Amikor Jan� lenti �g�ret c�m� vers�nek a kezd� sorait elolvastam, azonnal �reztem, hogy ez a mondat sokkal t�bb sz�momra egy kezd� verssorn�l. B�r sokan megfogalmazt�k m�r, hogy mi�rt ragadunk tollat, ecsetet, hangszert vagy b�rmilyen szersz�mot, a l�nyeg ez.
Azt�n egyszer tal�lkoztunk egy �sszej�vetelen, elj�tt Kanad�b�l, hogy hallhassam is, hogyan kell ezt a verset elmondani. El�g neh�z sz�ba foglalni a hat�st. Az org�num, a nyelv �ze, a mondanival� felejthetetlen.

Soksz�n� m�v�sz, akinek a mondanival�ja kifesz�ti a kereteket. Az elt�phetetlen sz�kelyf�ldi gy�kerek, az er�, a dr�ma, a hagyom�ny mind-mind ott sug�rzik az �r�saiban.

Ig�ret
J�nosi Andr�s

�, ne higyj a sz�pet akar�knak!
Sz�pet csak csin�lni lehet.
Hideg �gyadban takar�nak,
fejed al� p�rna lehellet,
s �lmodban h� sz�mad�nak,
tegnapodnak kudarca lett.

�, ne firtasd a m�ltad perceit!
S a holnap sem igazi bar�t.
Ha tudni szeretn�d hol van itt,
K�stold e pillanat a bor�t.
Ne f�lj! Megtartj�k v�zaik -
hogy okulj - elvesztett haz�k.

�, ne sz�mold a sz�tagokat!
Ez a vers nem elemezni j�.
Ha nem a torkodon akad,
nincs is meg�rteni val�
�ra, perc. Sem pillanat,
sem megakadt mondand�.

Pedig testv�r, neked �rtam.
Neked cs�r�g r�g�l� v�rem.
F�ldd� is csak neked v�ltam,
s magot neked csalok k�v�ren.
S �r�kre e f�ld-any�ba z�rtan
a tied a term�sem, testv�rem.

S most hajolj meg! �n leszek
S�hajodnak r�ppen� sz�rnya.
Tekinteted �le: f�lelemszeletek,
s �n leszek mez�tlens�ged ruh�ja.
S leszek mindenki aki lehetek
neked �n �r�kre. Al�szolg�ja!

m�jus 22. 2004, Oron�


Disszon�ns honv�gy
J�nosi Andr�s

Versem hatalmam. Nem tudom
Mi�rt van ez �gy, de �gy van.
�res szavaimra gy�jtom
Ezt a dalt: minek is h�vjam
Mikor meg�llok f�l�ton,
�gre n�zek, s talpig k�nban
�nekem eloldom? Vajon?!

Lehetne gy�vas�g. L�tom.
De t�nyleg nem annak sz�ntam,
Messzi f�ld�n sz�kely barom!
M�r minden l�ptem megb�ntam,
S mai napig is csak b�nom.
Udvarhely nem s�rat. H�tam
M�g�tt nincs t�bb� bar�tom.

Nyakamba szakad az es�;
Fekete idegen k�nnyek,
S nem v�ltozik m�r az id�,
Ostoraikkal csak j�nnek -
B�skomor katon�k - el�.
Az ember �gy bel�g�rnyed
A l�tbe. �s marad a n�!

S maradnak v�l�sok. Szalag
A hajukban, �des lelkek,
�rcemb�l csak salak marad,
Kalandj'imb�l csak eml�kek,
S j�kedvemb�l �r�k-harag!
V�laszok t�bb� nincsenek;
Itt m�r csak k�rd�sek vannak!

�m a vil�g ott is rohan
S ha az �regek ki�lnek
M�g a padra, m�r nem olyan
Izgalmas a sz�. Tem�rdek
Besz�d m�r csak a m�ltr�l van.
H�zam el�tt vannak sz�kek:
Besz�lni akivel? . . . Mondjam? ...

K�d�r Kata
J�nosi Andr�s

A n�pballada Kriza J�nos “Vadr�zs�k” gyûjtem�ny�bõl az udvarhelysz�ki v�ltozat.

“Any�m, any�m, �d�s any�m!
Gyulain� �d�s any�m!
�n ev�sz�m K�d�r Kat�t,
Jobb�gyunknak sz�p l��ny�t. - “

