Pr�z�t �pp�gy nem k�nny� �rni, mint verset, �s e havi "felfedez�sem" egy pr�za�r� fiatalember, akinek az �r�sai mindig megh�kkentenek. Nemcsak az�rt - tal�n az�rt �ppen nem -, mert a manaps�g divatos m�fajt, a fantasyt m�veli, hanem mert az �r�sainak vil�ga, nyelvezete, a t�rt�netf�z�se mellett mindig hordoz nagyon megfoghat� gondolatot. A fiatalember Adriandraco n�ven alkot a h�l�n. Besz�ljen helyettem az �r�s, ami el�sz�r ragadott meg, �s az�ta is az egyik kedvencem.

A szamur�j �tja

A hegyek z�ld k�penyt h�ztak magukra, hogy ne �rje �ket az �ttetsz� reggeli k�d, de a harmat ellen nem v�dekezhettek. Az �s�reg, �s a fiatal f�k levelei nedvess�gt�l csillogtak. Halk csobog�s hallatszott valahonnan. A v�lgyben a n�v�nyek nagylelk�en engedtek utat a tiszta viz� pataknak, de n�h�ny mer�szebb fa hossz� �gaival a kicsiny v�zfolyam f�l� hajolt.
Egy alak l�pdelt a patak ment�n. Tart�sa egyenes �s b�szke volt. L�ptei nyugodtak, �s hat�rozottak. Sz�rke kimon�t, �s hakam�t, egy szoknyaszer�, b� nadr�got viselt. A kimon�ra fekete kamishimot, egy ujjatlan kem�ny�tett v�szonb�l k�sz�lt ruh�t vett. Finoman �velt kard, �s egy r�videbb, hasonl� form�j� t�r volt �v�be t�zve. Komoly, rezzen�stelen arca, szorosan �sszez�rt sz�ja �nfegyelemr�l, �s b�lcsess�gr�l �rulkodott.
Egyenletesen l�pdelt, azt�n egy pillanatra meg�llt egy sok ember�lt�t l�tott fa mellett. V�gigsim�totta a moha lepte fak�rget, s felpillantott a sz�d�t� magasba, rem�lve, hogy megl�thatja fa cs�cs�t.

Lehull a lev�l
�s a rothad� avar
�j �letet sz�l.

Apr� pattan� hangok. �letre kelt az erd�, s csillog� es�cseppek j�tszott�k vid�m zen�j�ket a z�ldell� leveleken. Egy apr�, h�v�s v�zcsepp a f�rfi homlok�n �lt meg, s folyt sz�t bar�ts�gosan. R�ncok v�s�dtek a ronin homlok�ra. Lehajtotta a fej�t, �s tov�bbindult. Eml�kek t�rtek r� v�ratlanul, �s f�jdalmasan, kiz�rva minden m�st tudat�b�l. L�ptei nem vesztettek magabiztoss�gukb�l, de arca gondterhelts�gr�l �rulkodott.

