Ha a szerelem elhagyott...
...kipattogzik arcodon vkony
fehr rtegben a vdtelensg...
Mert ha a szerelem elhagyott, kipattogzik arcodon vkony fehr rtegben a vdtelensg, mint oml falon a saltrom;
mert ha a szerelem elhagyott, csak loholsz az utcn szorongva, elbvl s nyomban megalz minden parzna szoknya;
s nyelved szraz kporban forog, ha elalszol, kifoszt az lom, bren lbaid frcen rngatod; parzson jrsz, parzson...
s tarkdig felperzseldsz; tagjaid hamuknt elomlanak, mozdulataidrl az otthonossg arany pnclja leolvad.
Vad fogaid lesen sszeverdnek, tekinteted rpte kileng, s mg kvl a forrsg emszt, bellrl rz a didergs...
Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves, azt elviselheted mg, de jaj, ha veszni hagyod a magad rette val szerelmt!
Mert minden idegen lesz neked akkor, s kipattogzik arcodon vkony fehr rtegben a vdtelensg, mint oml falon a saltrom.
Futnl, menedkl a megkvlt kzny nyirkos barlangjai vrnak: takarzhatsz melegedni magadba, mint bundba az llat. -
Ht ezrt vagy inkbb h, kesern is, nem ereszted az elvesztettet, krmmel ezrt behegedt sebeid jra csak jra kikezded.
S lsz felelsen, mint sebeslt harcos: ki bevgzi naponta, mit rendel a nap, mg izmai kzt bolyong a szilnk, mely vgl szvbe szalad.
|