Elsej�re v�rt�k haza. Amikor kar�csony szent szombatj�n meg�llt egy aut� a h�z elõtt, Kata k�tszer is megd�rzs�lte a szem�t. Megismert egy Trabcsit, nem is azzal volt baj, de aki kisz�llt belõle nem lehetett M�rton. Nagyot nyelt. Az ablakhoz nyomta az orr�t. Nem akart M�rton el� �llni �gy. Gondolta, ha igaz�n õ, akkor neki usgy� az ablakon kereszt�l. Kider�lt, hogy csak a leg�ny �ccse hajtotta meg a vadonat�j hajt�si enged�ly�t s egy c�dul�t hozott M�rtont�l. Õt sem engedte be Kata, csak �gy az ajt� r�s�n vette el tõle a pap�rt. A k�rd�sre, hogy lesz-e v�lasz, csak intett a fi�nak, hogy v�rjon, s egy pillanat alatt �tp�szt�zta a sebt�ben ler�tt sorokat.
- Nem lesz semi v�lasz, k�sz�n�m – s r�mosolyodott K�lm�nra.
A mosolyt�l szinte elolvadt Gyulai K�lm�n. A vil�gmindens�g legszebb, de Udvarhelyen biztos, hogy a leggy�ny�rûbb le�ny csak r�s�t�tte mosoly�nak a sugar�t. Olyan melege lett, hogy majdnem beleizzadt. Pedig csikorg� fagyban didergett a v�lgyberekedt kisv�ros, olyanban, amilyenre m�g a szûkszav� Vajda Pali is azt mondta, hogy “Szib�ri�ban ez biztos sz�nasz�r�t� hõs�g.” Ami igaz, igaz. �vek �ta elõsz�r nem volt fekete Kar�csony, s hogy az embereknek m�gis legyen amirõl besz�lni�k, az idõj�r�s olyan hideget v�gott hozz�juk, hogy abb�l koldultak.
Farkasord�t� idõ volt, s bizony�t�sk�pp azok a d�g�k a Szent Imre tetej�ig lopakodtak. Egy-egy amikor el�v�lt�tte mag�t a K�d�r�k kicsi h�za m�g�tt, a k�zels�g�tõl a h�zb�liek �sszerezzentek. N�ha, amikor lenn a v�rosb�l nem f�jt zajt a sz�l, mintha a liheg�s�ket is hallani lehetett volna. De a K�d�r csal�d nem ijedt meg holmi tekergõ vadt�l. T�rt�nt m�r, hogy a mer�szebbje a szemeteskuk�ig �l�lkodott, s igencsak egy j� hazai biztat�st�l, a faragott nyelû furk�sbott�l ment el a b�tors�ga. Kata vette a vesszõkosarat, s lesietett a pinc�be apr�f�t hasogatni a csempek�lyh�ba.
Izgatottan vette elõ a pap�rt, hogy �jraolvassa. Tizenkilenc �vesen M�rton m�r m�sf�l �ve udvarolt neki titokban. Titokban, mert az apja megrakta volna atyam�ri�san, hogy ha megtudta volna, hogy neki egy p�rttitk�r fia a szeretõje. Lehet meg is �lte volna. M�g a legjobb esetben is csak nekiment volna M�rtonnak a fokossal. Les�jtott vele, s a j� sz�raz b�kkfa, amitõl a csempek�lyha dorombol, k�szs�gesen pattant kett�. “M�ghogy sz�kjek ki vele, ha?! Kar�csonykor!” Gy�ny�rû fej�n cs�v�lt egyet, s sz�v�vel a tork�ban m�ris azon t�rte az esz�t, hogy milyen �r�ggyel menjen el otthonr�l. Pont Szenteste. “Ennek a M�rtonnak is vannak n�ha �tletei!” De amire fel�rt a kos�r f�val, m�r ki is volt a terv gondolva. Az apja a boldogfalvi malomban volt oda t�r�b�z�t �rletni. Sokan lehettek nagyon, mert tegnap reggel �ta odavolt. J� is �gy mert legal�bb biztos, hogy nem megy ut�na. Ink�bb elhiszi hol j�r a l�nya, mintsem ut�naj�rjon.
- Anya, megyek �jf�li mis�re – ki�ltotta be a szob�ba.
- Hova �rjam fel, le�nyom – lelkendezett az anyja – m�gis mi t�rt�nt? Vagy megj�tt az eszed, vagy az eny�m ment el – s m�k�san �gy tett mintha ceruza ut�n kutatott volna a kicsi fi�kban.
- Tavaly is voltam – monta Kata v�dekez�n – s tavalyelõtt is . . .
- Igeeeeen, s ha f�lrecs�szott volna a bl�zod, a k�t�l is kil�tszott volna al�la amivel meg kellett gyõzz�nk – b�logatott Kati n�ni, de nem akarta megig�zni a pillanatot – Mit fogsz felvenni? Van-� tiszta bl�zod? - k�rdezte b�k�tõleg.
- Ott van a lila bl�zom a szekr�nyben felakasztva, sz�p tiszta – mondta a le�ny, s �gy tett, mintha m�g mindig duzzogna egy kicsit.
K�zben �trakta a f�t a kos�rb�l a l�d�ba, s vissza lement a pinc�be hogy hozzon a konyh�ba is. Az ajt�n�l K�d�r J�zsefbe �tk�z�tt, amint �pp a bakancs�t pucolta.Csak r� kellett hagyni, hogy tal�ljon sarat ilyen hidegben. A kicsi szekeret m�r betette a kamr�ba, s a zs�k liszttel a h�t�n k�nl�dott a makrancos bakanccsal. Amikor megl�tta a le�ny�t csak egyet vigyorgott, s k�zben csak �gy f�jta a p�linkaszagot. V�gre meg�nta cipõpucol�st s ahogy bel�pett az ajt�n a stel�zsi el� le is huppantotta a zs�k puliszkalisztet. Hogy ne lõd�r�gj�n, gyorsan le is �lt a sz�kre a konyhaasztal mell�.
- Kellemes kar�csonyi �nnepeket – sz�lt be a szob�ba a feles�g�nek – l�tom itt m�r j�rt az angyal.
- Mirõl besz�lsz v�n bolond? - zs�rt�lõd�tt az asszony – meginn' hol itt�l?
- H�t a sz�mon.
- S milyen p�nzbõl, ha szabad �rdeklõdn�m? - Rom�n p�nzbõl – szavalta. M�r k�v�lrõl tudta ezt a n�t�t.
- S az honnan ker�lt? - k�v�ncsiskodott az asszony.
- �d�m az Isten – csillogott a szeme.
- S h�' m�g �dott-�?
- Az igen eleget, csak nem nekem.
A le�nyuk l�pett a szob�ba. Egy pillanatig mindketten elgy�ny�rk�dtek karcs�, sud�r sz�ps�g�ben. Valahonn�t G�za a leg�nyke is el�ker�lt, cipõje, ruh�ja csuromv�z, s az arca kit�zesedve a j�t�kt�l. Kar�csony szenteste lett.
A v�ros t�ls� fel�ben, Szombatfal�n, a szentimrei K�d�r�k�hoz k�pest hatalmas Gyulai port�n sem volt semmivel sem melegebb. Ott is ugyanabba a t�lbe �tk�ztek az ajt�n kifordul�k. Gyulai Elem�r, az udvarhelyi p�rttitk�r, akinek a n�ptan�cs �p�let�ben volt az irod�ja, elrendezte, hogy a fia M�rton, otthon v�gezze a katonas�got a tûzolt�kn�l, mint fut�r. �gy minden �nnepet civilruh�ban t�lthetett, s ha nem volt az ezredes Cs�kb�l, akkor hetekig otthon is aludt.
- �gyis Kat�t veszem el, ak�rhogy is k�ti itt maga az ebet a kar�hoz – m�rgelõd�tt az anyj�nak.
- Ahelyett te is, hogy h�zass�gon j�rna az eszed, ink�bb egyetemre gondoln�l – v�gott vissza az anyja.
- Ha hiszi, ha nem, oda is j�rnak h�zasok – s csak �gy s�t�tt a szavaib�l a szarkazmus. - Hadd el, mert megmondlak ap�dnak – fenyegette meg a fi�t.
- S azt gondolja, hogy ap�m ilyesmikkel foglalkozik?
- Nem fizetem ki az esk�võt – �llt a sark�ra Gyulain�.
- J�'vanna, nyugodj�k! Nem l�tja, hogy csak cukkolom? - csin�lt M�rton egy teljes h�traarcot a strat�gi�j�ban, nem akart t�l nagy c�c�t csin�lni szenteste. �gy is mindenki �gy tudta, hogy elsej�ig a kasz�rny�ban alszik, s nem akart gyan�t kelteni.

