|
Az üzenet
 ... nincsen már hatalmad,
hogy könnyítsd szívemet...
Egy csendes percben, már nem alva s még nem ébren
találjon rám szavad,
ha suttogó szél borzolja az éjben
a bükkfa-lombokat,
e téged nyugtalan űző lélekhez érjen
majd lopva, hallgatag,
s zendítsen feltörő madárdal árjaképpen
a szívben húrokat.
E néma percben, még nem ébren s már nem alva,
a halál közelebb,
e szem, mely látta hogy kúsznak elő a barna
árnyak a lomb felett,
mint álomképedet könnytől takarva
megpillant még, lehet,
zöld csillag fényiben, de nincsen már hatalmad
hogy könnyítsd szívemet.
(Tótfalusi István fordítása)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
