipici kéjlakot: még kopogtatni se tudott az icipici lány márványrajzszirmú lonccal illatos, virághabos kertjének háza kapuján.
Volt egy kékszemű óriás s egy icipici nőt szeretett. És icipici volt a nő; s ahogy az óriás mellett loholt a nő, elfárasztotta a nagy út. "Ég veled, lelkem nyugalmat kíván!" - szólt a kékszemű óriásnak, s egy gazdag törpe oldalán belibbent díszloncos, napos, virághabos kertkapuján az icipici háznak.
S most már érti, hogy a kékszemű óriás óriáshoz illő szerelmeinek még sírjuk sem lehet ilyen márványrajzszirmú, illatos, virághabos loncok közt lapuló icipici kis házikó.
(Szabó Lőrinc fordítása)
|