“Nem �nged�m �d�s fijam
Gyulai M�rton!
Hanem v�dd el nagy uraknak
Sz�p l��ny�t. - ”

Azt ig�rtem Bartha Ildik�nak, hogy kar�csonykor felh�vod telefonon, s �j�vkor bek�sz�nsz – haszn�lta ki az anyja a pillanatnyi b�k�t.
- Pedig maga is tudhatn�, hogy a kasz�rny�b�l nem tudok mindig telefon�lni – pukkadt M�rton.
- Ha nem tudod, akkor ne h�vd! - vonta meg a v�ll�t – akkor majd besz�lok, hogy bep�tolod majd �j�vkor.
- Maga csak ne ossza az �n idõmet! - v�gta ki a fi�, s m�ris kil�pett a szob�b�l, hogy ne kelljen folytatnia ezt a perpatvart.
Bartha Ildik� a Matricagy�r p�rttitk�rj�nak volt a le�nya. Nem volt cs�f sem, de szemvak�t� sz�ps�gnek sem lehetett nevezni. Szõke, t�r�keny, szinte �tl�tsz� bõrû teremt�s volt, csicsergõ magas hanggal s a hozz� illõ �res fejjel. Az �res fej nem butas�got jelentett, hanem azt a puhas�got, amivel ennek a t�rsadalomnak az uralkod� r�tege – az �gymond vezetõk – lettek ell�tva, hogy valamivel eln�m�ts�k a lekiismeret�ket, ami ebben az egyenlõs�g vil�g�ban mindegyre azt hozta fel, hogy mekkora k�l�nbs�g van a vezetõk �s vezetettek k�z�tt. A vezetõk voltak az �jgazdagok, s a vezetettek a szeg�nyek. S ezek az �gymond vezetõk olyan foggal-k�r�mmel ragaszkodtak a beoszt�sukhoz, mint b�rmely m�s t�rsadalom gazdagjai a p�nz�kh�z.
M�rton �tment a kicsi torn�con a szob�j�ba, s bez�rta maga m�g�tt az ajt�t. Levetette az egyenruh�j�t, s egy sz�l h�zikab�tban h�tras�t�lt a f�rdõszob�ba a nagy torn�con. Mehetett volna benn is, az �p�leten kereszt�l, de nem akart az anyj�ba �tk�zni megint, ink�bb megfagy, gondolta. �s s�t�lt, mert nem szaladt volna akkor sem, ha hajtott�k volna.
Szerette a fennsõbbs�g�t fitogtatni. Kikacagta K�lm�nt, mert az �ccse nem b�rta a hideget annyira mint õ, nem volt olyan erõs mint õ, s nem volt olyan kitart� mint õ. K�lm�n nyugodt teremt�s volt. Ha �gy esett M�rtonnak j�l, hogy mindig gyõzz�n, akkor hadd teljen �r�me benne. Legyen az �v� a nagyobbik rak�s, legyintett gondolatban. Ezek a tulajdons�gok, gyermekkoruk �ta k�s�rt�k kettej�k kapcsolat�t, s m�gis, ha a bajnak csak az �rny�k�t is l�tt�k k�zeledni, nem volt �sszetart�bb testv�rp�r a Gyulai fi�kn�l. Annyi azonban biztos, hogy K�lm�non sokkal t�bb ruha lett volna h�tramenni a f�rdõszob�ba, ilyen hidegben.
A Bartha csal�d �pp vacsor�zni k�sz�lt, s ez a vacsora elõk�sz�letei voltak tal�n az egyed�liek, amiket Bartha M�ty�s legsz�vesebben elker�lt volna, s pont amiatt nem tudta. P�rttitk�r l�v�n a v�roska legnagyobb gy�rj�nak, a Matricagy�rnak, a marxista ideol�gia szerint kellett volna �ljen, s nevelje a csal�dj�t. Feles�ge azonban a remetei reform�tus papnak volt a le�nya s ez�rt, ha nem �pp hitbuzg�, de istentisztelõ csal�dot v�rt el tõle mindenki. �gy t�rt�nt, hogy Bartha M�tyussal nem lehetett ellenkezni. Megtanult �gy besz�lni az emberekkel, hogy ne adjon okot ellenkez�sre, s ha, mert volt olyan is, valaki eleve azzal a sz�nd�kkal kereste meg, hogy veszeked�sbe vonja, mint egy kitûnõ diplomata, �gy fegyverezte le, hogy �szre sem vette a lefegyverzett. Az is igaz, hogy ilyet�n adotts�ga n�lk�l alig tudott volna meg�lni is, nemhogy ilyen �rim�di csal�dot nevelni. Soha egy csipet s�t sem k�rt az ap�s�t�l. M�gis volt el�g s� is, s �tel is a vacsora asztalon ami�rt az esti ima szerves r�sze lehetett ama nevezetes elõk�sz�leteknek. A h�laad�s kellõs k�zep�n cs�rg�tt a telefon.
- Mondd meg neki, hogy m�skor lehetõleg ker�lje vacsoraidõben h�vni – sz�lt a v�laszolni ugr� Ildik� ut�n az apja. Az mag�t�l �rtetõdõ volt, hogy csak Gyulai M�rton lehetett ennyire neveletlen, hogy m�sok idej�t ilyen tiszteletlen�l megszak�tsa. De M�rton rossz h�rt k�z�lhetett vele, mert szinte s�rva �lt vissza az asztalhoz n�h�ny perccel k�sõbb. A vonal m�sik fel�n M�rton m�lyen fell�legzett megk�nnyebb�lve, ahogy letette a kagyl�t. Pedig m�g nem volt t�l rajta. Sejthette is, mert egy ideig v�r�s szemmel b�mult maga el� a s�t�ts�gbe, mielõtt furcs�n megr�zk�dott, mint aki akkor �bredt, s tovapattant.