Az es� cseppen
Port mos el, de nem enyh�t
Harcos b�nat�n

Lassan ritkult az erd�, �s v�g�l teljesen elmaradtak a f�k. A z�ld rengeteget megm�velt f�ldt�bl�k v�ltott�k fel. A parasztok es�ben is dolgoztak. A munka nem �llhatott le, s f�radhatatlanul meneteltek, zs�kot hordtak, kap�ltak, �szre sem v�ve a f�ldek ment�n elhalad� f�rfit.
K�t alak t�nt fel szemben az �ton, az egyre s�r�bb es�f�gg�ny m�g�tt. M�r messzir�l hallatszott, hogy fennhangon besz�lgetnek, nevetnek, �s k�zeledve a szemben j�v�h�z, nem v�ltak sz�t, hanem kih�zva magukat meg�lltak el�tte. Az egyiknek hossz�, lel�g� bajusza volt, �s kardj�nak markolat�t babr�lta bal kez�vel. A m�sik szak�t�l pirosas arccal vigyorgott. Mindketten v�r�s cs�kokkal d�sz�tett ruh�t viseltek, �s szemmel l�that�lag nem �heztek, mint a f�ldeken dolgoz� parasztok.
- Fizetni kell annak, aki Ishikura urunk f�ldj�re l�p! – r�h�g�tt a bajuszos rekedt hangon, azt�n t�rs�ra n�zett, �s megveregette a v�ll�t – Ugye Kanji?
Kanji v�laszolni pr�b�lt, de k�ptelen volt megsz�lani. Nem j�tt ki egyetlen hang sem a tork�n. Jobb kez�vel a nyak�hoz ny�lt, �s valami meleget �rzett. Szemei elkerekedtek, �s egy pillanatig meglepetten b�mult az idegen v�res kardj�ra, �s saj�t v�rt�l pirosl� kez�re, azt�n eld�lt az �t sar�ban. T�rsa egy gyors mozdulattal a fegyvere ut�n ny�lt, de k�ts�gbeesett ki�lt�ssal vette �szre, hogy jobb karja hely�n k�ny�kt�l lefel� csak egy v�r�sl� csonkot l�t. Meg akart fordulni, �s elfutni, de mellkas�n m�ly seb ny�lt. V�r csap�dott arc�ra, �s pillanatig az idegen �rzelmek n�lk�li szemeibe b�mult, azt�n lehanyatlott t�rsa mell�. M�g sosem l�tott harcost, aki ennyire gyors lett volna.
A f�rfi tov�bbindult, az es� lassan elmosta v�rt, �s a dolgoz� parasztok �szre sem vett�k a pillanatok lezajl� p�rbajt.
Egy �zott alak g�rnyedt, s�lyos terhe alatt. Egy n� volt az. A neh�z zs�k kegyetlen er�vel nyomta munk�t�l sajg� v�ll�t, de nem mutatta ki f�jdalm�t. Mikor megl�tta a fel� k�zeled� f�rfit, csak lehajtotta a fej�t, mormogott valamit, �s tov�bb k�zd�tt s�lyos terh�vel. A ronin meg�llt, �s a kez�t ny�jtotta az asszony fel�. A n� nem �rtette a m�sik sz�nd�k�t, �s h�tr�bb h�z�dott. Azt�n szem�ben a felismer�s f�ny csillant, �s lassan �tadta a zs�kot a f�rfinek. Nem �rtette, mi�rt kap seg�ts�get az idegent�l, de �gy d�nt�tt elfogadja a fel� ny�jtott kezet. N�m�n haladtak tov�bb az �ton. Egyetlen sz� sem hangzott el k�z�tt�k, de nem is volt sz�ks�g r�. Az es� besz�lt helyett�k, �s vad zen�vel sz�rta be a t�jat.

Annyi tisztelet
J�r harcosnak, amennyit
� ad m�soknak.

A f�rfi v�ll�n �rezte a zs�k s�ly�t, �s eml�kek t�rtek utat elm�j�ben. Ugyanaz a teher, ugyanaz a s�ly, de egy gyermek v�ll�n. � harcosnak sz�letett, de egy nap neki is seg�teni kellett hazahozni a term�st a f�ldekr�l. Anyja az ajt�ban �llt �s szigor� szemmel figyelte fia kitart�s�t, �m a fi� nem l�tta �t kegyetlennek. Tudta, hogy sokat kell tanulnia, �s megtapasztalnia, hogy olyann� v�lhasson, mint az apja.

