|
Sida - 2005. december
Sida költő és festő. Amikor először találkoztam vele az internet jóvoltából, a magam izgatottságára jótékony hatással volt az a higgadtság és bölcsesség, ami a megnyilvánulásaiból áradt. A személyes ismeretséggel ez a benyomásom tovább mélyült kiegészülve a valóságos emberi vonásokkal. Sida számomra minta, egy követhető út.
MINT A HANGYA
Mit akarok? Mit is akartam...
Fejemet homokba kapartam,
vakon, süketen vártam, hittem,
életet adtam s lemerültem
a tudva-tudott semmibe.
Kinek van ekkora hite?!
Most már irigylem én a hangyát,
amely fürgén halad
poros úton s a föld alatt.
Nem gondol semmit, nem kérdi miért,
csak húzza-vonja a hatalmas morzsát
s ezzel betölti sorsát.
Hiszi? Nincs is hite!
Tudja. De tudja -e ? Soha.
Annak a sorsa mostoha
akiben megfordul az első kérdés
amire válaszolni nem lehet
mert nincs válasz,
mert nincs hit, nincs remény.
Csak út van: földön, föld alatt.
Csak cipeljük a szörnyű morzsát,
mi éppen utunkba akad.
MINT FÁK A SZÉLBEN
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...
www.sidaversei.homestead.com/
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