 
“Nem kell n�k�m nagy uraknak
Sz�p l��nya,
Csak kell n�k�m K�d�r Kata,
Jobb�gyunknak sz�p l��nya. -

�mehetsz h�t �d�s fijam
Gyulai M�rton!
Kitagadlak, nem vagy fijam,
Sem eccz�r sem m�cczor. -”

A l�pcsõ alj�n ott �llt. S�padt arc�b�l szigor� szeme, mint �hes felki�lt�jel, viharos sz�nd�k�nak hirn�keit l�vellte. Csak r�n�zett a nagyobbik fi�ra s m�r tudta, hogy az ellene hat�rozott. Azt is tudta, hogy frissen borotv�lkozva nem a kasz�rny�ba igyekszik vissza. Azt is mindketten tudt�k, hogy ez�ttal j�szerivel egyik�k sem fog megh�tr�lni.
- Ugyanb�za, csaknem meggondoltad, s elm�sz Bartha Ildi�kni? - k�rdezte a rem�ny�nek az utols� szill�nkj�val.
- Nem! - mordult r� a fia komoran, s ebben az egy kicsi sz�ban akkora makacs elhat�roz�s villant, amekkor�t nem l�ttak m�g benne.
- Akkor ott maradj! Ha kar�csonykor a K�d�r�k fajt�j�nak a kal�cs�t t�r�d, ide t�bbet b� nem teszed a l�bad! - c�vekelte meg mag�t. J�zan �sszel sokszor elk�pzelte m�r, hogy nem fogja a fi�t v�laszt�s el� �ll�tani, s most amikor igaz�n sz�m�tott, a v�rs�g �rr� lett rajta. - A te bajod, menj ha akarsz, de ennek kettõnk k�z�tt m�val b�fellegzett.
- Mi�rt, - �gaskodott a fi�ban is a dac – tal�n azt �ll�tja, hogy ap�mat is mag�hoz k�nyszer�tett�k?
- Azt nem kellett, mert annak megvolt a j�esze. Az�rt van ott ma ahol van, mert engem vett el s nem a szeg�nyl��nyt . . .
- Hanem boldog lenne?
A g�ny csak �gy vicsorgott a hangj�b�l. Hanem v�kony zom�nc a g�ny. Alatta f�lt�ssel keveredett esdekl�s �bredezett. De s�ket f�lekre tal�lt. S�ket volt a hely...