K�t gyermek szaladt az asszony el�, de megl�tva az idegent megtorpantak, �s sz�gyenl�sen visszafutottak a h�zba. A n� meg�llt az ajt� el�tt, �s a szamur�jt m�regette egy pillanatig.
- K�sz�n�m a seg�ts�get! – hajtotta meg a fej�t. – Ha �telre, vagy sz�ll�sra van sz�ks�ged, akkor a h�zam ajtaja nyitva �ll el�tted – intett a bej�rat fel�. A szamur�j nem mozdult.
- A h�z ura �n vagyok. A f�rjem m�r r�g�ta elt�vozott k�z�l�nk.
A f�rfi b�lintott, �s bel�pett az ajt�n. Nem volt nagy �p�let, de nem is kellett sz�k�lk�dni�k az itt lak�knak, mert a n�, �s a gyermekeken k�v�l m�s nyom�t nem lehetett l�tni. Letette a zs�kot, �s katan�j�t is a fal mell�, azt�n hagyta, hogy a n� a szoba k�zep�re vezesse. Let�rdelt a tompa f�ny� fapadl�ra, az asszony pedig meleg levessel k�n�lta. A f�rfi sz� n�lk�l elfogadta, �s kortyolni kezdte a forr� �telt. Csend, �s nyugalom �lte meg a h�zat, �s lassan a gyerekek is el�mer�szkedtek. Az egyik egy nyolc �ves, pajkos arc� kisl�ny, a m�sik pedig egy id�sebb, komoly tekintet�, �s szik�r alkat� fi�. �rdekl�dve figyelt�k a sz�tlan j�vev�nyt.
Lassan bes�t�tedett, �s az ev�s ut�n mindenki aludni t�rt
Az asszony kor�n kelt. Sok volt a munka, �s nem volt id� a pihen�sre. A gyerekek is hozz�szoktak m�r, hogy �bren vannak a nap els� sugaraira, de a vend�g�ket m�r nem tal�lt�k a hely�n. �res volt a gy�k�ny, ahol aludt. Az asszony kis�t�lt az udvarra, �s a h�z mellett megtal�lta a f�rfit, de nem akarta megzavarni.
A ronin a f�ld�n t�rdelt, s el�tte hevert egy finom sz�vet darabon katan�ja, �s wakizashija. K�t kez�t a kard al� cs�sztatta, felemelte a fegyvert, azt�n egyik kez�vel a kard markolat�ra fogott �s kih�zta a h�velyb�l. Lassan megforgatta a peng�t, �s hagyta, hogy megcsillanjon rajta napf�ny. T�k�letes fegyver volt. Mint minden szamur�jt, �t is megillette a kardpr�ba joga annak idej�n. Egy rabot fesz�tetek ki k�t c�l�p k�z�, �s a kard k�pes volt kett�v�gni a szerencs�tlent egyetlen csap�ssal, akkor m�lt� volt arra, hogy egy igaz harcos forgassa.
Ez a kard nem hib�zott akkor, �s ut�na sem, pedig sok csat�t meg�lt m�r.
A f�rfi fel�llt �s koncentr�lt. Lassan megforgatta a katan�t a kez�ben. �reznie kellett a peng�t. A mester megtan�tja az alapokat, de az embernek mag�nak kell megismernie a kardot. Nem l�tezik ember �s kard, hanem csak a harcos, �s a harcosnak a kardja a keze. Eggy� kell v�lni a f�mmel, elfelejteni, hogy tartasz valamit a kezedben. A fegyvered a tested r�sze.
L�ptek zaja zavarta meg a szamur�jt. �t f�rfi k�zeledett a h�z fel�. Az asszony bezavarta a h�zba a gyerekeket, �s az ajt� el� �llt fogadni a l�togat�kat. Mindannyian v�r�s cs�kokkal d�sz�tett k�penyeket viseltek. Vezet�j�k egy csontos arc�, k�z�pen kopaszra borotv�lt fej�, alacsony f�rfi volt, aki ahogy k�zelebb �rtek, meg�ll�totta a kis csapatot.
- Ishikura k�ld�tt – sz�lt furcs�n v�kony hangj�n. – Ebben a h�napban m�g nem fizetted be a f�ldhaszn�lati ad�t!
- Ishikura is tudja, hogy m�r a h�nap elej�n fizettem Asano – mosolygott a n�.
- Akkor most fizetsz m�sodj�ra is! – r�h�g�tt fel valaki h�tul, de a vezet�j�k, Asano csendre intette.
- Ishikura nem volt megel�gedve az el�z� fizets�geddel Miyuki asszony, viszont most elnyerheted a bocs�nat�t.
- Ha egyre t�bbsz�r kell fizetnem, akkor kevesebb jut �telre. Ha kevesebb jut �telre, akkor nem tudok annyit dolgozni. Ha nem tudok eleget dolgozni, akkor egy�ltal�n nem fogok tudni fizetni. Ezt az uratoknak is meg kell �rteni – r�zta a fej�t a n� teljesen nyugodt arccal. A f�lelem legapr�bb szikr�ja sem l�tszott a szem�ben, m�g akkor sem, amikor Asano a tork�hoz nyomta a peng�j�t.
Nem akarta b�ntani az asszonyt, mert gazd�ja k�l�n figyelmeztette, hogy nem �r�lne, ha baja esne Miyukinak, csak meg akarta leck�zetni egy kicsit. Zavarta a n� nyugalma, a g�nyos mosolya, �s az hogy minden tisztelet n�lk�l besz�l a vid�k ur�nak embereivel. �vatosan megcir�gatta a n� nyak�t kardj�val, de hirtelen eler�tlenedtek a karja, �s meglepett tekintettel b�multa, ahogyan a piros selyemzsin�rral d�sz�tett katan�j�nak markolata lassan kics�szik a kez�b�l, �s tompa puffan�ssal a f�ldre esik. Azt�n megremegtek a l�bai is, �s � is k�vette a kardj�t. A tark�j�n l�v� m�ly v�g�sb�l v�r bugyogott el�.
A t�rsai k�ts�gbeesett ki�ltoz�sba kezdtek, �s �gyetlen mozdulatokkal pr�b�lt�k el�r�ntani fegyvereiket. Asano volt a leg�gyesebb harcos k�z�tt�k, �s most v�rbe fagyva hevert a l�baik el�tt.
A szamur�j t�mad��ll�sba helyezkedett, �s v�gigm�rte ellenfeleit. L�that�an h�j�n voltak minden szamur�j er�nynek. Fegyelmezetlenek, k�ptelenek pal�stolni �rzelmeiket. F�ltek t�le, �s att�l, ami v�r r�juk. A hal�lt�l. A roninban m�g �l�nken �ltek apja szavai.

„Ha a hal�l gondolat�val �bredsz, �s fekszel �leted minden egyes pillanat�ban, akkor a f�lelem ismeretlen lesz sz�modra. L�gy k�sz! L�gy k�sz r�, hogy b�rmelyik pillanatban meghalhatsz, �s b�tran veted magad majd a pusztul�sba. A hal�l nem buk�s, hanem dics�s�g!”

