"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Csendbe hasogató asszony-jaj, megbomlott szövet a kócos haj tegnapvolt
szenvedély sírjál, kiálts zengjen száz és száz határon át hogy bűnöd
nem volt semmi. Semmi! ... csak boldog akartál lenni.
Melléd ülök és fogom kezed Mondd el, ki bánt? - hajtsd rám fejed hunyd le
szemed, Antarktisz fénylő csillagát, miben jeget olvasztott már a
fájdalom s patak járja görbe útját halkan csordul le
nyakadra, lankás melledre, hol éjjel liliomos szerelem fészkel s most
ziháló börtönében a szíved megszakad - az a rángatózó húscafat, hogy
kitépni kéne már! Elment - sírod -, messze jár! Roskadó
vállamra dőlj
ne érezd bénító kínom, hogy
remeg, "szerelmesem, hát vétettem neked?" bilincses ujjam szorítja
karod: Csitt te, kedves, ezt nem mondhatod!- súgom, de ott belül üvölt a
fáj, íme te is e néma sorba állsz töretve, hittelen
hogy kígyózva ölelje át a Földet, az Egyenlítőt, a Térítőket... Néked
együgyű dalocskát dúdolok - most nővéred, anyád, húgod vagyok, hajad közé
asszony-könnyem pereg "szerelmem, vétettem neked?" A hűlő
napba nézel
nem old fel majd az álom,
csak kábulat, míg a híg tűz kortyait nyeled hajnalban felkelt a
zsibbadt álszeretkezés faggat még soká a szád és a szemed otthagyott
pulóvert, böröndöt, bicskát, ágyadban a hideget, kaput és kerítést - kis
bohó, nem lesz rá felelet.
2006. február
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
M.C. versére és emlékére