 

“Inasom, inasom, kedv�sebb inasom
H�zd el� hint�mot, fogd b� lovaimot! -

Lovakot b�fogt�k, �tnak ind�tanak,
Egy keszkenyõt adott neki K�d�r Kata:
Mikor e sz�nibe v�r�sre v�tozik,
Akkor �let�m is, tudd meg, m�gv�tozik. -”

K�d�r�k boldogan adt�k fel a h�l�szob�juk oltalm�t. Arr�l is tudtak, hogy Kat�nak M�rton udvarolt, s tudtak r�la m�r egy �ve. Kata nem hitt a f�l�nek, amikor az anyja csak �gy vacsora k�zben, m�g a mise elõtt elkezdte:
- Szerintem jobb, ha ide j�szt�k mise ut�n, a j�isten tudja, sokkal biztons�gosabb mint b�rhol m�shol.
Kata k�r�ln�zett. Beletelt n�h�ny �r�kk�val�s�gnak tûnõ m�sodpercbe am�g r�j�tt, hogy a szavak hozz� voltak int�zve. K�rdõn n�zett az anyj�ra, de d�bbenet�ben csak �rtelmetlen hang hagyta el az ajkait:
- haaaaa? - s felocs�dott – mit besz�lsz anya?
- Ne tetesd magad t�bbet, nem b�nom, az igazs�g az, hogy sokkal rosszabbul is j�rhatt�l volna , mint Gyulai M�rton – mondta halkan az anyja – s ha �gy is �gy is csak b�jk�ln�tok, akkor ink�bb r�tok b�zom.
- Mondd meg neki, hogy a pertut meg akarom vele inni – sz�lalt meg v�gre K�d�r is, aki eddig csak b�logatott a feles�ge minden szav�ra, s huncut f�ny csillant a szem�ben.
- Eridj menj el, v�n szam�r – dobta meg az �l�ben fekvõ szalv�t�val a feles�ge – neked sem j�r m�son az agyad, mint inni. Ink�bb azon gondolkodn�l te is, hogy honnan vegy�nk diszn�h�st a t�ltel�kes k�poszt�hoz . . .
- �, anyu, azon ne izgulj! M�rton foglalt helyet a F�nyesben, s biztos vagyok, hogy miut�n megtudja, hogy mi a v�lem�nyetek, sz�vesen tetet k�t sz�ket az asztalhoz.
- Nem akarunk zavarni l�nyom, most is ink�bb nem mondtam volna semmit, de nem akarjuk ap�ddal, hogy valami �rjen am�g elõl�nk b�jk�ltok.
- Biztos, hogy M�rton k�l�n is megk�sz�ni, de �n annyira meg vagyok hat�dva, �desany�m, hogy azt sem tudom mit mondjak.
- Csak ne �radozz Kata, az, hogy itt alusztok nem azt jelenti, hogy �ld�sunkat adjuk mindehhez, ink�bb azt, hogy nem akarjuk, hogy valami baj �rjen.
Kata l�tsz�lag megfontolta a hallottakat, s annak nyugt�jak�pp, hogy �rti, csak halkan, alig hallhat�an azt mondta:
- K�sz�n�m – s a hangj�b�l kics�ngõ õszintes�g sz�ven fogta az anyj�t.
�nnepkor lett h�t, hogy K�d�r�khoz elj�tt a nagyl�nyos h�zt�j egyik legfontosabb napja, a nõi �retts�g elismer�se elõsz�r. Minden l�nyos h�z elõbb-ut�bb kereszt�l megy ezen, s min�l d�ccenõmentesebb, ann�l t�bb az es�ly arra, hogy az ezt k�vetõ kapcsolat a csal�don bel�l nem szenved k�nyszerû v�ltoz�sokat.
�jjel, j�val a mise �s vacsora ut�n, k�zelebb a hajnalhoz, mint az est�hez, Gyulai M�rton miut�n megpiszk�lta a parazsat a csempek�lyh�ban, k�t has�b f�t s egy lap�tka kõszenet tett a tûzre. Az als� ajt�t megpattintotta s mosolyogva vette tudom�sul, hogy a h�zatt�l a l�ngok dorombolva kaptak a friss t�zelõanyagba. Fel�llt, megfordult, s olyan otthonosan, mint aki vil�g�let�ben csempek�ly�val meleg�tett, nekid�lt h�ttal a f�rr� csemp�knek. A h�t�t nekid�rzs�lte, s m�g mindig mosolyogva eln�zte, hogy a l�ny befejezte az �t�lt�z�st s beugrott a paplan al�. Leoltotta a nagy l�mp�t, s õ is a l�ny mell� beb�jt. Sz�p lassan, szinte meg�rintve minden m�sodpercet, s cs�kjaikba foglalva õket mintha apr� csendes im�kba, egym�s�i lettek. M�snap, kar�csony napj�n, mielõtt elindultak volna M�rton�khoz, Kata f�lreh�zta M�rtont s adott neki egy kulcsot. Mondta, hogy õ is megtart egy m�solatot, s kib�relt egy postafi�kot, mindkettõj�k nev�ben. Ha valami miatt nem �rn�k el egym�st, �gy h�rt tudnak adni majd magukr�l. M�rton igaz�n j�nak tal�lta az �tletet. Ilyen gy�ny�rû kar�csonya m�g nem volt. Madarat lehetett volna fogatni vele. Otthon azonban nem lett ilyen sz�p v�ge a dolgoknak. Gyulain� �gy �zente ki a fi�nak, hogy nem ismerik ebben a h�zban, s nem tudj�k mirõl besz�l. S ha el nem hordja mag�t, rendõrt h�vnak r�.

“M�ny�n Gyulai M�rton h�gyek�n võgyek�n
Eccz�r v�toz�st l�t a czifra keszkenyõn.

Inasom inasom, kedv�sebb inasom!
A fõd az isten�, a l� az eb�k�.
Ford�junk, mett v�r�s sz�n m�r a keszkenyõ,
K�d�r Kat�nak is imm�r v�ge l�tt.”