A ronin t�madott. Ellenfele mellkasa fel� sz�rt, de az utols� pillanatban v�ratlanul feljebb tolta a mozdulatot, �s katan�ja ellenfele tork�n ejtett m�ly sebet. Visszah�zta kardj�t, �s a mellette �rkez� f�rfi jobb oldala fel� v�gott, ahol nem akad�lyozta a baloldalon tartott t�r markolata, vagy h�velye a v�g�st. �rezte, hogy a penge puha h�sba hatol, �s tov�bb tolta der�kban kett�szelve a f�rfit. K�t ellenfele maradt, akiknek siker�lt �sszeszedni�k magukat, �s k�t oldalr�l t�madtak a szamur�jra. A ronin egy k�zbe fogva kardj�t, el�r�ntotta wakizashij�t, �s bal fel� haj�totta. Komoly s�r�l�st nem okozhatott, hiszen ezt a fajta t�rt s�lypontja miatt nehezen lehetett haj�t�fegyvernek haszn�lni, de arra j� volt, hogy megzavarja bal fel�l �rkez� ellenfel�t. Nem telt el k�t l�legzetv�telnyi id� sem, �s nem maradt �llva senki a szamur�j k�r�l.
A f�rfi eltette a kardj�t, �s az asszonyra pillantott. A n� azt hitte, hogy k�sz�netet v�r t�le, de ronin a f�ldre mutatott.
- Vigy�k el a holttesteket. Ne l�ss�k a gyerekek
- Vigy�k – s�hajtott fel az asszony – b�r azt hiszem sokat l�ttak m�r �k a vil�gb�l. T�l sokat – r�zta a fej�t a n�. – Ishikura kegyetlen�l b�nik vel�nk mi�ta elutas�tottam egyszer.
A holttesteket csak v�z vihette el�g messze. Leh�zt�k a partig a halottakat, �s a foly� a h�t�ra vette a ki�r�lt porh�velyeket, amelyek most utols� �tjukra indultak.

- Hal�l – suttogta a n� a t�zet b�mulva. – Mindig hal�l k�s�ri a magad fajt�t?
- Igen – b�lintott a f�rfi. – Egy harcosnak ismernie kell a hal�lt, hogy szembe tudjon vele n�zni ak�r a nap minden perc�ben.
- Nem hallottalak m�g ennyit besz�lni – fordult a szamur�j fel�. A f�rfi csak egy visszafogott mosollyal v�laszolt. T�bb volt ebben az apr� mosolyban az udvariass�g, mint az �szintes�g.
- M�g a nevedet sem tudom.
- Shintaro.
- Mi�ta vagy egyed�l szamur�j? Nincs gazd�d, egy urad, akit szolg�lhatn�l?
- Valaha volt, de err�l nem besz�lek – egy pillanatra lehullott az �nuralom kem�ny, �s rideg �llarca, �s Shintaro eml�kei felsz�nre t�rtek.

A Nakao kl�n valaha hatalmas volt, gazdag, �s vir�gz�, �m egyszer minden v�get �rt. Sokan nem n�zt�k j� szemmel a kl�n fej�nek, Kei Nakaonak n�vekv� befoly�s�t, �s egy napon gyilkosok t�rtek r�.
Shintaro volt Kei Nakao legf�bb test�re, �s j�l eml�kezett arra az �jszak�ra. L�ngok csaptak a magasba, �s sikolyok vesztek el a s�t�ts�gben, de � nem harcolhatott. Menek�lnie kellett, mert nem mondhatott ellent gazd�j�nak.
Kei Nakao nem volt m�r fiatal. Egykor fekete haja m�r sz�rk�be veszett, b�re megereszkedett, �s izmai sem voltak m�r olyan rugalmasak, mint r�gen. Tudta, hogy az ellens�g bejutott a palot�ba, �s nem menek�lhet el�l�k. �reg volt m�r a harchoz, �s csak egyetlen m�don ker�lhette le a fogs�gba es�s sz�gyen�t.
Let�rdelt a padl�ra, el�h�zta kardj�t, �s maga el� fektette. Lemeztelen�tette fels�test�t, �s Shintaro fel� fordult. Shintaro b�lintott, �s �s is kardj��rt ny�lt, de az �reg nyugalomra intette.
- Ez�ttal nem tartasz velem Shintaro – az arca nyugodt volt, de szemei nedvesen csillogtak. – A te utad nem itt �r v�get.
- Az �n sorsom az, hogy a gazd�mmal legyek! – t�rte meg Shintaro tiszteletlen�l ura mondat�t. Elk�pzelhetetlennek t�nt sz�m�ra, hogy hagyja Nakaot egyed�l meghalni.
- Ne szak�ts f�lbe! – rivallt r� d�h�sen az id�s f�rfi. – Az �n id�m lej�rt, de a tied m�g nem. �tnak indulsz, �s elmenek�lsz innen, de nem ford�thatod a kardod magad ellen. Ez urad parancsa! – Kei Nakao nem foglalkozott tov�bb test�r�vel. Felemelte katan�j�t, �s a jobb oldal�ba d�fte. V�r serkent a kard nyom�n, de a f�rfi arca nem �rulkodott f�jdalomr�l Lassan jobbra h�zta a peng�t �tv�gva izmot, ereket, �s bels� szerveket. Belei, megszabadulva a hasfal izmainak b�rt�n�b�l kics�sztak a hely�kr�l, de Kei Nakao ezt m�r nem l�thatta. Teste el�rebukott, �s holtan ter�lt el az egyre n�vekv� b�bor t�cs�ban.
Shintaro k�ptelen volt mozdulni. Gazd�ja szamur�jk�nt halt meg, de el�tte m�g elvette t�le a jogot, hogy � is �gy tegyen. Alig tudott uralkodni mag�n. Remegett a keze, de nem v�ghatta ki mag�b�l n�vekv� sz�gyen�rzet�t. Mi�rt vette el t�le ura a dics�s�ges hal�l lehet�s�g�t?
A ronin tudta a v�laszt, de k�ptelen volt meg�rteni. � volt Kei Nakao legkedvesebb embere. Az �reg fiak�nt szerette, de egy szamur�j nem gyeng�lhet el ennyire. Ha gazd�ja nem f�lt a hal�lt�l, akkor �t mi�rt f�ltette? Egy szamur�j sosem menek�l el ura mell�l, de nem is cselekedhet parancsa ellen.

