"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Kedves Operameséim
Kedves Operameséim : Pietro Mascagni: Parasztbecsület - Cavalleria rusticana
Pietro Mascagni: Parasztbecsület - Cavalleria rusticana
Lassan itt a Húsvét. A végzetes szenvedélyektől túlfűtött történet is húsvét szent napján történt egy sziciliai faluban.
Turiddut, a szicíliai parasztlegényt behívták
katonának. Kedvese, Lola nem várta meg, amíg visszatér, hanem férjhez
ment a jómódú fuvaroshoz, Alfióhoz. Amikor Turiddu leszerelt, Santuzzának
kezdett udvarolni, közeledését a lány forró szerelemmel viszonozta.
Lola
hiúságát ez sértette, és ismét visszahódította Turiddut. Amíg az asszony férje
távol járt, a legény most is nála töltötte az éjszakát.
Santuzza kétségbeesetten vonja felelősségre Turiddut, és könyörög
neki, térjen vissza hozzá. Az azonban gorombán letorkolja és félrelöki.
A faluba érkezik Alfio. A végsőkig elkeseredett Santuzza mindent
elmond a gyanútlan férjnek. Alfio szörnyű haragra gerjed, és bosszút esküszik. A
húsvéti miséről érkező Turiddu borral kínálja Alfiót, de az kiüti a poharat a
kezéből. A legény megérti, hogy minden kiderült, és életre-halálra meg kell
küzdenie vetélytársával - így kívánják ezt a szicíliai erkölcsök.
Elfogadja a kihívást, elbúcsúzik anyjától, és rábízza
Santuzzát. A kertek alatt késpárbajt vív Alfióval, aki halálra sebzi.
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19