M�rton b�relt egy szob�t a T�bor negyedben, s lassan K�lm�nnal oda hordatta a cuccait. Az apj�val besz�lt telefonon, s azt mondta neki az �reg, hogy csak õt ne h�zz�k a k�zep�be. P�nzt is õ adott M�rtonnak. De j�l is j�tt a kies�s, mert az ezredes �j�v �jszak�j�t�l h�sv�t ut�nig nem mozdult a kasz�rny�b�l. �, M�rton �gy is sok idõt t�lt�tt kint a kasz�rny�b�l a t�bbi bak�hoz k�pest, csak nem tudott kint aludni, mint elõtte. H�sv�tra kapta az elsõ egyhetes szabads�g�t, s egy hetet t�lt�tt Kat�val. A h�t ut�n egyik�k sem eml�kezett hol j�rtak, de b�rmelyik�ket k�rdezte b�rki, a v�lasz az volt, hogy a mennyorsz�gban. Legt�bb idõt a T�bor negyedi szob�ban voltak, s csak ritk�n mentek valahova. H�sv�t nagyh�tfõj�n K�lm�nnal s Elem�rrel a sz�lloda vend�glõj�ben vacsor�ztak, s Elem�r gavall�rosan �llta a vacsor�t. Amikor Kata kiment a mosd�ba, gratul�lt a M�rtonnak s m�g azt is elejtette, hogy kiss� irigykedik is a fi�ra. A tûzolt� kasz�rnya az Orb�n Bal�zs utcai K�k�llõ-h�d mellett volt, s Kata a T� utcai h�dig k�s�rte M�rtont. Mielõtt elb�cs�ztak volna azt suttogta a f�l�be, hogy apa lesz szeptemberben. A katona a boldogs�gt�l f�lõr�lten ment a h�l�terembe, s nem eml�kezett, hogy telt le a k�vetkezõ k�t h�nap. Csak a ny�ri h�tv�g�k teltek �gy, mintha a ny�r dr�gak�vekkel pettyezte volna tele az �let�ket. Az ezredes egyre t�bbet Cs�kba j�rt, s nekik j�l esett, hogy boldog tervezget�ssel t�lthett�k az idej�ket egy�tt. Kisz�m�tott�k, hogy M�rtont k�r�lbel�l n�gy h�ttel a baba sz�let�se ut�n szerelik le, s kar�csonykor t�rv�nyess� akart�k a gyermeket tenni. M�g K�lm�nnak sem mondt�k el ezt a terv�ket, pedig K�lm�n volt a legodaad�bb j�tevõj�k. Ez�rt volt nagyon furcsa, amikor Gyulain� megjelent a Kata utols� harmados orvosi rendel�s�n, s m�zesm�zos szavakkal a l�nyt k�v�ra h�vta. Õ csak a has�ra mutatott s azt mondta, hogy most nem tud k�v�zni, de a poh�r tejet nem tudta mivel visszautas�tani. M�g csod�lkozott, amikor a nõgy�gy�szt keresznev�n sz�l�totta, Weiss doktor �r helyett csak lezsoltik�zta, de amikor soron k�v�l beengedt�k annak ellen�re, hogy kilencen v�rtak m�r amikor õ oda�rt, m�r csak azon tudott gondolkozni, hogy mivel fogja tudni ler�zni a nõt k�sõbb. Egy sz� mint sz�z, erõsen tart�zkodott tõle. F�lelme nem volt teljesen alaptalan, Gyulain� h�re messze megelõzte jelenl�t�t, s fõleg azok, akik t�rsadalmilag nem voltak vele egy szinten, – s ugy-e mindenki nem lehet p�rttitk�r – f�lelemmel vegy�lt gyûl�lettel fogadt�k. Amikor arra k�rte Kat�t, hogy ez a l�togat�sa maradjon kettõj�k k�z�tt, legal�bbis ami a fi�t illeti, akkor egyenesen megijesztette a le�nyt. Mglepet�s�ben csak egyet nyelt b�lint�s k�zben. Fel sem tûnt neki, hogy Gyulain�r�l van sz�, amikor elfogadta a t�bla csokol�d�t tõle. Sz�rakozottan csak bel�ejtette a k�zit�sk�j�ba, s teljesen meg is feledkezett r�la, amint a t�volod�, leendõ any�sa ut�n n�zett. Amikor az eltûnt a kanyarban, f�ltõn megs�mogatta a has�t, s az j�rt az esz�ben, hogy ha eddig r�sen volt, akkor ezent�l m�g jobban kell majd vigy�zzon. Amikor egy h�t m�lva, pontosan h�th�napos terhesen a reggeli s�t�j�n megtal�lta a csokol�d�t s megette, m�g egy picit furcs�llta az �z�t, de nem eml�kezett, hogy kitõl kapta volt.
Iszony� f�jdalmakkal vitte be a mentõ a sz�l�szetre. Az j�rt Weiss doktor esz�ben, hogy milyen ritka a korasz�l�s, �s amilyen erõsen pr�b�lt nem gondolni arra, hogy mennyire �gy n�zett ez ki mint a mesters�gesen, gy�gyszerekkel elõid�zett sz�lõf�jdalmak, ann�l t�bb bizony�t�kba �tk�z�tt, hogy val�ban azzal az esettel �llt szemben. Annak a gy�gyszernek a hat�s�t v�lte l�tni, amivel azokat a n�ket szokt�k elind�tani vaj�dni, akik m�r annyira t�lhordt�k terh�ket, hogy mindkettõj�k �letvesz�lyben volt. S t�nyleg, ami�ta a cs�sz�rmettsz�s biztons�gos m�dszere nem fenyegetett senkit semmif�le vesz�llyel, az�ta a gy�gyszeres sz�l�sind�t�s egyre ritk�bb lett. Weiss doktor szerint pedig, a korasz�l�s soha nem t�rt�nik megmagyar�zhat� ok n�lk�l. Ennek viszont nem volt l�that� oka, s ez a t�ny ha nem is magyar�zatot, legal�bb gyan�t keltett. V�g�l pedig amikor a t�netek, minden k�ts�get eloszlat�an a gy�gyszer ritka, de katasztrof�lis mell�khat�s�ra mutattak, m�r k�sõ volt. Amikor Kata v�rnyom�sa r�gt�n sz�l�s ut�n kezdett cs�kkenni, s addig lett alacsonyabb am�g v�g�l meg�llt a v�rt pump�lni, az a v�laszt�s elõtt �lltak a sz�l�szeten, hogy kinek az �let�t ments�k: az any��t vagy a gyermek�t. A v�gsõ d�nt�sben nem kis szerepe volt Kata esdeklõ, k�ny�rg�sssel teli, haldokl� �rvel�s�nek.
- Doktor �r, a gyermeket mentse, az istenre k�rem!
Gyulain� egy f�l�ra m�lva a SzentImr�be volt K�d�r�kn�l, s arr�l pr�b�lta meggyõzni a le�ny sz�leit, hogy ne b�nts�k M�rtont, ink�bb õ kifizet minden k�lts�get. Ekkora szomor�s�gt�l it�lõk�pess�g�k megb�nulva, hamar elk�pzelt�k, hogy j� dolgot cselekszenek ha “megk�m�lik” a leg�nyt a h�rtõl . . .