Mint nap kel mindig
Szamur�j �gy k�veti
Ur�t a s�rig.

- Szomor� lehet az �leted – s�hajtott Myuki, �s rizst szedett a f�rfinek. – Szomor� eml�kek t�rsas�g�ban v�ndorolni. �r�kk� egyed�l.
- Volt valaha egy �cs�m – sz�lalt meg v�ratlanul a szamur�j, �s apr� b�lint�ssal k�sz�nte meg az �telt – de m�r r�gen elv�ltak �tjaink, �s nem l�ttam az�ta.
- Sajn�lom. Tudom, hogy nem c�l n�lk�l �rkezt�l ide, de nem teszek fel olyan k�rd�st, amire biztosan tudom, hogy nem kapok v�laszt.
Nem hangzott el t�bb sz� k�z�tt�k. Csendben ettek �s a pattog� t�z l�ngjaiban gy�ny�rk�dtek. Shintaro a n� fel� fordult, �s tekintet�k egy pillanatra �sszekapcsol�dott. Myuki m�r �rett asszony volt, de nem hagyta maga m�g�tt m�g sz�ps�g�t. Fak� b�re, pirosas ajkai, �s finom von�s� arca t�r�kenys�get sug�rzott, de a tekintete kem�nys�gr�l �rulkodott.
A f�rfiban felizzott egy pillanatra a v�gy, de r�gt�n elfojtotta a fellobbanni k�sz�l� l�ngokat. Tudta, hogy az asszony k�s�bb t�rsat rem�lne benne, aki mindig ott lesz mellette, de ezt � sosem adhatta volna meg neki. Hamis rem�nyeket, pedig nem akart t�pl�lni a n�ben. T�bbre becs�lte enn�l.

M�snap reggel a v�rosba k�sz�lt a f�rfi, de az ajt�ban �ll� kisfi� meg�ll�totta.
- Tan�ts meg harcolni, k�rlek! Hogy megv�dhessem any�mat – a fi� v�konyka hangja remegett. F�lt, hogy tiszteletlens�get k�vet el a h�z vend�g�vel, de k�pes volt szembe n�zni a f�lelmeivel. A bel� nevelt tisztelettud�ssal, �s al�zattal dacolva a szamur�j el� �llt.
A ronin a fi� szem�be n�zett. Eml�kezett saj�t gyermekkor�ra. V�gigk�s�rte eg�sz el�tet, hogy egy szamur�j fia. Sz�let�s�t�l fogva harcosnak nevelt�k. Ha kellett neh�z munk�kat v�gzett, �s megesett, hogy t�len mez�tl�b k�ldt�k rizs�rt. �jra anyj�t l�tta. V�gig figyelte. Minden egyes nap egy pr�b�nak t�nt, �s az asszony szemei k�vett�k minden mozdulat�t.
Nem gy�l�lte ez�rt �t. Tudta, hogy a kem�nys�ge m�g�tt aggodalom rejt�zik, �s �vekkel k�s�bb m�r h�l�s volt minden�rt, mert m�sk�ppen sosem lett volna igazi harcos.