“A falu v�gin�l v�t a diszny�p�sztor:
Hallod-� j� p�sztor! Mi ujs�g n�latok? –

N�llunk j� ujs�g van, de nek�d rossz vagyon,
Mett K�d�r Kat�nak imm�r v�ge vagyon,
A te �d�s any�d õt�t elvitette,
Feneketlen t�ba bel� is vetette. –

J� p�sztor, m�tasd meg, hol vagyon az a t�,
Aranyim mind tij�d, a lovam s a hint�.

M�rton mint az õr�lt, a l�pcsõket h�rmass�val v�ve rohant a pl�b�nia fel�. �rezte, tudta, hogy csakis nagy baj lehet. Nem h�vta volna K�lm�n a kasz�rny�ban, hanem. �rdekes m�don az emberi l�lek m�g a legrosszabb sejtelmeit sem tudja igazi ruh�j�ba bujtatni. Minden bajra gondolt, csak arra nem ami tudta, hogy t�rt�nt. �rezte minden sejtj�vel. K�lm�n a cs�t�rt�k esti biblia �r�n volt a Patk�, �s k�rny�ki v�nasszonyoknak felolvasni. Ign�c tisztelendõ �r k�rte meg, ez m�r a harmadik �ve egym�s ut�n. Az esperes minden �vben al���rt neki hetven lejt egy h�tre, s abb�l K�lm�nnak adott h�szat. Mindenkinek j� �zlet volt k�r�sk�r�l. K�lm�n m�r v�gzett, s a bl�b�nia csikorg�, neh�z, t�lgyfa ajt�j�n�l szinte f�jva �tk�ztek egym�sba.
- Kivel van baj,. K�lm�n? – k�vetelt v�laszt M�rton – anyj�val? . . . apj�val? . . . – s belefeh�redett az �cse kifejez�s�nek a l�tv�ny�t�l. F�jdalmas ny�g�ssel vegy�lt, artikul�latlan hanggal szinte kirobbant belõle – Nem lehet Kata!
K�lm�n csak megszor�totta a b�tyj�t, s hosszan csendben a szem�be n�zett. Jobb szem�ben felgy�lt egy k�nnycsepp, s kibuggyanva f�nyes cs�kot h�zott az arc�ra. Amire a f�ldre esett, M�rton t�rde megbicsaklott, s egy gyors �lel�ssel kellett fenntartania. �t perc mulva a templom h�ta m�g�tt a temetõben �ltek, az iker geszteny�kn�l, ott ahol oly sokszor gyermekkorukon kereszt�l, s�rk�vesdit j�tszottak. Egyszerre jutott esz�kbe a j�t�k. �gy szokt�k volt, hogy egyik�k mondott egy nevet s a m�sik meg kellett tal�lja, melyik s�rk�v�n volt a n�v. M�rton �gy r�zta meg a fej�t mintha �lmot r�zott volna ki belõle. Mintha a sors h�t�n futott volna v�gig a hideg. Az �ccse fel� fordult, am�g szinte teljesen egym�ssal szemben voltak. K�t kez�t a v�llaira tette, megszor�totta, hogy ha nem lett volna a helyzet ilyen m�lys�gesen komoly, K�lm�n bele is szisszent volna, �s megint szemben�zve vele, k�rdõn, tagoltan megk�rdezte:
- K�-d�r Kata.
Nem lehetett f�lre�rteni. K�lm�n megfordult s lassan �nnep�lyesen a K�d�r Kata friss s�rj�hoz vezette M�rtont. Ott adott neki egy bor�t�kot tele f�nyk�ppel. S mag�ra hagyta . . .