Hideg, szenved�s
�s gyermektestben l�lek
F�rfiszemmel l�t.

V�gign�zett a fi�cska munk�hoz szokott kezein, szik�r test�n, �s megr�zta a fej�t. Er�s gyermek volt, �s b�tor, de nem �gett benne a t�z. M�s nevel�st kapott. Sosem lenne bel�le igazi harcos. �jra nemet intett a fej�vel, �s kil�pett a szob�b�l.

A ronin a v�roska fogad�j�ban szak�t kortyolva gondolkodott. Okkal �rkezett ide, de amit tenni akart, arra komolyan fel kell k�sz�lnie.
Egy alak l�pett be a fogad�ba. V�r�s cs�kokkal d�sz�tett ruha. Ishikura embere. A kerekded, kicsit puf�k arc, a vastag szem�ld�k, �s a m�lyen �l�, komoly szemek k�l�n�s hat�ssal voltak a szamur�jra. Egy l�legzetv�telnyi id�re elvesztette az �nuralm�t, �s egy nevet suttogott halkan.
- Takeshi!
A bel�p� f�rfi is felismerte �t, �s �sszekapcsol�dott a tekintet�k. A ronin a fej�vel az ajt� fel� intett. Takeshi b�lintott, �s kil�pett a fogad�b�l.

V�gigs�t�ltak a v�roson, be az erd�be, am�g egy tiszt�sra sem �rtek. Az apr� kis f�ves ter�letet k�rbe�lelt�k a f�k, �s �sszekulcsol�dtak az �gaik felette, de m�g �gy is sok napf�ny jutott �t levelik k�z�tt, megvil�g�tva a talajt bor�t� sz�nes avart.
A k�t f�rfi egym�ssal szemben �llt. Mindketten kardjuk markolat�n tartott�k a kez�ket. Tudt�k, hogy nem ker�lhetik el a harcot, de m�gis t�tov�ztak.
- Takeshi… - a ronin kereste a szavakat. – Sosem gondoltam volna, hogy itt tal�lkozunk.
- �n sem Shintaro. Igaz�b�l azt rem�ltem, hogy sosem tal�lkozunk t�bbet – megremegett egy izom a sz�ja felett.
- Uralkodj magadon! Sosem volt�l r� k�pes, �s l�tom most sem tanultad meg!
- Ne parancsolgass nekem Shintaro! Nincs hozz� jogod!
- �rul�! El�rultad az urunkat, �s megsz�kt�l!
- Nem tudtam tov�bb az �rny�kodban �lni Shintaro! – egy pillanatra elfulladt a hangja. – Be kellett bizony�tanom magamnak, hogy harcos vagyok, de ott k�ptelen voltam!
- Sosem volt�l igazi harcos, �s nem is leszel!
- Tal�n nem �n vagyok a legjobb szamur�j, de nem f�lek a hal�lt�l! – Takeshi k�nnyeivel k�szk�dve kulcsolta r� ujjait a kardja markolat�ra. – Tedd azt, amit egy �rul�val tenned kell! Nem f�lek a b�ntet�st�l!
Megfagyott a leveg� a k�t f�rfi k�z�tt. J�l ismert�k egym�st, �s tudt�k, hogy a harc nem lesz hossz�. Egyetlen mozdulat fogja kioltani a m�sik �let�t. Takeshi kir�ntotta katan�j�t, de Shintaro elhajolt �s csak s�rolta az arc�t a v�g�s. Takeshi tudta, hogy vesztett. Leb�mult a mell�b�l ki�ll� peng�re. Nem sug�rzott a szem�b�l sem gy�l�let, sem f�jdalom. V�rt k�h�g�tt fel, �s Shintaro szem�be n�zett. Elmosolyodott, megszor�totta a f�rfi kardot tart� kez�t, �s �lettelen�l hanyatlott a puha avarba.
Shintaro meghajolt ellenfele el�tt, majd felemelte a halott �ccse test�t, �s elindult vele a foly� fel�. Az �t el� hossz� volt ahhoz, hogy id�t hagyjon a felt�r� eml�keknek. Takeshit is szamur�jnak nevelt�k, de sosem volt igazi harcos. Shintaro mindig is szerette �t. Pr�b�lta seg�teni, �s oktatni, de �ppen ez�rt alakult ki m�ly ellent�t k�z�tt�k. Mikor feln�ttek legjobb tud�sukkal szolg�lt�k a kl�njukat, de egy nap Takeshi megsz�k�tt. �rul�nak b�lyegezt�k meg. Elvesztette becs�let�t, �s a hal�l volt az egyetlen megv�lt�s a sz�m�ra. M�gis Shintaro f�jdalmat �rzett, amikor a v�zre fektette �ccse holttest�t. A hal�l dics�s�g volt, de m�gis b�ntudatot �bredt benne �ccse hal�la miatt. Meg�rintette az arc�n h�z�d� friss v�g�st. V�r tapadt az ujjaira. Meg kellett �lnie a saj�t �ccs�t, �s ezt a b�lyeget �r�kk� mag�n fogja viselni.
Felk�sz�lt a bossz�ra. Ishikur�nak meg kell halnia. A szamur�jnak nem kellett messzire mennie. A v�rosba vezet� �ton t�z ember �llt. Ishikura, a szem�lyi test�re, �s nyolc fegyveres. A ronin meg�llt. Egy darabig csendben v�rakozott, �s farkasszemet n�zett az ellenfeleivel. Az es� pedig lassan eleredt. Egy v�zcsepp hullott a f�ldre, �s hamar elnyelte a por, de nem �rkezett egyed�l. T�rsai hamar gy�zelmet arattak, �s benedves�tett�k az utat.
Ishikura intett, �s a f�ldek k�z�tti sz�k �ton n�gyen rontottak Shintarora. A szamur�j v�rt. Ellenfelei csod�lkozva figyelt�k, �s bolondnak gondolt�k, hiszen a kardj�t sem r�ntja el�. �m amikor a legkev�sb� sem sz�m�tottak m�r r� a katan�j�nak peng�je el�villant, �s a ronin ord�tva rontott ellenfeleire. Ishikura emberei l�ttak m�r n�h�ny csat�t, de nem az igazi harcosok v�re cs�rgedezett ereikben. Egy pillanatra megr�m�ltek a ronin szemeiben izz� l�ngokt�l, �s ennyi el�g volt, hogy gyors hal�lt haljanak. A m�g�tt�k �rkez�k m�r �vatosabbak voltak. K�rbevett�k Shintarot, �s megpr�b�lt�k legy�rni, de a szamur�j kit�rt a hal�los k�rb�l, �s ahol peng�je j�rt, ott sebek szakadtak �s sikolyok haltak el. Nem a gy�zelemre gondolt a csata hev�ben, hanem a dics�s�ges hal�l karmaiba vetette mag�t f�lelem n�lk�l. V�gyott a hal�lra, �s a hal�l �ppen ez�rt nem �lelte m�g mag�hoz. J�tszadozott vele, mint ahogyan Shintaro az ellenfeleivel. Mozg�sa ruganyos volt, mozdulatai pedig vill�mgyorsak �s elemi erej�ek. Nem lass�tott�k az elszenvedett v�g�sok. Ishikura emberei igazi d�mont l�ttak benne, akit nem �ll�thatnak meg a haland�k.
�jra nyugalom telepedett a k�rny�kre. A v�rt elmosta az es�, �s b�k�sen fek�dtek a holttestek az �ton. Mintha aludn�nak. Csak borzalmas sebeik �rulkodtak arr�l, hogy az � �lmuk �r�k.
Ishikura meghajolt Shintaro el�tt.