“El is m�n�nek õk a t�nak sz�jire:
K�d�r Kata lelk�m, sz�j egyet, itt vagy-e?

A t�ba megsz�lalt K�d�r Kata neki,
H�zz�ja b�ugr�k hamar Gyulai M�rton.”

M�rton f�jt gondolkozni. Minden gondolata fizikai f�jdalmat okozott: �les kis balt�k, egyenk�nt egy k�z�s c�llal. A s�rhant mell� t�rdelt, s �gy kezdett keresg�lni a s�rban, mintha ott akarta volna megtal�lni �jra az �let�nek �rtelm�t. De nem tal�lhatott semmit, mert n�ha meg�llva s maga el� b�mulva el-elgondolkozott, s ezek a sz�netek egyre hosszabbak lettek, s v�g�l csak le�lve a sarkaira, a semmibe n�zve �gy n�zett ki mint egy halom s�ros, gyûr�tt rongy. �gy is �rezte mag�t.
- Kincsem! - sz�lalt meg. A szavak m�lyrõl j�ttek, s abb�l �t�lve, ahogy kin�zett, lehet nem is õ mondta ki õket. De az õ gondolatai voltak. – Gondolhattam volna, hogy ennek nem lesz j� v�ge. Amikor valakinek akkora boldogs�g adatik, mint te nekem, akkor elõbb-ut�bb dr�g�n fizet �rte. S min�l nagyobb az �r�m, ann�l dr�g�bb az �ra. Vihart fizet aki szelet sz�t. – Itt egy pillanatra megtorpant, s amikor folytatta a hangja eg�sz m�s volt. – Nem igaz, hogy te vagy itt. Nem lehetsz te. Te vagy, aki nem ijedsz meg egy falka farkast�l sem. L�ttalak a sarkadon p�rd�lni. Olyan tele vagy �lettel, hogy tõled koldul a gazdags�g is. – Megint v�ltott a hangja – Gyere haza velem! Mi�rt k�nozol? L�tod? Azt hittem te is akart�l annyira, mint �n t�ged! – kez�ben a bor�t�kra b�mult. Lassan, szinte mintha lelass�tott filmen mozdulna, kivette belõle a k�peket. Egyenk�nt megn�zte õket, s kiengedte a kez�bõl amit m�r l�tott. Mintha mesters�gesen idõz�tette volna, minden k�p ahogy a s�rba hullott, egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n. A temet�si k�pek voltak. Amikor az utols� k�pet bor�t�kost�l elengedte, gondolkod�s n�l�l beleny�lt az oldal�n a kist�sk�ba, kivette a szolg�lati fegyver�t s fõbelõtte mag�t.

“�d�s annya v�zi b�v�rokot kûd�tt,
M�gkapt�k m�ghalva, �ssze�l�k�zve;


Egyik�t temett�k �t�r eleibe,
M�sikot temett�k �t�r m�gi.”

Gyulain� esz�bõl kikelve, �ssze-�sszeroskadva ment a gy�szhusz�rok ut�n. Alig ment, s m�gsem kapaszkodott volna a f�rje karj�ba. Nem mert. N�ha egy pillant�st vetett oldalra s szinte megijedt att�l, amit l�tott. Az ura g�piesen rakosgatta a l�bait, s v�r�s, sz�raz szemei telet lyukasztottak a k�sõny�ri, felhõs Udvarhelybe. A szerpentinen felfel�, a gimi mellett meg�llt a sor egy pillanatra: K�lm�n el�jult. Egyed�l neki tûnt igazinak a b�tyja hal�la. Mindenki m�s nem tudta igaz�n hi�nyolni m�g: a m�sf�l �v katonas�g arra szoktatott mindenkit, hogy ne �rezz�k hi�ny�t. Majd mindenki megs�ratja. A maga idejiben . . .

A feh�r m�rv�ny K�d�r kripta �hesen b�mult a temetõbe. Hajnalban vacsoraidõ.

 
“ A kettõbõl kinõtt k�t k�p�na-vir�g,
Az �t�r tetejin �sszekapcsol�ttak,
Az annyok oda m�nt, le is szakasztotta, . . .”

Weiss doktor sok�ig tartotta a kagyl�t, mielõtt letette volna. Nem hitt a f�l�nek. Hogy milyen emberek vannak! K�d�r�k, akikrõl neh�z volt elk�pzelni, hogy m�g jobban sz�tesn�nek, szinte belehaltak a l��nyuk elvesz�t�s�be. S most m�g az unok�t is az apai csal�d akarja nevelni.
Nekik lett igazuk. Abban a h�zban lakott a p�rttitk�r.
Kicsi K�d�r Ign�c, mert m�g az anyja elnevezte mielõtt meghalt volna, nagy barna szemû, kerekfejû, sz�kely kicsi cs�r� volt. R�vid kefefrizur�ra ny�rt fej�n oly sz�pen el volt rendezve a cs�pp, v�rv�r�s sz�j, pisze orrocska, apr� f�lek s hatalmas szemek, hogy aki r�n�zett, mind felfalta volna.
- K�d�j N�cika – mondta amikor k�rdezt�k, hogy h�vj�k, s amikor azt k�rdezt�k, hogy van-e m�g neve akkor b�szk�n v�gta ki, hogy – Igen. Kicsi.

“ . . . A k�p�na-vir�g h�zza �gy sz�lala:
�tkozott l�gy, �tkozott l�gy
�d�s any�m Gyulain�!
�let�mbe rossz v�t�l,
Most is m�ggyilkolt�l.”