- K�v�ncsi voltam r�, hogy ki az, aki az embereimet �li – v�gigsim�tott apr� bajsz�n. M�retes pocakja, �s dr�ga ruh�i j�l�tr�l tan�skodtak, de a tekintete egy harcos� volt. – Kiv�telesek a k�pess�geid, �s most hogy l�ttam ki vagy m�r nincsenek k�ts�geim a kil�ted fel�l. Csak egyetlen emberr�l hallottam, akinek a tiedhez hasonl� k�pess�gei vannak. Kei Nakao test�r�nek viszont m�r halottnak kellene lennie.
- Kei Nakao test�re �l, �s elj�tt, hogy bossz�t �lljon gazd�ja hal�l��rt! – Shintaro a f�ldet b�multa. Nem mert Ishikura szem�be n�zni, mert k�ptelen volt fel�lkerekedni sz�gyen�rzet�n.
- Hogyan �lheti t�l egy igazi szamur�j a gazd�ja hal�l�t? Sz�gyen – g�nyol�dott mosolyogva. – J�l ismerted a gazd�dat? R�szolg�lt arra, hogy bossz�t �llj �rte? Nekem �regnek, �s gyeng�nek t�nt. Ez�rt puszt�tottam el a kl�nj�t – a f�rfi felkacagott. - Nem �rdemelte meg a hatalmat. Tal�n � nem akarta, hogy vele halj meg – hirtelen elt�nt a mosoly az arc�r�l, �s egy�tt�rz�s sug�rzott a hangj�b�l. – Kegyetlen d�nt�s. Kegyetlens�g. Ez volt jellemz� Kei Nakaora.
- Ha a szamur�j kardja el�ker�lt, akkor haszn�lni is fogja. A sz�cs�pl�s nem ment meg.
- Nem f�lek t�led ronin. Ez�rt j�ttem el szem�lyesen. L�tom Miyuki asszonyn�l h�z�dt�l meg. Ironikus. A lelked vitt oda tal�n? – Shintaro felpillantott. Felkeltette az �rdekl�d�s�t Ishikura mondanival�ja. – R�gen Kei Nakaot szolg�ltad, ma pedig az � fattyait, �s az �ltala megbecstelen�tett asszonyt v�delmezed. Bizony – b�logatott. – M�g nem volt�l Nakao szolg�lat�ban, amikor megt�rt�nt a dolog. Harc d�lt a k�t kl�n k�z�tt, �s bet�rtek ide. Sokan meghaltak. Myuki f�rje is. A gazd�d pedig kihaszn�lta az alkalmat. Val�ban bossz�t akarsz �llni �rte? Meg�rdemli egy�ltal�n? Szolg�lj engem, �s visszanyered a becs�leted!
- A becs�letem m�r elvesztettem. Fogd a kardod, �s harcolj, hogy visszaszerezhessem egy darabj�t!
- El�tte Sanadaval kell megk�zdened – Ishikura test�re l�pett el�re.
Sanada h�rneve eljutott Shintaroig is. Remek harcos volt, �s m�lt� ellenf�l. Vastag szem�ld�ke alatt �l�nk szemek rejt�ztek. Arca csontos volt, teste szik�r, �s magas. Meg�llt Shintaroval szemben. K�t szamur�j n�zett farkasszemet. Sokszor m�r itt eld�lt egy k�zdelem, de most k�t igazi harcosr�l volt sz�. Lassan k�r�zni kezdtek. V�rt�k a megfelel� pillanatot. Sanada Shintaro feje fel� v�gott, de a ronin h�r�tott, �s �jra k�r�zni kezdtek mindketten. Azt�n m�g egy v�g�s, �s h�r�t�s, egy �jabb, �s egy �jabb. �gy t�nt, hogy �r�kk� folytat�dik a k�t harcos rapszodikus t�nca, de Sanada megcs�szott egy pillanatra, �s Shintaro kardja elv�lasztotta a harcos fej�t a nyak�t�l. M�lt� ellenf�l volt, �s Shintaro sajn�lta, hogy �gy kellett gy�znie.
Ishikura nem menek�lt el. Nem volt f�lelem a lelk�ben. B�tran �llt szemben a roninnal, �s egyetlen hang n�lk�l halt meg.
A v�r lassan felh�gult, �s elhalv�nyult az es�ben. Egy pillanatra Shintaro elj�tszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha az � sz�gyen�rzete is elt�nhetne �gy. A hal�l j�rt k�r�l�tte, �s most v�gre fel� kacsintgatott.
Emberek �rkeztek futva az �ton. Ishikura k�ld�tt seg�ts�g�rt miel�tt ide indult, de a seg�ts�g k�s�n �rkezett. A j�vev�nyek megtorpantak �s n�m�n b�multak.
Shintaro let�rdelt a f�ldre. Katan�j�t a combjaira fektette, �s lass�, kim�rt mozdulatokkal f�lmeztelenre vetk�z�tt.
Valaha j� szamur�jnak tartotta mag�t. Becs�letes �s b�tor volt, aki tudja, hogy mit mi�rt tesz, de az esem�nyek hirtelen k�l�n�s fordulatot vettek. El�sz�r el kellett hagynia a gazd�j�t, azt�n k�nytelen volt r�j�nni, hogy a bossz� sem szerezheti vissza a becs�let�t. Tudta, hogy Ishikura nem hazudott. B�tor ember volt, �s tiszteletre m�lt�. Hi�ba akart bossz�t �llni gazd�j��rt, most r��bredt, hogy neki mag�nak kellett volna meg�lnie. A Ishikura meg�l�se �gy a halottak k�z�tt t�rdepelve m�r nem t�nt j� d�nt�snek, �s e miatt kellett meghalnia az �ccs�nek is. Csak egyetlen m�d volt r�, hogy �jra igazi szamur�jj� v�ljon.
Kardj�t a hasa bal oldal�hoz �rintette.
- L�ss�tok lelkem! – suttogta. – Megmutatom magam! Tiszta l�lekkel halok meg.
M�lyen az oldal�ba d�fte a peng�t, �s a jobb fel� kezdte h�zni. Egyetlen izom sem rezzent az arc�n. Egyetlen hang sem hagyta el a tork�t. V�r serkent a kard ment�n, �s a seb egyre n�tt. Mint egy mosolyg� sz�j. Shintaro utols� mosolya.

Katana villan
S csillan, hal�l k�sz�n
�n r�mosolygok.

Belei kics�sztak a hatalmas v�g�son. Pillanatok alatt elv�rzett. Teste el�rebukott, de a kard markolata a f�ldnek �t�d�tt, �s t�rdel� helyzetben tartotta a szamur�jt, az es� pedig lassan el�llt.

A szerelmes �s a tolvaj